Halászcsárda Dunaföldvár

Többen ácsorogtak a csárda körül, de mi bementünk s egy illetékesnek tűnő pult mögött álló alkalmazottól kérdeztük, hogy esetleg le tud- e ültetni minket valamilyen asztalhoz, mert ebédelni szeretnénk. A fiatalember megrántotta a vállát, s közölte, hogy nincs hely. Kérdeztük, hogy esetleg bent az zárt részen ? Erre a választ flegmán , hogy ott sincs hely. Közölte a feleségem, hogy mi távolról jöttünk, s még el kell mennünk Debrecenbe. Erre az alkalmazott közölte, hogy más is más helyről jött, egyébként is piac van , s ez okozza a tömeget. Mit tehettünk mást, otthagytuk a csárdát. Van azonban hozzáfűzni valóm az esethez. Gondolom a csárda nem vasárnap délben tudta meg, hogy Piac van Dunaföldváron, miért nem készült fel a várható nagy forgalomra? Miért nem írják ki a kapura, hogy ne gyertek emberek, hozzánk mert nem szeretjük a vendégeket azokkal csak baj van? Miért állítanak be olyan bunkó alkalmazottat, aki nem tudja udvariasan közölni a vendégekkel, hogy sajnos nincs helyünk mert nem készültünk fel erre a nagy forgalomra? S végezetül ezek szerint a dunaföldvári Halászcsárdát nem viselte meg a Covid járvány miatti étterem bezárás, mert ha megviselte volna, akkor minden betérő vendégnek örülnének. Egyet azonban elértek, ezek után még Dunaföldvárt is el fogom kerülni, nemcsak a Csárdájukat.

Nem akartunk keverni bele mentunk. . . van klima stb. . . persze az se ment! A felszolgalo életunt mogorva ferfi volt majdhogynem mar en ereztem magam rosszul h kérni merek valamit. . . az italokat megkaptuk. A limonade citromlé es viz kevereke. . . az ételeket majd 50percre kaptuk meg . Persze lattuk volt vendeg de ez azert ez tulzas. . . az étel minosege is ízetlen legolcsobb hozzavalokbol összerakva es nem tul nagy adag de mivel nem volt jo igy talán nem is bánjuk. Összeségében óriási csalodas! Én semmikepp nem ajanlom azoknak akik finomat es hangulatos helyet keresnek csaladi összejovetelre!

Csípős paprika választék helyett egy kis paprikaolaj fiola volt az asztalon, ami nem méltó egy halászcsárdához. Mint ahogyan az sem, hogy a szálkának nem volt külön tányér. A másik asztalnál kaptak előkét a halléhez, bennünket meg sem kérdeztek. 1 órát vártunk az első fogásra. A második fogás pedig erősen felejthető volt, mind mennyiségre, mind minőségre. Jártunk már itt, akkor jobb volt. Remélem ez csak a személyzet fáradtságának tudható be, mivel más naptól 1 hétre bezárt. Egyébként a kiszolgálás udvarias volt.

Dunaföldváron található az ország egyik talpon maradt kopottas, retrohangulatú, az elmúlt fél évszázad kulináris kínálatán nem sokat változtató halászcsárdája. (Lásd még Kiskőrössy, Algyői, Solti, Baracsi stb. ) Én jól tudom érezni magam ezeken a helyeken, akkor is, ha túlpaprikázzák és túlsózzák a halászlét, s ha egyetlen halelkészítési technológiájuk a pörköltet leszámítva a bő olajban való sütés. De még azt is elnézzük, hogy a borlapon szinte kizárólag nagypincészetek nedűi sorakoznak, Liszt, Györgyvilla, BB, mutatóba akad még Bock és Vesztergombi. Az étlap elég széles, a jól ismert fogások sorjáznak rajta, a halkínálat belföldi, fogas, harcsa, ponty, süllő, pisztráng, na jó van egy „vadlazac” is, ami tájidegen, de azt elnézzük. Az árak barátságosak, a kilátás gyönyörű. Elfogadható fősodratú hely a dunaföldvári Halászcsárda, kiváló környezet a nosztalgiázásra.

A halászlé minőségével és mennyiségével is maximálisan elégedettek voltunk. Ahogy elnéztem a személyzetet, azért nekünk szerencsénk volt, mert nem minden pincér volt éppen előzékeny és kedves. No, de a lényeg, hogy mi elégedetten távoztunk. Amiért jöttünk azt meg is kaptuk. Igazi csárdaélmény, retro csárda hangulat és tisztaság. A halászléért érdemes egy kis kitérőt tenni a Duna partra.

Amikor csak lehetőségünk van, az ablak mellé ülünk, mert ameddig az ételre várakozunk, mindig akad valami látnivaló a Dunán. Egy motoroshajó, egy uszály, egy tolóhajó, amint épp lefelé vagy felfelé úszik a vizen. És hát igen, néha-gyakrabban, buli is van a Dunán. Nem tudom pontosan a "hajóvonták találkozása tilos" pontos értelmét, de sokszor előfordult, hogy épp a csárdával szemben zátonyra futott valami. Ez-az. Uszály. Hajó. Érdeklődéssel figyeltük, hogy próbál leevickélni róla. Így fel sem tűnt, mennyi idő telt el a rendelésünk óta. Megjött a halászlé bográcsban. A nyakunkba kis partedlit kötöttünk és már ehettük is az igen ízletes, finom levest. Én gyufatésztával szeretem, ezt külön kistányéron hozzák ki. Lassan rászokott a család is, úgyhogy mostanában már nem elég egy adagot rendelni belőle. A levesben sok belsőség van, amit én nagyon szeretek, a hal mindig ízletes. Még soha nem sikerült megennünk az egész kihozott adagot, pedig általában eggyel kevesebbet rendelünk, mint ahányan vagyunk. Nagyon kedvesen beleteszik a maradékot egy üvegbe. Másnap is jót lehet enni belőle, vagy az otthon maradtak is megkóstolhatják. A halászlé mellé mindig túrós csuszát rendelünk. A tészta házilag készült, mint ahogy a túró is. Finoman van tálalva, jó sült szalonnával megszórva, mennyei étel. Ami szintén fontos, kellemes az étterem belseje, bár egy kis festés-felújítás ráférne, kicsit frissíteni kellene rajta. A mosdó mindig makulátlanul tiszta, hangulatosan van berendezve. A kerthelyiség ilyenkor már virágpompában várja a látogatókat. A személyzet kedves, a kiszolgálás gyors, hamar elrepül az itt töltött idő. Mindenkinek csak ajánlani tudom, én még nem csalódtam benne. Igaz, elfogult vagyok, mert gyermekkorom szép emléke, a Duna másik partján éltek a nagyszüleim, nyaranta hosszabb-rövidebb időt töltöttem el náluk.