Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Ez egy viszonylag újabb építésű dolog, itt van az iroda is, és ilyen múltidéző performance, a közelmúlt személyes történelmén átívelő egyveleg. Bekapcsolta a férfi az effekteket, aztán beküldött a térbe, hogy érezzem jól magam. És tényleg nagyon szórakoztató volt! Hihetetlen hangzavar, de mindenhol az adekvát, a kornak, helyszínnek megfelelő zajok, hát már nem is tudom, ÁVÓ-s lopakodik a sötétben, írógépek kattognak, néprádiók harsognak, telefonok ciripelnek. . . volt ótvar 50-es évek, aztán laza szocreál, teljesen belefeledkeztem, annyira mókás volt, meg érdekes is, hangosan röhögtem, vinnyogtam és borzadtam, ahogy illik, Talán valami a képekről átjön. . . van azután fent a dombon kilátó is, alatta hulladékból készült szarvas legelészik, van a Sőregi ház, van maga a tájház, de mt is beszélik itt össze-vissza, nézzétek meg, és nagyon jól szórakoztam, de mindig mennem kell valahonnan valahová, pedig ez a hely megérdemelné, hogy egy fél napot is rászánjak.

Kertkapu is zárva. De azért csak kerülgettem a kerítésen kívülről. Egyszer csak jön egy férfi ingujjban, látom, utánam ered, el is ér, és bemutatkozik, hogy ő itt a jegyző. Munkatársaival láttak az ablakból, hogy valaki itt a templomot kerülgeti, mit segíthet? Ó, de kedves, hát be szeretnék menni, látni, érezni szerezném az Árpád-kor leheletét. Azonnal kapta a telefont és hívta tisztelendő uramat. Aki egy kicsit nyers volt, mert röviden azt válaszolta, hogy jöjjek munkaidőben. Honnan, Budapestről? De nem ért véget itt a dolog, jegyző úr meggyőzte, és a vonal másik végén lévő szent ember riasztott valakit mégis, a hölgy meg is érkezett kerékpáron nemsokára, én meg befelé a templomba! Addig elméláztunk a szép harangláb beton talapzatán, hogy mennyire nem illik az ide, egyet is értettünk. Bent a templomban meg levadásztuk a megmaradt freskódarabokat, amik átkandikálnak az évszázadokon, és most nekünk okoznak esztétikai élményt, Bőséges ajándékot kaptam helyben, meg még egy jótanácsot is, hogy innen feltétlen menjek el a szomszédos Nyírtétre, ott is nézem meg a templomot, mert érdemes ám! Így utólag nagy hálával gondolok ezekre az emberekre! Jegyző úr szerint nincs ebben semmi rendkívüli, ahogy megyünk az országban egyre keletebbre, egyre jobbak az emberek. Nem is tudnám, pontosabban nem akarom cáfolni.

És, miután megkönnyebbültem, kiderült, hogy enni is lehet (bár első ránézésre amolyan vidéki kocsma az egész). Sokféle nincs, de jó lesz nekem valami rántott szelet is, a hajdani fogolytáborokban az sem volt, hát megbeszéltük és vártam. Két tűz közé szorultam: kint esett az eső, idebent meg elviselhetetlenül szólt a TV-ből valami elképesztő mulatós zene, megszakítás nélkül, elhatároztam. , hogy mindent bevallok, a hazaárulást is, aztán jöjjön a kötél általi halál. . . de végül nem az jött, hanem a rántott húsom, uborkával, vegyes körettel. A lány kedves volt, a környezet ellenére. És az étel is egész ehető! Jólesett, meg is száradtam valamennyire, és fizettem 1700 forintot valamiért, ez lehetett a hús, azután egyszer 800-at valamiért, meg egyszer 900-at meg egyszer 650-et. Ezek lehettek az üdítő, a köret meg a savanyúság. Aztán újult erővel mentem tovább és a kocsiban kimostam a fülemet egy kis Led Zeppelinnel.

