Pozitívumok:
- csendes (falu széle), és az áprilisvégi hétvége ellenére nagyon kevesen is voltak
- szép kert, kerti bútorok, függőágyak, rengeteg fenyőfa és mókus
- a standard szobák ízlésesek és tiszták voltak, láthatóan nemrég kialakítva vagy felújítva
- az étkezés bőséges és finom
- a wellness-részleg tiszta és ízléses, bár nem túl nagy
- a személyzet hölgytagja nagyon kedves és segítőkész
- bár a szobákat 10-ig el kellett volna hagyni, némi rábeszélés után végül 11-ig maradhattunk
Negatívumok:
- a standard szobák nagyon kicsik és furcsán vannak berendezve, ezzel némi közlekedési kihívást generálva (összetolt ágyaknál nem a "logikus" falhoz tolják az ágyat). Egyes szobákban hangyák is laktak. - a standard szobák közti falak papírvékony gipszkartonból készülhettek, a hangszigetelés mint olyan, nem létezik - szomszédunk normál hangerejű beszélgetését és reggeli telefonálását is kényelmesen végighallgathattuk. Nagyon negatív:
- Elutazásunk napján a wellness-részleget már egyáltalán nem használhattuk. A szobákat 10-ig el kellett volna hagyni, és mivel mi aznap távoztunk, a wellnesst számunkra már nem nyitották ki. Ez szokatlan és nem túl vendégbarát intézkedés – eddigi tapasztalatom minden wellnesses helyen az volt, hogy a wellness-részleget az elutazás napján, a szoba elhagyása és a kijelentkezés után is korlátlanul használhattuk. Ez minket fájón érintett, hiszen zuhogott az eső, így az aznapra kültérre tervezett programunkat teljesen sztornóznunk kellett. Illetve a nem kifejezetten negatív, de inkább furcsa szájízt hagyó dolgok, melyekkel kapcsolatban javasolnánk a tulajdonosnak a változtatást:
- „a hely szelleme”: a deluxe szobákat magában foglaló főépület valamikor Károlyi-kúria volt. Kívülről ez kevéssé látszik rajta, a rácsos rámpa láttán a kocsiból kilépve arra gyanakodtunk, elmegyógyintézetben vagyunk. - A park kapuja és kerítése némileg „úttörőtáboros”. A személyzet férfitagja szerint a hely TSZ-irodaként is működött – ez megmagyarázza a furcsa kerítést/kaput, de talán itt az idő változtatni rajta. - Elutazásunk napján az előzetes megegyezés szerint 11-kor hagytuk el a szobákat, és kifejezetten az volt az érzésünk, hogy alig várják már, hogy távozzunk. Ez - még ha jogos is az eredetileg meghatározott 10 órai szobaelhagyás miatt – nem hagy egy vendégben jó érzést. - Egy hűtőszekrény a vendégek számára baráti intézkedés lenne – legalább a folyosón lehetne egy nagy közös. - A személyzet férfitagja hozta a kötelező udvariassági szintet, de kedvesnek azért nem mondanánk. - A recepción kihelyezett nagyképernyős LCD TV-t nehezen tudtuk értelmezni – idejárnak a falu férfijai meccset nézni? Az úriember a vendégekkel való teendők szüneteiben mindenesetre kimaxolta a meccsnézési lehetőséget, és emiatt némileg feszengve sorjáztunk be a szobánkba, a TV előtt átsuhanva. Ez sem hagyott jó érzést. - Amikor a környék látnivalói felől érdeklődtünk, egyetlen tippet kaptunk: a falu amúgy valóban gyönyörű árpádkori templomát. Ez kevés – azt gondolom, fel kell, hogy legyenek készülve ilyen kérdésekre a vendégek részéről. Javaslom pl. a térség természeti és kulturális értékeiről prospektusokat beszerezni, de minimum szóban azért kéne, hogy tudjanak tájékoztatást adni. Összegzés:
- Aki szereti a nagyon csendes, nyugis helyeket és nem akar osztozni a jacuzzin, valamint kialakult koncepcióval rendelkezik ideje eltöltéséről, annak bátran javasoljuk a helyet. Klausztrofóbiásoknak azért inkább a nagyobb szobákban. - Aki viszont úgy megy szállodába, hogy elvárja, minden a vendég kényelmét szolgálja, az lehet, hogy elégedetlenül fog távozni.
