Azt olvastam, hogy látogatható, napi nyitvatartással, hát kineveztem magam látogatónak. Odamentem és persze zárva volt. Ajtón felirat, itt a telefonszám az elnökhöz és itt a gondnokhoz. Gondnokot hívtam, nem vette fel. Elnököt hívtam, éppen vezetett valahol Budapest felé, de nagyon készséges volt, azonnal intézkedik telefonon, várjak csak és pár perc múlva vissza is hívott, hogy jön már a gondnok és nagyon örül, hogy keresem és érdeklődök. Olyan negyedórát sétálgattam a ház körül, közben a szomszédból kiugatott pár kutya, aztán megjelent egy hölgy, hogy kit, mit keresek, jól megbarátkoztunk, és sokat mesélt a kúriáról addig is, amíg vártam. A kulccsal is megérkezett a másik hölgy, bringát a fához támasztotta, aztán nyitogatni kezdte az ajtókat és közben mesélt. Valaha egyetlen ajtó volt a házon, a derékszögű épületben a középső, később sok más dolog történt, átépítették, volt, hogy több lakás is volt benne, azután a helyi lelkesek kiharcolták, hogy legyen múzeum, Vörösmarty emlékszoba, meg felújítás is. Azóta működik. Egyébként szállásként is funkcionál, az egyik része lefoglalható, bizonyos mértékig antik jellegű bútorzattal, bár a fürdőszoba meg a konyha eléggé érdekes De engem főleg az emlékszoba érdekelt, kiderült, hogy ennél azért több is van benne, valamilyen mértékig helytörténeti gyűjtemény, valamennyire tájház is, szóval van itt látnivaló bőven! Izgalmasan a pillék, ezek a könnyű kis női fejdíszek, állítólag ez a pille, mint viselet, az országban csak ezen a vidéken található meg, falvanként azért picit más és más lehet, de megkapta azt a kitüntető címet, hogy Tolnaikum. Szép gyűjtőmunka eredménye, amit itt találsz, kedves, barátságos a vezetés, Vörösmartyról is sikerült innen-onnan relikviákat szerezni. Valószínű, hogy itt kezdte írni a Zalán futását. Nagyon hálás voltam a végén, nincs belépődíj, lelkesedésből csinálják, de azért adományt szabad adni, ebben a formában oldottam meg én is.
