Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

De itt minden volt, étterem a főút mellett, nyitva is volt, igaz, itt meg azzal fenyegetett az idő meg a felszolgáló, hogy hatkor zár. . . egy életem, egy halálom, de most már eszem valahol! ! Mit kér, halászlét? De az 7000 forint! Szólt előre a hölgy, nyomatékosítva az árat, nyilván azért, mert mások fel szoktak hördülni (másnap Szegeden, frekventált helyen 3500-ért ettem). Hörrr! - hördültem fel. Ha előbb elolvasom DEndrét, hogy valószínű itt van az ország legjobb halászleve, simán kérek, még többért is. . . De elbizonytalanodtam. Hát akkor egyen pacalt - így a nő. Jó, mondtam én, mert az óra ketyegett és itt tényleg be fognak zárni, a fele sem tréfa. Leültem, kívül-belül én voltam azt egyetlen vendég, hát egyedül töltöttem be a hatalmas teret. Nem nagyon soká jött is a pacal. Konyha üzeni, hogy nem baj, hogy már csak két szelet kenyér van? Nem baj, akkor krumplit kérek hozzá. Kijött a pacal. A pacal kétesélyes, vagy több, mert vagy nagyon jó, vagy gyalázatosan unalmas, van pocsék, szóval minden van. De ez itt krumpli nélkül jött, a köret egy másik tálban volt, itt csak a sima pacalpörkölt! Úristen! A legjobb azok közül, amikre valaha emlékszem! Ehhez nem kell köret, ez úgy jó, ahogy van! Nagyon nagy élvezet. Dicsértem is kétpofára, úgy látszik, nagyon lelkendeztem, mert a nő kiabálva futott a főnökért, hogy főnök úr, főnök úr, a vendégnek nagyon íziik a pacal! És így is volt. Mit számít az ilyenkor, hogy mennyibe kerül a halászlé, mennyibe kerül a pacal. . . ez telitalálat! A kedves mester odajött, mesélni kezdett, hogy sok évtizede készíti ezt ugyanígy, én meg csak hánytam a keresztet, és magasztokat mondtam Istennek. Isten meg visszaszólt, hogy ne nekem köszönd b*eg, ott a főnök, ő főzte, annak mond! Szóval, remek ez a hely! Végül is 7960 forintot fizettem, ebből 5400 a pacal, 850 a krumpli és 855 + 855 a két narancs üdítő.

A bejárat előtti parkoló pici, legalábbis a látogatók számához képest. Mi tömegközlekedéssel mentünk Vácról, ez sajnos nincs jól megoldva. A busz ritkán jár, így kb 2 óránk volt végigmenni a botanikus kerten. A park területén van mosdó, és a bejárat mellett van étkezési lehetőség is. Ahogy elnéztem a többi látogatót, sokan vittek szendvicseket, amit a padokon ücsörögve fogyasztottak el. Nagyon sokan voltak, valószínűleg érdemes reggel menni, 8-9 körül. Tényleg szép, érdemes megnézni.

Ezúton szeretnénk megköszönni Zsófiának a pontos és zökkenőmentes szervezést. A finom ételeket, italokat, a helyszín díszítését és a mese szép tortát! ( Egyszerűen nem találtunk rá szavakat! )
Külön örömet szerzett az, hogy a legkisebbekre is gondolt a hely. ( Nagy játszótér, pelenkázó, etetőszékek. ) Valamint a tisztaság kifogástalan. Alig várjuk a következő alkalmat, hogy újra vissza térhessünk az Édes Mádkámba!

Az étkezés gyenge mondhatnám kóházi menza ( A-B menü) a reggeli gyenge minden nap virsli és tojásrántotta, zöldség csak paradicsom, paprika, és uborka. Elégé fantáziatlan, de ez igaz a vacsorára is. Az úszómester tóbbet törödhetne azokkal a vendégekkel akik zuhany nélkül mennek be a medencékbe ( 10-ből 7-8 ). Összegségében pihenni mentem az sikerült.

De túl ezen, ez egy fantasztikusan szép, megnyugtató, kellemes hely. Autót letesz a fűben valahol, aztán besétálni a zöld utakon a szent kútig. Kétoldalt oszlopos, árkádos hosszú épületsor, gyóntatószékekkel, a többi kegyhely, szentkút képeivel, feltüntetésével, akárhány ember befogadása. De itt csak én lézengtem egyedül, hogy befogadjam mindezt. Gyönyörű kicsi kápolna a szűzanyával, kisdeddel, mellette nagyobb templom, a nagyobb áhítatnak. Van szabadtéri miséző hely, barlangimitátor, a Szent Szűz meg Bernadette, és ott adják elő az ismert élőképet a magasban, az emeleten. És hát persze itt minden nyitva is van, ez a terület Isten rezervátuma, már hogy lenne zárva az ember elől? Valaha itt egy falu volt, a templom annak maradványa, mindössze két ház maradt meg az enyészet után, a templom és az iskola. Az iskola épülete ma Mária múzeum. Hátul kolostor van, és végül itt találkoztam egy valódi, élő emberrel, aki úgy nézett ki, mint egy testes közmunkás, éppen pakolta a fát, de kiderült, hogy inkább lengyel szerzetes egy kutyával, amely eb állandóan mellette sündörgött, mondta is a szent ember, hogy lengyel, így tegezni fog engem, mert egy külföldinek könnyebb így, és ez abszolút rendben is van. Aztán ő vezetett be a Mária-múzeumba, és utamra bocsájtott szeretettel, hogy jöjjek-menjek, érezzem jól magam, így aztán sokat és szívesen barangoltam, ott. Mindenféle Máriák vannak, de hisz te is tudod, az egészen finomra kidolgozott szép nőtől, a bohóc koronákat viselő pozőrökig, meg a népiesek külön vitrinben, meg még a távoli országok nem európia Máriái is. Szóval, csudaszép kis hely ez. Fogalmam sincs, hogy miért nem járnak ide az emberek nagyobb számban kirándulni. Érthetetlen.

Igencsak megörültünk hát, amikor a kertkapu előtt egy kifejezetten párizsias hangulatú bisztróterasz-szerű helyet találtunk, rácsos asztalok, székek, a tavaszi napsütésben oldottan csevegő vendégek. Ez kell nekünk! Pont ez! Amint leültünk már jött is egy igazán aranyos, fiatalka kiszolgálónő, és felvette a szerény rendelésünket. Amit gyorsan meg is kaptunk. Csakhogy a párom kapucsínója kifejezetten gyenge közepesnek minősült. Én pedig csak egy kistányért kaptam a csésze forró vízhez, így amikor rátettem a használt teafiltert, akkor a csészém alátét nélkül billegett a rácsos asztalon. Ezután még megküzdöttem a keményre szilárdult mézzel, hogy kijöjjön a zacskójából, de egyébként is olyan csöppnyi adag volt, ahogy semmi ízt nem adott a teának. Megjegyzem, pár napja egy vidéki bisztróban tudtak megfelelő nagyságú zacskóban használható állagú mézet adni. Itt nem! Igaz, kaptunk egy-egy kocka háztartási kekszet! De tényleg! De tényleg, mi is került ebben a teában 1590 forintba?