Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A kókusztejes ( tom kha) leves, amit minden thai étteremben kérni szoktam, itt finom és korrekten nagy adag is volt a 2800 forintos árért ( ennyit kóstált a nagyobb, csirkés verzió, de lehet marhával és rákkal is kérni ), egyetlen egy észrevételem annyi volt csak, hogy a csirkét nem egészen éreztem frissnek. Ettől függetlenül elégedett vagyok, fogok még ide járni. Update: ugyanennek a levesnek a rákos verzióját jobban szerettem. Az adagok eleve nagyok, de zárás előtt dupla nagy adag levest kaptam ugyanannyiért.

Szóval, akkor fejest ebbe a kedves kis kávézóba, találtam is egy nem túl jó helyet leülni, de azért voltak elegen, lehet, hogy a sok home office az mind itt dolgozott, laptopokkal ültek a népek az asztaloknál, többen fülhallgatóval is, szóval, ki tudja, milyen vállalat dolgozói buzogtak körülöttem, én meg csak hedonista módon ettem és ittam. Például karamelles sajttortát, azután un. Superjuice-t, amiben almától a cékláig minden volt, meg hát kávét is, ha már. . . ez anyagilag úgy alakul, hogy 1590 a sütemény, ugyancsak ennyi a gyümölcslé, a kávé meg 790 forint. Tényleg nagyon kedves, cuki hely, egészen speciális hangulata van. Fura volt, hogy a sok csendben dolgozó irodista között mennyire hangosan zengett a fiú és a lány, mármint a személyzet jópofáskodása, néha olyan harsányan adta elő a srác, hogy elnyomott minden más hangot. De valahogy ez is hozzátartozott ehhez. Istenem, hát jól megy az üzlet, jókedvük van.

De hát valakinek egyszer el kell kezdeni ezt is méltatni, olyan régen fent van már érintetlenül itt az oldalon. Van egy másik, elhanyagolt, begazosodott olimpia park is a város határában Budaörs felé, az meg egy érdekes kirándulás lehet. Ez itt, a Parlament mellett, a Dunaparton valahogy nehezen hozható össze a sporttal, de ha egyszer idekerült. Szóval, van a nemzetiszínű ötkarika, ami ugyebár egy kis bugyutaság, az ötkarika és a színei pont az öt földrészt összefonódását jelképezik, nem a nemzeti különállást. Egyébként meg egy nagy, bekerített terület, szabályozott nyitvatartással. Van benne játszótér is, de gyerekeket nem akartam fényképezni, az mindig síkos terület. A közepén áll egy oszlop, a játékok görög múltjára utal, meg azért van a tábla rajta, hogy nem szabad rámászni. Két sorban, nagy kőlapokon az olimpiai játékok magyar győzteseinek nevei, olimpiánként felsorolva. Külön helyen olvashatók a paralimpikonok eredményei, máshol elkülönítve a siketlimpia győztesei. . . a Maccabi, vagy más néven zsidó olimpia győzteseit nem láttam, ahogy a meleg olimpiáról sincs külön említés. Bár érdekes, hogy a bejárati kapunál, ahol az idős őr posztol, eléggé szivárványszínűre van festve a bejárat környezete. De ez csak véletlen. Vannak aztán kis lugasszerű beülő helyek, ahol különféle sportágakat szimbolizáló faliképek vannak. Jó a park, jó játszótér, pihenőhely, és ha másért nem, legalább aktív pihenésként megismerhetjók a régmúlt idők bajnokainak nevét.

