Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Mondjuk, hogy a két település között és mindenkinek igaza van. De most úgy tűnik, hogy a Senkiföldjén, azaz nem lakott területen áll. Kényelmesen megközelíthető járművel is a két falut összekötő útról. Neten olvastam, hogy sokan panaszkodtak, hogy nem volt nyitva. Meg, hogy hiába kérték, hogy nyissa ki valaki, azt mondták, nézegessen fényképeket a neten, mert ott lehet. Lehet, hogy ha vastüdőben feküdnék, én is elfogadnám kényszerből, hogy csak nézegessek képeket kirándulás helyett, de ilyent viszonylagos egészséggel élő ember nyilván nem gondol. Ezt látni kell, meg kell tapasztalni. A megoldás meg az, hogy akkor kell menni, amikor nyitva van. Ha azt írja a Google, hogy vasárnap reggel 8 és 9 között, akkor meg akkor. Hát így keveredtem a misére, 14-en ültünk a padsorokban. , két falu katolikus hívei. A templom 1251-ben épült román stílusban, hogy a szárazanyagot is hozzátegyem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen gyönyörű, és az, hogy maga a történelem. Gazdagabb lettem tőle.

Szuper kilátás, kényelmes szobák, az erkélyen dohányzásra is volt lehetőség. Az ételek finomak és bőségesek voltak, talán picit nagyobb lehetett volna a választék. A wellness is jó volt, bár a jacuzzi majd mindig tele volt, s
kicsit a hőfoka lehetett volna melegebb. Összességében elégedettek voltunk mindennel, biztosan visszatérünk még.

. . Csak, ha erre járnál és keresnéd, úgy mint én is. De a püspöki palotát azért nézd meg, már amennyire látható.

Tavaly, amikor március elején a Bálnában voltunk az Art and Antique rendezvényen, még csak nyomokban érzékeltük a honvédségi jelenlétet. Vagy a művészet vonta el ettől a figyelmünket? Az idén viszont ugyanezen a rendezvényen ott járva már nagyon is észrevettük, hogy sorban több helyiséget is a Bálna Honvédelmi Központ bemutatói foglalnak el. A szervezet közzétett célja, hogy a magyar történelem fontos eseményeivel és híres személyeivel ismertesse meg az idelátogatókat. Gondolom, főként a hadviselés szempontjából. Nem állíthatom, mert csak azokat a kiállított elemeket láttuk, amelyek kintről, a folyosóról is megtekinthetőek. Szívesen be is mentünk volna, de az egyik bemutatóterem ajtajában az őr azt mondta, hogy ezt csak regisztrációval tehetjük meg! Hogyan? Miért? Inkább nem! Így megelégedtünk azzal, hogy megcsodáltuk a gyerekek ügyességét, bátorságát, akik sorban leugrottak a Honvédelmi Központ által működtetett, az ejtőernyős kiképzés szimuláció részeként szolgáló 11 méter magas toronyból. Ez tényleg nagyon látványos volt. Hogy aztán a hatalmas építményt, a Bálnát mennyire tudja ez a szervezet belakni, hasznosítani, az szerintem kérdéses. De legalább van benne valami, egy állandó lakó.

Ebből alakult ki az ELTE Botanikus Kertje, ismertebb nevén a Füvészkert, majd az idők során a Klinikák külső tömbjének épületei által körülvéve, egyre kisebb helyre beszorítva a mai Józsefvárosban. Vártunk volna még egy kicsit a jobb időre, hogy meglátogassuk a történelmi múltú botanikus kertet, de az újságíró szövetség egyik szakosztálya január végén vezetett látogatásra invitált bennünket, amit örömmel elfogadtunk. Nagy szerencsénkre ragyogó napsütésben lehettünk a kert és vezetőinek vendégei. Így sokat láttunk és sokat megtudtunk az itt élő növények gyűjteményéről és az intézmény működtetéséről. Ez utóbbihoz tartozik, hogy a kertben fura szerkezetek övezték utunkat, amelyeket nappal nehéz is felismerni. A Garden of Lights idetelepítette erre a télre a Hupikék Törpikék fénykiállítást (2025. március 2-ig látogatható), amelynek megtekintése népszerű családi program esténként, a kertnek pedig fontos bevételi forrás az egyébként jórészt holtszezonban. Tél végén kinn még kevés a zöld, de az igazi attrakciók, az üvegházak, a Pálmaház és a Viktória-ház növényzete ilyenkor is teljes pompájában várja az érdeklődőket. A jókora Pálmaház nem sokkal fiatalabb magánál a kertnél, hiszen 160 éve lett kész, így az ország legrégebbi pálmaháza, de a teljes felújításnak köszönhetően tökéletes szépségű a látványos öntöttvas szerkezetével. A műemlékjellegű épületben trópusi és szubtrópusi növények köztük monumentális banánok, pálmák, egzotikus virágok között sétáltunk. A kert széleskörű ismertségét azonban Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényének köszönheti, mivel cselekményének fontos színhelye a Füvészkert. Nemecsekkel a Viktória-házban találkoztunk, ahol a kedves, szomorkás szobor félig a medencébe merülve emlékeztet a történet tragikus sorsú kis hősére, hiszen halálát a többszöri megfürdetése miatti megfázás okozta. A Victoria-ház szobrot körülvevő vízi növényzete is a kert egyik kiemelkedő érdekessége: nevét az itt élő dél-amerikai óriás tündérrózsáról, a Victoria amazonicáról kapta, amelyet a brit Viktória királynő tiszteletére neveztek el így. A növény vízfelszínen úszó levelei ez idő tájt még nem érik el teljes nagyságukat, még várni kell, hogy olyan vastagok és erősek legyenek, amikor már egy kisgyereket is elbírnak. Talán ennek kipróbálására is szerveznek majd külön programot, de egyébként is változatos bemutatókon, vezetéseken lehet megismerni a Füvészkertet, vagy csak sétálni egy jót a házak között megbúvó zöld zugban.

