Sári Csárda Dunakiliti

Megközelítettük a bejáratot, még a kiírt ajánlatok is tetszettek. Beléptünk, a belső is szép, csárda jellegű, viszont itt következett a kellemetlen rész. Megtaláltuk a felszolgálókat, akik komolyan el voltak foglalva valami zenepult összeszerelésének megfigyelésével. Megkérdeztük, hogy hová ülhetünk le. Körbenézett egyikük és azt mondta, hogy a tornácon. Kicsit meglepődtem, de mondom nézzük meg. A pultban lévő hölgyet, még megkérdeztem, hogy merre van, akik megmutatta, hogy melyik ajtón kell kimenni. Hááát, egy kellemetlenül hűvös, nem fűtött és erősen cigaretta illatú helyre érkeztünk, ahol gyorsan el is ment a kedvünk, hogy ott együnk. Gyorsan el is hagytuk a helyet. Pár javaslat:
1. , Ha céges rendezvényre vagy zárt körű rendezvényre készülnek, akkor írják ki. 2. , Ha a fenti igaz, akkor ha mégis bemegy az ember, akkor mondják azt, hogy: "Elnézését kérjük, de zárt körű rendezvényünk lesz és arra készülünk, így nem áll módunkban vendégül látnunk Önöket". 3. , Egy gyerekes családot nem akarjanak már egy hideg, fűtetlen és erősen cigaretta szagú helyen elhelyezni! ! ! Nagyon felmérgesített!

Na, de végül az elektronikus útmutatások alapján idejutottunk a Sári Csárdába és egy jót ebédeltünk. Nagyon pozitív tapasztalatok vannak itt, meg mások is. A felszolgálással semmi hiba. Rutinos, nem tesz hozzá még plusz energiát, felszolgál, de profi módon. Ebben a vendéglőben a megfelelő oldalról szolgálják fel az italt és a savanyúságot is. Érdeklődő a pincér, és segítőkész. Az étlap elég bonyolult, külön elől megnézed a tételt, aztán hátralapozhatsz az áráért, közben teljesen belebonyolódsz. Fura egy szokás. Szerintem mi középkategóriás, vagy inkább a helyhez képest olcsónak számító ebédet kértünk, nejem fokhagymalevest és aprópecsenyét, én májgombóclevest, meg szalontüdőt, itt pejsli (jó név), burgonyagombóccal és nagyon finom. Azt hiszem ez volt aznap a legjobb étel. Egyébként semmi homárt, Wagyu marhát vagy rántott libamájat nem kértünk, egy szerény ebéd volt. Írjuk a hely javára, hogy kérés nélkül kaptam a leveshez erőspaprikát. Jót ebédeltem. Feleségem nem volt annyira elragadtatva, de nem tartotta rossznak sem. A limonádé házi limonádénak van indítva, de csak egy gépi, a legkommerszebb dolog, ami létezik, a fiú mondta is, hogy ekkora az adag, ennyit ad ki a gép egyszerre, azért ennyi. És a limonádé nem is volt drága. Viszont a zene uramfia, elképesztő, nyomorúságos, igénytelen dajdajt kell az ebédhez elviselni, na jó, legyen csárda, legyen magyaros, nem várhatom el, hogy mezőségi táncok menjenek, vagy Sebestyén Márta, azt se, hogy valami cigányzenészes népi műdal, Akácos út, kispejlovam, hasonlók, de ez a Fásy Ádám szintű mulatós izé, ez megalázta az ebédet rendesen. Mindenből a legalja ment, mint egy zsákfalu negyedosztályú kocsmájában. A WC viszont nagyon tiszta, gondozott, mozgássérült WC is van, szóval a színvonal keveredik erősen valami mással. Meg hát ez egy határcsárda, közel a hármashatárhoz. A vendégek zöme, gondolom, határon túli, osztrák vagy szlovák. Muszáj a képükbe belemászni ezekkel a mindenhová kifüggesztett nagymagyarországos micsodákkal? Én szeretném, ha a szomszéd országokba mindig azt raknák elém, hogy na, ezek a gatyakorc magyarok mindig megtámadtak minket, vagy császári birodalmunk levert, izgága lázadói? Hát én nem is tudom de lelke rajta, aki ezt így szereti. Kártyával nem lehet fizetni, csak készpénzzel, vagy úgy, hogy egy külön szobában van egy ATM és ott kiveszel pénzt. Hmmm de valamit még hozzátennék. Jópár étteremben ettünk az elmúlt napok során, nem azonos minőségben, de szinte mindenhol legalább ilyen jó volt a konyha, jó volt a kiszolgálás, de toronymagasan a Sári Csárda volt a legdrágább. Másnap ettünk egy nagyon finomat egy másik falu éttermében, szintén egy-egy leves, egy-egy átlagos második, és fele ennyit fizettünk, mint itt.

A rendelésfelvételnél kiderült, hogy nem igazán lehetnek egyéni kérések, az étlapon megadott összetevőkhöz szinte centire ragaszkodnak, mindössze egyetlen köreten tudtunk változtatni, pedig egy klasszikus magyaros étteremben úgy gondolnám, hogy a vendég az úr és minden kívánsága teljesülhet. Az ételek átlagosak, a hely grandiózusságához képest viszont semmi extra. Összességében: Nagyon szép hely, megfelelő kiszolgálással, de középszerű és kissé túlárazott ételekkel.

Levest és libamájat kértünk a nemes nap alkalmából, de valószínűleg rosszul választottunk, mert nagyon éhesek voltunk, és a kis adag libamájjal nem igazán laktunk jól. A párom íztelennek tartotta a libamáját és a köretként szolgáló burgonyát. Mivel mindenki el van ájulva a helytől, így nagy durranást vártunk, és talán éppen ezért csalódtunk kicsit az ételben. A kiszolgálással nincs probléma, kedves volt a pincér.

A feleségem itt ette élete legjobb Cordon blueját, azóta is emlegeti. Nehezen tudtunk megbirkózni a hatalmas adagokkal, de annyira finom volt, hogy egyszerűen nem tudtuk ott hagyni

A kiszolgálás profi, kedves, látszott a felszolgálókon, hogy nem fáradtak, oda tudnak figyelni mindenkire. Az ételek is jók, elég nagy adagokkal, így volt, amit felesben ettünk. Könnyű vacsorára vágytunk, találtunk megfelelőt a kínálatból. De aki nagy étkű, az is jót ehet itt. Ital kínálat is rendben, elég széles a választék.

s mikor azt hiszed, hogy nem tudsz megmozdulni a pincér a figyelmedbe ajánlja a finomabbnál finomabb desszerteket. Szóval az étkezés után de már közben is érdemes kisétálni. Csodálatos a Duna-holtág hangulatos stéggel, ápolt a fű, virágok, kemencék, pince. . . mindenen érződik a gondos gazda szeme és keze. Ha nagyon elkalandozunk a figyelmes pincér megkérdezi hozhatja-e a következő fogást, nehogy meghűljön mire visszaérünk. A fizetésnél sem volt meglepetés plusz vagy rejtett költségek nem kerültek a számlára. Köszönjük hogy ott lehettünk, és biztosak vagyunk benne, hogy helyénvaló köszönés a viszontlátásra.