Itt most a Virág Judit Galériáról írok, mert nekünk ez a kedvencünk a Falk Miksában. Ide rendszeresen visszajárunk, csodáljuk a kiállításaikat. Fő profiljuk a 19-20-21. századi kvalitásos magyar festmények, szobrok, valamint a historikus és szecessziós Zsolnay és Gorka Géza kerámiák forgalmazása, bemutatása. Aukciós kiállításaik menetrendszerűen bemutatják itt az aktuálisan licitre kerülő műveket. Nem egyszer kifejezett ritkaságokat láthat így a közönség, olyan alkotásokat, amelyek ritkán vagy még egyszer sem szerepeltek a nyilvánosság előtt, és az aukció után gyakran ismét magángyűjtemények és nem a látogatható múzeumok kincsei lesznek. Érdemes hát figyelni a sajtótájékoztatóikról szóló beszámolókat, hogy ne maradjunk le valamely nagyon különleges mű megtekintéséről. Mi például emlékezetünkben őrizzük a hazai műkereskedelemben is kiemelkedően emlékezetes kép, Csontváry Titokzatos sziget című festményének szépségét, amelynek 2021. decemberi 460 millió forintos leütési ára máig rekordnak számít. Vagy például a legutóbbi téli aukció anyagának szenzációja, Munkácsy műve, a Fiatal lány arcképe is elragadott bennünket lágy idillikusságával, pedig egyébként nem vagyunk Munkácsy-rajongók. Viszont szinte mindenért rajongunk, ami Zsolnay. De a római stílusú óriásváza 2023 decemberéből feledhetetlen. A Virág Judit Galéria és Aukciósház 900 négyzetmétert elfoglaló, három szinten elhelyezkedő helyiségei együttesen a főváros egyik legszebb kiállítóhelyét jelentik. Reprezentatív kiállítótermeiben nemcsak a saját árverések anyagát mutatják be, hanem tematikus, exkluzív kiállítások is várják a látogatókat, gyűjtőket. Legutóbb a Róma-Budapest kiállítást láttuk náluk éppen egy évvel ezelőtt. Számunkra sok újat adott, azóta figyeljük a római iskola művészeinek alkotásait, elmegyünk értük más kiállítóhelyekre is. Úgy hiszem, a mi fenti példánk is igazolja, hogy a kiállításaik közművelődési szerepet is betöltenek, egyfajta társadalmi szerepvállalásként, hiszen nemcsak az aukciós, hanem az egyéb kiállításaik is ingyenesen megtekinthetőek. Azoknak is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a Galéria vevői legyenek. A csatolt fotókat különböző időpontokban készítettem a Virág Judit Galériában.

Déltől van nyitva, nagyon turistás helyen, a Százéves és a Váci utca között a Piaristában. Kintről semmiféle csárda nem jut eszedbe, sőt, semmi vonzó vagy érdekes, valami étterem talán és kész. Bemenni zenél az ajtó, jönnek is persze, és mivel csak két asztal foglalt ebéd főidőben, hát ülhetek, ahová akarok. Én ökör, a szép kilátású nagy üvegablak mellé ültem, hogy mennyi eszem van, pár perc múlva majd megvett az Isten hidege, csak úgy sütött a fagy az óriási üvegtáblából. Pironkodva mondtam, hogy átköltöznék máshová, a pincér abszolút ismerte és értette is a problémát, mondta, hogy tud egy jó helyet a radiátor mellett, és tényleg ott volt, ég és föld. Az étlap nem túl hosszú, de érdekes, mást is ki lehet még itt próbálni. Jelenleg a libacomb volt nálam terítéken, párolt káposztáéval, tepsis burgonyával. Meglepően gyorsan hozták, pár perc volt csak tényleg, a burgonyát külön edényben. Első kóstolásra már tudtam, hogy ez jó hely, a libacomb, a káposzta és a burgonya is élvezetes. És nem is volt kevés. Inkább magyarosan zsíros volt, így laktatóbb is a szokásosnál, szóval icipici maradék is ottragadt a tányéromon, de nagyon jót ebédeltem, semmi kétség! A számla egy másik dolog, hát, ha libacombot akarsz a belvárosban, akkor fizesd is meg! Libacomb körítéssel 8950, egy kóla 1090, szervízdíj 1253+153 forint. Itt ennyibe kerül. A felszolgálás figyelmes, kedves, persze, hogy ajánlom is a helyet!

Bár már akkor is telt ház volt, amikor odaértünk, mégis szorítottak nekünk is helyet, még asztalunk, székünk is lett, sőt, fotel. Azután még utánunk is érkeztek újabb vendégek, és valahogy ők is le tudtak ülni. A Calgary a napokban ünnepelte 32. születésnapját. A hely lelke Viky néni (akinek egyébként Mária az eredeti neve, de mindenki Vikynek hívja), kedves állatai, családtagjai is mind itt vannak vele, Cili, a hófehér cica, Rafi, a fekete kutyus és a papagáj, aki egy újabb "szerzemény". Ha valaki megéhezik, Viky készít neki egy Nutellás palacsintát. Alkalmanként túrós csusza vagy gulyásleves is akad ennivalóként. Az Óhegyi Pince Balaton Art balatonboglári Irsai Olivér borát ittuk szódával, 2760 Ft-ot fizettünk, de igazából itt ez nem is volt lényeges. A légkör igazán barátságos, családias, mindenkit szeretettel fogadnak.