Annyira nem lehetett késő, bár későn szoktam éttermeket látogatni, de egy lélek nem volt bent, kint is maximum egy valaki ücsörgött, aki beszélgető társra talált. . . Bár nem tudtam eldönteni kívül mi tartozik az étteremhez, és mi nem. Kerestem is, melyik ajtón kell vajon bemenni, hogy biztos az Arany Oroszlánba menjek be. Bent is sötét volt. A pincér valsz. meglepődött jöttömön. :) Kérdeztem, jó helyen járok-e, vagy egyáltalán nyitva vannak-e még. Nagyon készséges volt, azonnal beinvitált, választhattam helység, és asztal közül szabadon :). Itt-ott lépcső, kapcsolta fel előttem a villanyokat. Tényleg végig azt hittem, rossz helyen járok, hogy sehol senki, semmi egy ekkora étteremben. Végül is leültem valahol, csend és hűvös fogadott. A pincér bekapcsolta a zenét is. Miattam :). Bébicsirkét kértem ánizsos meggyraguval stb. Azonnal érkezett :). Ilyen gyorsan még sosem kaptam meg a rendelést. . . Hát még egy színvonalas étteremben. . . Olyan is volt az étel. Felmelegített. Talán mikróban. Az állaga és a hőmérséklete után. Az állás miatt kicsit fásult volt a hús, na de elbántam vele :). Frissen valsz. páratlan lett volna. A tálalás mutatós. Kis adag mindenből. . , mint a színvonalas éttermekben. Nem kicsit éreztem magam egyedül, igyekeztem elfele. A pincér rendkívül szakszerű, és kedves volt, a rendelkezésemre állt mindenben. Úgy viselkedett, ahogy egy komolyabb étteremben illik. Látta rajtam a csodálkozást, és egyetértett ő is, és barátságosabb is volt, lévén egyedüli vendég voltam. A kedvezményről nem tudott, de utánajárt, bosszús is volt, hogy nem tudatták vele. Elsőre nem akarta elfogadni. Valószínű valaha jobb időket is élt az étterem. Az étlapon minőségi fogások voltak azokhoz mért, vagy talán alacsonyabb árakon is. A valóságban azonban nem ért annyit sem. Szomorú volt látni így ezt a helyet.