A magyar közhasználatból a szerb történelmi kategória, a Vajdaság már aligha irtható ki, de méltányolhatjuk, ha valaki mellőzi ezt. Az ételválasztékot fekete táblán rögzítik, a választék egyszerre dicséretesen visszafogott és színes. Ottjártunk idején, október második felében kínáltak három előételt, három levest, öt főételt és két desszertet, a kortárs magyar konyha szellemében, némi mediterrán felhanggal. Az italválaszték gerincét értelemszerűen a saját borok teszik ki, nem kevesebb, mint 25 tétel, melyeknek felét pohárra is kimérik. Még a vörösborok szerelmesei számára is van meglepetésük, ugyanis készítenek bort Syrah-ból és Pinot Noirból. Az ember arra számít, hogy ha megfordítja a lefóliázott itallapot, akkor ott már nem talál borokat, nos, ehhez képest ott is izgalmak várják a borrajongót, ugyanis a másik oldalt is elsősorban borok töltik meg, Gábor kedvencei, barátilag címszó alatt. Méltán nevezik magukat borbisztrónak. A töményitalokat két pálinka képviseli a Pelle pincészettől. Ritka eset, hogy méltányolni tudjam, ha valahol nem tartanak semmiféle sört, sem nagyiparit, sem kisüzemit, ez egy tokaji borbisztróban kétségkívül legitim álláspont. Kardos vegyes ízelítőt rendeltünk indításnak, mely mindhárom előételből kóstolót nyújt. A tatárbifsztek korrekt, élvezetes, a liba és emu májpástétomban az emu dominál, hízott máj-jellege nincs az egyébként jó ízű elemnek, a füstölt harcsasonka megnyerő, ízre, állagra egyaránt, nem adagolták túl sem a sót, sem a füstöt. Citrusos salátával tálalják mindezeket. A dekorációban helyet kap egy szintetikus ízű, alighanem késztermékből származó piros gyümölcsmártás is, ami visszatér a desszert keretében is, ezt jobb lenne teljességgel mellőzni. A zöldséges, főtt hússal tálalt tyúkleves házias, szép, áttetsző. Nem okoz csalódást a sütőtökkrémleves sem. A csupacsoki nevű édesség a kísérőelemek dacára inkább egy retro felfogásban készült torta, mint tányérdesszert, nem vitatom, hogy jó alapanyagokból készült, de az elnevezés alapján nem erre vártunk. Nyilván megvan ennek a stílusnak is maga közönsége, de egy új hullámos bisztróban disszonáns. Szerencsére akadt társaságunkban, aki szereti a hagyományos tortákat, így ez is elfogyott. A konyha 5 pontja felfele kerekített 4,5 pont. A kiszolgálás kedves, szívélyes, értékeltük, hogy maga a tulajdonos is foglalkozott velünk, amiben minden bizonnyal közrejátszott, hogy a birtokalapítás óta rendszeresen találkoztunk borkóstolókon. Szerettük a Kardos bisztrót, jó lenne, ha akadnának még a borvidéken vállalkozó szellemű borászok, akik követik Gábor példáját, mert bár szép lassan gazdagodik első számú borvidékünk gasztronómiai kínálata, de még sok hasonló egységre lenne szükség.

Az étlapon hat fogás szerepel, az általam rendelteken kívül ottjártam idején, idén januárban kínáltak még napi levest, hideg hegyaljai ízelítőt, valamint paszternákkal és zöld almával társított, bőrén sült sertéshasalját. A séf Kósa Gergő, aki korábban a Gault Millau kalauz utolsó, 2017-es kiadásában az Év éttermének választott, azóta sajnos bezárt Gusteau Kulináris Élményműhelyben dolgozott. Fogadófalatként kolozsvári szalonnát kaptam kovászos kenyérfalatkán. Egyszerű és nagyszerű kezdés. Az ételek mellé kóstolt borsor első tétele is megérkezett: egy hagyományoseljárással készült saját pezsgő, mely igazolja azok tézisét, akik szerint Tokaj a maga különleges klimatikus és talajadottságainak köszönhetően a pezsgők műfajában is csúcsokra törhet. A kacsamájpástétom, füge, kalács névre hallgató előétellel indítottam. A pástétom ízre, állagra egyaránt megnyerőnek bizonyult, mellé tonkababos céklapürét, párolt fügét, kardamomos füge chutney-t, s negyedére redukált borból készült zselét társított a séf. Remek kompozíció, jól passzolt hozzá a pincészet 2022-es Tokaj Édes nevű bora. Mint megtudtam, a kovászos kenyér és a kiváló kalács a 2023-ban Best café díjat nyert szerencsi Halász cukrászdából érkezik. A konfitált kacsacomb mellé tálalás előtt megpirongatott karottás burgonyapürét, borban főtt gorgonzolás körtét és blansírozott fodros kelt adnak. Egy újabb harmonikus és látványos, ízre is remek tányér. A mellé javasolt bor a pincészet egyik büszkesége, a Juharos dűlőben termett Hárslevelű volt, ami kiválóan illeszkedett az ízképhez. A könnyed, jó ízű sütőtöktortát kardamomos tökpüré és mascapone-hab koronázta, amit cukormázas tökmaggal szórtak meg. Illő társ volt hozzá a birtok 2021-es édes Tokaji cuvée-je. Kifogástalan záróakkord. A kiszolgálás olyan volt, mint amiről a legtöbb vendég álmodik. Maga a házigazda tette elém az ételeket és mesélt a pincészetről, étteremről és a kettő összefonódásáról, motiváltan, lelkesedéssel, felkészülten, s a különböző boros rendezvényekről már ismert, halkszavú, de magabiztos szerénységgel. Az italválaszték lényegét a pincészet nyolc, épp forgalomban levő bora adja, az extra brut pezsgőtől a Mád apellációjú Furminton át a dűlőszelektált tételekig. A kései édes borok s az aszú sem hiányzik a választékból, melyen kívül megbeszélés alapján a trezorból is lehet kérni különleges érlelt borokat. Rendelhetünk még házi szörpöt, kávét és szódát. Pazar élmény volt itt lenni, visszavágyom.

