Nem volt időpont, vacsoraidőre fogadott volna, de korábban nem jött be a masszőr, és igazából nem is értettem pontosan, de mintha a szombatot lemondta volna. Célszerű lenne gondoskodni arról, hogy masszőr rendelezésre álljon nagyobb igénybevétel esetére. A medencetér szép, tiszta, a víz hideg. Jakuzzi viszont lehetne pár fokkal hidegebb, azzal a pár fokkal a magymedence pedig melegebb, mert így alig volt élvezhető számomra. Szombaton szép nap volt, versenyt futottunk az 5 db napágyért, szerencsére megnyertünk kettőt. Másoknak csak a szomorúsága maradt annak a felismerésnek, hogy sem a kinti medence sem a napágyak nem használhatók, takarítás hiányában. Fürdőköpeny zsebébe nem készítettünk be pénzt, medencetéri büfé nem tudja felírni szobára a fogyasztás. A kapott mágneskártyával vagy karszalaggal valahogy meg kellene oldani, hogy a vendég igazolhassa a szobát. Ha például SZÉP kártyával szeretné rendezni a teljes összeget, így nem lehetséges. Medencetérben a napágyról látni lehetett, ahogy a pincérnő az étteremben az úszómester társaságában csipszet eszik és a medencetért nézve beszélget. Furcsa volt arra gondolni, ki lehet a társalgás tárgya vagy hogyan eszeget zacskóból csipszet valaki munkaidőben. Vagy hogy ha ők látnak minket, gondolhatják hogy mi is látjuk őket. Pénteken este vacsorára érkezéskor az étterem terasza már félig el volt foglalva vacsorázó vendégek által, így mi is vettük a bátorságot, és a teraszon helyet foglaltunk. A mellettünk lévő asztalhoz a pincérnő hozott terítéket, hozzánk is odajött megkérdezni az italt, jeleztem neki hogy terítéket szeretnénk még, mire ő kijelentette, hogy –„a terasz igazából még nincs nyitva, csak a vendégek leültek”. – „Oh mondtuk erről nem volt tudomásunk”, mire ő: -„igen, csak a vendégek leülnek és még az asztalokat sem takarítottuk le, evőeszközt bent találnak. ” Érdekes érzés volt megtudni tőle, hogy igazából a vendég az igénytelen, aki a nem tiszta asztalhoz leül. És hogy a fiatal párnak oda lehet vinni egy tányért evőeszközökkel, szalvétával, a kétszer annyi idős pedig hozzon magának. Másnap a reggelinél, hogy a pincérnőnek ne okozzunk gondot, egy kétszemélyes asztalhoz ültünk le az étteremben, mert 4/6 személyes asztalok voltak szabadon, a szállodában pedig nagyobb társaságok is voltak. Mi pedig csak ketten voltunk, én mondtam a férjemnek, hogy ne foglaljunk el 4 helyet, hanem üljünk le a kétszemélyes asztalhoz. Épp elmentem innivalóért, úgyhogy férjem szegény egyedül vehette az ívet. Nem tudom, mi hangzott el, de mire visszaértem az asztalhoz láttam, hogy a pincérnő eléggé kiborította. Egyáltalán nem kedves stílusban közölt valamit, hogy az terített asztal, és hogy miért ide ülünk. Szegény hölgy vagy velünk vagy magával van/volt baja, már előző este is. De bevallom, nem azért megyünk szállodába kikapcsolódni, mert a hétköznapi stressz és igénybevétel nem elég. Szóval nem mások, nem a személyzet gondját szeretnénk érezni a szabadságunk alatt. Első vacsoránál még nem volt annyira feltünő a friss saláta hiánya. Klasszikus savanyúságok voltak kitéve, menzás hangulatot keltve. Másnap már nyilvánvalóvá vált, hogy a külön hűtő csak savanyúságokat rejt. Friss zöldek, saláták nem szabadna, hogy gondot jelentsenek ebben a kategóriában. Főleg hogy a konyha ízeiben és részletességében is remeknek mondható, kis odafigyelés és a friss saláta logisztika is biztosan megoldható, főleg májusban már elérhető. Úgy tűnik, arra figyelnek, hogy ami az étteremnek hinterland, az a vendégeknek a terasz. Ez kedves. Rendkívüli a lakópark atmoszférája, nagyon kellemes időtöltésre alkalmas. A lakóegységek intimitása remekül van megoldva, kikapcsolódásra teljesen alkalmas, mégsem elzárt. A központi szolgáltatásokon ha tudnak kicsit javítani, sokban hozzájárul a teljes kép megelégedettségéhez. Külön köszönöm, hogy pénteken még ment a fűtés. További munkájukhoz sok sikert és jó szezont kívánok!