A kandallóban már ősszel pattog a tűz. A választék korrekt, de nem eltúlzott, csirkemellből nem készül fél étlapnyi fogás, mint más csárdákban, pulykát nem tartanak egyáltalán, ami ismét csak dicséretes, van viszont rántott kacsaszív, ropogós kacsacomb, háztáji csirkepaprikás nokedlivel, parasztos, illetve abált libamáj. Kínálnak még többek között harcsaételeket, vadsültet gombás raguval, töltött krokettel, báránylapockát spenótos burgonyapürével, mákos gubát és almás pitét. Az itallap is átlag feletti, a borok között értelemszerűen és helyesen felülreprezentáltak a villányiak, tartanak kiváló pálinkákat és pécsi söröket. Aki volán mellett ül, Ebner-féle berkenyés almalevet vagy Bock József nevével fémjelzett villányi szőlőlevet ihat. A kiszolgálás szervezhető jobban, időbe telik, míg odajön hozzánk az egyik a felszolgáló a rendelést felvenni, onnan viszont minden a helyére kerül, ételeink időben érkeznek, kitűzött névjegyén Lacikaként azonosított pincérünk udvarias, szívélyes, kommunikatív és segítőkész. A vegyes savanyúságunkról megfeledkezik, de ezt nem bánjuk különösebben. Legutóbb tavaly októberben jártam náluk. Örömmel tapasztaltuk, hogy a helyben sült ropogós héjú kukoricás kenyeret még mindig étlapon tartják, ezúttal köretként kértük a kitűnően elkészített pacalpörkölt mellé, mely ízben, állagban, színben egyaránt kielégítette cseppet sem alacsony elvárásainkat. Másik fogásunk hízott kacsamáj-terrine volt hagymalekvárral, ami szintén jó élményt adott. A házias tejes pitét ízletes sárgabaracköntettel tálalják.