A kiszolgálás bűbájos, az árak megfizethetőek, kedvező áron déli menüt is adnak. A kerthelység is kellemes. Még vissza fogok ide térni.

A személyzet udvarias, kérésünkre a teraszra cserélték belső foglalt asztalunkat. Jóllakva és megelégedve távoztunk az étteremből. Mivel szülinapos volt közöttünk, az ő fogyasztásáért nem kellett fizetni. Az étterembe kutyával is lehet menni.

. . Ez lesz az! Hűű, hová álljak, mi legyen, meg hát ez a kapu is annyira használatlan, kopott, lehet, hogy hónapok (évek) óta nem járt itt senki. De nyitva van, bátorság, menjünk csak befelé. Az utat felveri a gaz, de azért vezet valahová. És egyszer csak feldereng egy ilyen épületféle tényleg, párszáz méter, merjünk bátorak lenni! Odamegyek, maga az elhagyatottság, de érdekes, áll egy szlovák rendszámú autó a ház előtt. Na, akkor próba-szerencse! Bemegyek. Elég nagy meglepetést okoztam, nemzeti ifjú rámcsodálkozott, hát, éppen menne hazafelé, szóval nincs itt semmi látnivaló. . . de belül nem volt ez lepusztult, inkább modern múzeum. Érdeklődésem felcsigázódott, ő meg felkapta a fejét, hogy csak nem újságíró? Most mit hazudjak, be akarok menni vagy nem? Hát afféle, igen, írni szeretnék a helyről valahová. Így igazat is mondtam, mert ide. Na, akkor ad egy esélyt, Belépés ingyenes. Menjünk fel az emeletre, ott van az attrakció! Egy sötét függöny mögé be, avval az instrukcióval, hogy mindjárt indul a program, csak álldogáljak a sötétben, aztán majd kivilágosodik, amiről szó van. Vaksötét, aztán egyszer csak mindenféle hangeffekt, égzengés, nyerítés pata- és csatazaj, halálsikoly (Hát tudod, milyen a Feszty-körkép előtt állni Ópusztaszeren, na, olyan. . . ). És néha tényleg megvilágosodik egy-egy rész a panoptikumból, közben a narrátor meséli a falból Etelközt, Levédiát, besenyőket, honfoglalást, kalandozásokat. . . néha kivilágosodnak a fegyveres martalócok, a magyarok elődei, de a legtöbb nép történelme ilyen, hősi meg tragikus. van jurtaszimuláció is, azt is tüzetesen meg lehet nézni. Egyébként a bemutató tényleg érdekes, komoly munka van mögötte, izgalmas lehet kicsinek és nagynak egyaránt. Kb. negyedóra a program, aztán kijöhetsz a fényre, vannak más kiállítóterek is a földszinten, de arra már tényleg nincs idő, a srác nagyon menne, késő délután van, én már csak az épület melletti réten teszek egy sétát, az is elhanyagolt, van pár honfoglaláskori kunyhó, mind rossz állapotban, és mind be van zárva lánccal-lakattal, van jurta is, szintén nagyon elhanyagolt belül, Árpád-kori páva rikoltoz egy ketrecből és Árpád-kori birkák bégetnek egy karámból. Menj el, nézd meg, ha dobog benned honleányi, honfiúi szű!