Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Viszont, ha belegondolsz, hogy itt meztelenül bringáznak, mint nyilván a görögök is annak idején az ókor Olimpiákon. . . és belegondolsz, hogy azt a vékony nyerget fedetlen üleppel megülni verseny közben,. . . és hátrasétálsz és megnézed feneküket, hát bizony beléd hasít az empatikus fájdalom.

és igen! Tényleg egy szenzáció! Két református templom különböző korokból, derékszögben egymásra építve! A templom előtt találkoztam egy bizarr jelmezes betyárral is, a templomok meg nyitva voltak, bárki számára, Isten háza ez, szabadon járható bárkinek, ahogy becsületes helyen szokták! Először megnéztem a régit, amit a 13. században építettek, teljesen használaton kívül van, egyes helyei mintha raktárnak lennének kikiáltva, de különleges érzés barangolni, megérinteni mindent egy ilyen ősi helyen. . . azután átmentem az "újba", a mellette álló, vele összenőtt épületbe, két ajtaja is sarkig tárva, itt tényleg rend, béke, szeretet honol,. ezt a 19. században építették hozzá a német lakosok. És hát persze ámuldozva körbejárod ezt a sziámi templomot, nagy élmény, állítom! Talán tegyük hozzá, hogy ismeretlen gyöngyszem!

Én meg vérszemet kaptam, hát mesélgetem is, ketten voltunk az egész hatalmas házban, utamra engedett, menjek, nézek meg mindent, miután eligazított. Szóval ez itt vendéglátóhely kategória is, meg látnivaló kategória is. , Szépen felújított imaház, bár nem csak funkcióját, eredeti, ráutaló alkotóelemeit is elvesztette az átalakítás során, csak a jellegzetes váza maradt meg. Két menóra található ugyan az emeleten a pulton, de nem innen származnak, máshonnan vették őket. Szóval, elnézve a pálinkafőző berendezést, ráadásul még múzeum is, ízléssel berendezve, patyolattisztán. Na, de túl a történelmen, természetesen a pálinka érdekelt másodfokom, azaz legalább 40 fokon, helyben nem fogyaszthattam, nagyobb üveggel birs-pálinkát vettem, kisebb, kóstoló üvegekkel meg például vörösszilvát meg sárga szilvapálinkát is. Utólag sajnálom, hogy nem vettem whiskyt, ostobaság volt, ha már van igazi, pálinkafőzős magyar whisky, meg kellett volna kóstolni azt is. Talán még majd járok arra. . . mindenesetre itthon már megejtettem a kóstolást, és nyugodt szívvel vágom rá az ötöst. Feleségem nem kedveli a pálinka szagát, de amikor a vörösszilvát kibontottam, azt mondta, hogy ez még neki is kifejezetten vonzó illat.

A szauna is kicsi volt ennyi embernek, és úgy recsegtek a fa deszkák, hogy féltünk letörik alattunk. Illetve a wellness részleg dolgozó Úr szabta meg, hogy ki hány percet lehet a jacuzziban, ami nem igazán segítette a pihenést. Elég sokára kapcsolata be a második szaunát, vagy legalább egy pihentető zenét.

Feltöltődve távoztunk. Csak ajánlani tudom a napközbeni étkezésre mindenkinek.

De hol van még a nyár, amikor a Fesztiválon kitelepülnek a főzők a rengeteg bográccsal és üsttel a Múzeumparkba. Ezért a napokban, amikor Karcagra készültünk, előre tanulmányoztuk az étkezési lehetőségeket, így kérdés nem volt, hogy a Nimród Bioszálloda Bioéttermében szeretnénk elfogyasztani kései ebédünket. Annyira meggyőző volt minden információ, amit találtunk róla. No de, a valóság, a helyszíni tapasztalás és élmény még így is jócskán felülmúlta a várakozásunkat: Kellemes látványt nyújtó, tökéletesen jó állapotban lévő épületben található a szálloda és az étterem egy kicsiny park mellett. Van ugyan egy csöppnyi teraszuk is, de ugye még hidegek és hűvös szelek járnak. Bementünk hát az étterembe, és amit ott láttunk, az messze nem a puszta-csárda stíl. Van ugyan egy gyönyörű karcagi cserépkályha a terem közepe táján, de így is kifejezetten polgári elegancia fogadott bennünket és egy nagyon kedves mosolyú ifjú felszolgálónő. Az étlapot már itthon is tanulmányoztuk a honlapjukon, de van szezonális, heti és napi kínálat is, így igazán bőséges a választék. A férjem azonban nem tudott elszakadni a tradícióktól, gulyáslevest és birkapörköltet rendelt. A pörköltet nem kóstoltam meg, azt mondta, szokásosan finom volt. A kis piros lábaskában felszolgált, bio szürkemarha húsából főzött, csipetkés gulyáslevesből azonban én is ettem, és alig tudtam abbahagyni, hogy visszaadjam a páromnak. Mert olyan tökéletes, mélyen gazdag ízvilágú volt az a leves, hogy ha legközelebb megyünk, lehet én is ezt rendelek. Egészen más típusú ételkreáció volt, amit én ettem: zöldfűszeres kéregben sült csirkemell céklahabbal és zeller csipsszel, hozzá köretnek ropogósra sült édesburgonyát kértem. Isteni volt! Mondhatnám, ám sértő lenne, hogy és ezt a gasztro-csodát a puszta szélén készítik. De nem! Ezt egy minden elemében jól végiggondolt és igényesen megvalósított polgári étteremben tették elém. A csokis brownie erdei gyümölcsökkel már nem fért belém, azt elhoztuk, ma ettem meg itthon. Mindezek után nem meglepően: Csodás volt az is! Köszönjük! Hamarosan ismét jövünk!