Csokonai Söröző & Étterem Debrecen

Borzalmas volt. Már csak hab a tortán, hogy az aranygaluska valami kavics szerű, kemény, keserű kis gubicsok voltak. Nem tudtam mire vélni a dolgot, jobban szemügyre vettem, hát szénné égett kis valamit raktak elém. Ez már maga sértés, hogy ilyet képesek kivinni vendégnek. Természetesen szóvá tettem, megkérdezte a pincér, hogy hozzon -e másikat. Természetesen nem kértem, de ha van másik, akkor miért azt rakták a vendég elé. Egyszerűen megalázottnak éreztem magam, hogy azt feltételezték, hogy nekem az is jó. A pincér természetesen kérte az elnézést, sajnáltam is, nem ő tehet róla. Soha nem mennék be oda a jövőben!

Talán a borravalót számolták fel, amit ezen kívül is adtunk vagy a kis kosár kenyeret amit kaptunk a leves mellé? ? Számunkra nem ez lesz a N. 1.

És mikor ettem valamire ráharaptam, de azt hittem a rizs az, majd a következő ilyennél megnéztem mi is az. Vagy egy műanyag vagy egy üveg darab volt, a félhomályban nem tudtam tisztán kivenni, mivel még fiatalok voltunk én nem is szóltam róla a pincérnek, de utána már nem esett jól az étel :( A férjem viszont nagyon meg volt elégedve a kakastaréj és here pörkölttel.

A Csokonai a Csonka templom táján van, a nagy térről kiinduló utcában, a Csokonai Színház közelében. Háát kicsit olyan is, meg nem is szóval, szép, hogy van egy nyíl a kapuszín alatt, hogy étterem erre, de ott hiába rángatod az ajtót, nem történik semmi. Kimész a bérházak közötti lepedővel fedett udvarra, és ott az étterem egy teraszon. Más részei aktuálisan nem működnek. Semmi szép boltozatos alsó vendégtér, mint a képeken, semmi belső terem, csak ez a dobogón kitett egység az udvaron, ahol az udvarra bemenő meg onnan kijövő autók mennek el az asztalod mellett. Szép fehér felsőbe és sötét aljba öltözött lány és fiúk ácsorognak a pultnál fent, néha négyen-öten. Egy hajléktalannak tűnő mindenes (? ) lófrál az asztalok mellett meg a pult táján néha, meg egy viccesen laza fiú jelmezbe öltözött idősebb fazon tüsténtkedik a vintage Suzukijával az udvarról ki meg be, ő lehet a kifutó Old Boy. Egyébként kedvesek, a kiszolgálásra semmi, de semmi panasz nem lehet. Egy ilyen szomorú helyen lévő asztalnál üldögéltünk, mindketten kókuszos mangós (pekán) hideg levest kértünk a nejemmel, azután ő malacságok brassóiját, én meg a hoisionos sertésszűz mellett tettem le a voksot, vörösboros kapribogyó, tosztán zöldbab, savoyai burgonya stb. nem vártunk sokat, jött is rendben az ebéd, szépen tálalva, kitűnően elkészítve, a konyhára egy hang panasz ne legyen, sőt! Egyébként limonádékat ittunk, ha már vezetek. Semmi hiba az italban sem. Hmm. . a WC azért érdekes két szűk kis odú, a csap olyan szerencsétlenül van elhelyezve, hogy nem tudod a kezed mosni a folyó víz alatt, csak ha mosdó széléhez vagy a csaphoz vered, akkor tiszta, szép, de nagyon nem praktikus. A piszoár hmmm. . némi pocakom ugyan van, de széltében nem vagyok nagyon átlagfeletti. Ráadásul kirándulásokon övtáskát hordok, retiküllel meg mégis hogyan néznék ki, a zsebemet meg nem akarom kitömni. szóval, abba a szűk résbe nem fértem be fizikailag, csak akkor, ha a falnak préselem magam. Ha nem állok közel, akkor meg ugyebár mellé megy és ha valaki még bejön, el sem fér tőlem, hogy megkerüljön. nos, ez is a Csokonaihoz tartozik. A szervízdíjat adminisztrációs díjnak hívják és több mint 10%. Egyébként jót ettünk, tényleg, de összességében nem az a hely, ahová gyakran visszajárna az ember. Részemről.

Mi ezt nem annyira merésznek, inkább erőltetett társításnak éreztük. Aztán az ebéd közben időnként felnézve akarva-akaratlanul politikusokat vagy sportközvetítés képeit láttuk a sarokban magasra szerelt hatalmas képernyőn. De miért is kell ezeket látnia a vendégnek evés közben? Még jó, hogy a hang le volt véve! Viszont sűrű időközönként rezzentünk össze egy kellemetlen és hangos csengetésre, amit másutt még nem tapasztaltunk. Itt ezzel a nagyon zavaró hanggal talán a pincéreknek jelzik, hogy elkészült a rendelés? Abban a tulajdonképpen nem nagy helyiségben. . . A fiatal pincérrel viszont nagyon is elégedettek lehettünk: gyors volt, végig jól időzítette a kiszolgálásunkat, és megfelelően tájékoztatott. Például arról, hogy a híres Csokonai leves, ahogyan fogalmazott: pörköltalapon készül. . . Nos, valóban egy kicsit felhígított és valamelyest összeturmixolt pörköltet kanalaztak asztaltársaim, akik ezt rendelték. . . Én viszont marhahúslevest kértem, és az tökéletes volt. A főételekről szólva: A másik pár, akikkel voltunk, bivalypofát rendelt körömpörkölt szaftban juhtúrós burgonyagombóccal. Dicsérték, hogy finom, ízletes, a hús puha, omlós. Csakhogy az a hús nem úgy nézett ki, mint a fotókon! Sötét, majdhogynem fekete és száraz volt a külseje. . . Nem először látunk ilyet magyar éttermekben, mintha nem tudnának igazán jól bánni a marhahúsfélékkel. . . A száraz húsú csirkemellhez, amit én ettem - egy kicsit több konyhai tudást kell bevetni, mint amit itt ráfordítottak, hogy készen mégse legyen annyira száraz. A mellé tálalt sáfrányos rizs viszont nagyon jó kreáció. A párom narancsos kacsacombja rendben volt. Azt mondta, hogy megütötte az itthoni, saját konyhászatunk minőségét. . . Egyetlen édességféle, amit kifejezetten szeret, az a hagyományos krémes. A hely agyondicsért desszertje, a házi krémes viszont nagy csalódást okozott neki. . . Összességében tehát szerintünk nem fantasztikus, nem csodás, amit a Csokonai teljesít, csak egy jó szint feltűnő bizonytalankodásokkal. Inkább négyes alá, de mert ilyen itt nincs, ezért négy pont.