Bár itt korábban üdülők, gyümölcsöskertek voltak, az elmúlt években ezt a városrészt is egyre erőteljesebben elkezdték beépíteni hipermodern lakóházakkal, ottjártunkkor is több építkezés zajlott. A Pogánytorony utca és a Jutas utca találkozásánál, a kanyarban található a torony, egy magántulajdonban lévő, de egyébként elhanyagolt, begazosodott telken. Ahogy az már csak lenni szokott város- és országszerte, természetesen ide is befészkelték magukat a hajléktalanok, lomot, koszt, szemetet, értelmetlen pusztítást hagyva maguk után. A Pogánytornyot a Turáni Társaság építtette 1934-35 folyamán. A Turáni Társaság, amely a magyarság keleti gyökereinek kutatásával a nemzettudatot kívánta erősíteni, 1910-ben alakult meg. A turanizmus az úgynevezett turáni népek közös eredetének és jelenkori összetartozásának eszméje volt, amelynek neve a Közép-Ázsiában lévő Turáni-alföldből származik. A hárs-hegyi homokkőből emelt Pogánytornyot - amelyet Koppány-toronynak is neveztek - Táubel Géza tervezte, majd Wührl Géza irányította az építkezést. A hatszög alapú torony eredetileg 13 méter magas volt, a tetejére egy turulmadarat helyeztek el egy márványtömbön (ez ma már nincs meg). A külső íven futó csigalépcsőn lehetett felmenni egészen a madárszobor alatti teraszig, közben minden emeleten szűk kis pihenőszobák voltak. Eredetileg összesen 12 tornyot terveztek építeni a Budai-hegységben, de végül csak ez az egy készült el itt, Szász Farkas turanista egykori magánbirtokán. 1939-ben Koppány egykori szálláshelyéről, Törökkopányból öt nyírfát hoztak el Aranyhegyre, amelyeket a Pogánytorony körül ültettek el, és magyar ősökről nevezték el: Balázs, Botond, Lehel, Emese és Csaba. 1942-ben betiltották az addigra radikalizálódott, keresztényellenes szektát. A turáni átok legendája úgy szól, hogy amikor Szent István király a kereszténység felvételét követően tűzzel-vassal irtotta és üldözte a pogányokat, akkor az ősvallás mellett kiálló táltosok megátkozták őt és a teljes népet, emiatt sosem lehet egységes a nemzet, mindig széthúzás és belső ellentétek fogják megosztani a magyarságot. A II. világháború után a Turáni Társaság már nem éledt újra, a tornyot az ÁVH vette birtokba, majd légvédelmi megfigyelő toronyként használták. Az ezredfordulóra nagyon leromlott az állapota, a lépcső életveszélyessé vált, de ezt pár éve lakossági összefogással megjavították, valamint korlát is került a lépcső szélére. Ottjártunkkor az alsó szintig lehetett csak felmenni, a további lépcsőszakasz le volt zárva. Vannak olyan tervek, hogy az önkormányzat a jövőben hasznosítaná a tornyot, de a tulajdonossal nem tudtak eddig megegyezni. A hosszú történetnek egy a vége, szerintem nagyon izgalmas hely ez, de egy könnyű, laza kirándulásnak is jó kis program ide feljönni.