Szóval ez elsősorban egy rendezvényközpont, meg ilyen kis üzleti találkák lebonyolításának védett helye, és néha még bizonyos vadász főurak is dinomdámolnak itt, olykor itt is alszanak. Nem is írnék róla semmit, hiszen csak zárva találtam, a kerítésen kukkoltam be, hogy mi lehet ez, amikor egy kedves helyi hölgy megállt az úttesten a kocsijával, hogy keresek valamit? Mondtam, hogy igen, ezt néztem volna meg. Erre tartott egy kis gyorstalpalót a kastélyról, és azt mondta, hogy ha kíváncsi vagyok, megnézném, kerüljek hátulról, a patak felől, és nyugodtan menjek be, semmi akadálya. Ezen felbátorodta, körbesétáltam, és megnéztem tüzetesebben, szép kis hely lehet ez, amikor éppen működik, meg tényleg kellemesen el lehet borozgatni a kandalló tüze mellett, miközben egymást traktáljuk azokkal a történetekkel, hogy kalákában ránk támadt egy tigris és egy oroszlán, és nekünk már csak egy mozsárágyunk maradt. . . na, csak úgy elképzeltem. Amúgy biztos jó lehet. Csak tájékoztatásul írom e sorokat.

Tehát lazán bekanyarodtam a korábban kijegyzetelt cím elé, hopp, vendéglő, nyitva is van, akkor itt eszünk. És hát ittjartamos szokás szerint csináltam is róla egy képet kintről, az "irattár" kedvéért. . . Bementem, igyekeztem körbe köszönni mindenkinek, aztán az egyik első kérdés az volt a pultos lánytól, hogy ugyan már, mi okom volt rá, hogy kintről lefényképeztem a vendéglőt? Ilyenkor ugye az ember megmerevedik, hogy hát instállom, idegen lévén nem tudhatom, hogy vannak-e valami helyi szabályok, előírások a fotózás tilalmáról, szóval, mibe gázoltam bele? Hát az édesapjáé a bolt. . . És? Nem akarom megvenni. Bizisten! Szóval, így kezdtünk, aztán magamba roskadtam, hogy itt nincs étel, csak a neve vendéglő, tulajdonképpen ez a falu kocsmája, ha jól érzékelem. Hát így van. Összetörtségemben talán megsajnált a nő, aki egyébként kifejezetten vonzó és kedves is tudott lenni, mint később kiderült. Ittam valami Topjoyt kékszőlőből, és elgondolkodtam, hogy hány falun fogok végigmenni, amíg ebédet találok. . . szóval a hölgy szólt, hogy esetleg melegszendvicset tud csinálni. . . kapva kaptam az ajánlaton, a lehetségesek közül sonkás-gombásat kértem, elég soká készült, de rendesen megsült, nem gondoltam, hogy ilyen nagy lesz, azt hittem, egy megkent kifli vagy kenyérszelet, de ez egy pizza-méretű dolog volt, ketchupot is kaptam hozzá, hát, nem lett sokkal finomabb. Kértem evőeszközt, ez helyben meglepetést okozott, mondták, mások marokra fogják, úgy eszik, na, jól nézek ki itt az urbánus finnyás szokásaimmal. . . De végül a hölgy valami raktárból kihozott és azt hiszem, el is mosott egy villát meg egy kést, én ettem, nem túl boldogan, mert azért ismerjük be, eléggé visszafogott íze volt ennek a melegszendvicsnek, de nem maradtam éhes. Itt olcsó minden, az üdítőért, pizza-méretű kenyérlángosért nem fizettem összesen 2000 forintot. A végére meg már egészen jóba is lettünk.

Legutóbb meg pár napja tértünk be egy jóbarátommal, én ittam egy pohár saját márkás IPA-t, ő meg egy Teachers Cidert, továbbá Maurer Oszkár The Collective sorozatának Mézes fehérjét. Ezeket persze én is megkóstoltam. Pohár helyett korsót számoltak, de azok után ahogy beszélgettünk, meg ismerték is régről a jóbarátomat, kizártnak tartom a szándékosságot. Úgyhogy 5 pont az összélmény.

Egy sült hekktörzset ettem friss kenyérrel és uborkával, ez átlagos volt, viszont nagyon olcsó, 1690 ft. Ittam egy Soproni szűzet mellé, az 490 ft volt, ez is igen kedvező. Megadom nekik a négy pontot, azzal együtt, hogy a kaja-pia rovat csak 3 pont.