A bolt előtt két helyes cigánylány ült, az egyik különösen szép volt, és tök cukin eltársalogtak ezzel az idegennel. Nem, nincs nyitva a bolt, majd délután ekkor meg ekkor nyit. . . a fene egye meg. Hát a Póti József? Ja, az itt lakik a szembenlévő házban, abban. Hát nehezen hagytam ott a csajokat, de az út meg a lábam visz, benyomultam volna abba a házba. Csak a feleség volt otthon, de ő rögtön megérezte a feladat súlyát, azt mondta, hogy egy vagy két hely lehet, ahol az ember lehet, hát üljünk be és induljunk, keressük meg! Na, és meg is találtuk a jóembert egy kilométerrel arrébb, nem szoktak itt messze menni az emberek, a feleségasszony bement, ember kijött és már indult is a templomhoz. Így megy ez. És kinyitotta nekem ezt a kis csodát! Hát nézd meg, ilyen, a középkori templomok útjának egyik ékessége! Mit meséljek erről? Ha még ezután se nézed meg, csak iszol egész nap a kocsmákban, akkor párhuzamos dimenziókban élünk.
