Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Aztán, hogy a napokban beugrani készültem egy sörre egy bizonyos gyorsebéd után, hát ez valahogy ugyanaz is egy kicsit, de nem ugyanaz. Az, hogy a neve más, egy dolog. . . de ilyen flegma pultos srácot ritkán látsz, olyan nagyívben tesz egy kupaccal a vendégre, amilyen nagy ívbe csak lehet. Máshol utánaolvasva hát igen, másioknak is akadtak itt gondjai a kiszolgálással. Bármit kérdeztem a fickótól, mindenre azt mondta, hogy "nem tudom" és visszafordult a telefonjához. . . Krusovicét ittam, és még csak friss sem volt. A hely meg valami egészen pusztult benyomást tett, annak ellenére a boxokban a bútorok régiek, meg bizony feliratok, tárgyak is. . . de azok a kedves vidám pultoslányok. . . na, azok kihaltak.

Leálltam a tó mellé, megszemléltem a vizet, aztán párszáz méter az enyhe lankán, és ott is van a kilátó. Fura, hogy ilyen ferde. Mentem egy félkört körülötte, még mindig ferde volt. Mintha előre bukna. De azért persze, felcammogtam, érdekes tényleg ez a sokháromszöges geometrikus tervezés, szellemes ötlet volt. Nézelődni fentről biztos minden napszakban meg évszakban más, nekem most egy ilyen jutott. Ajánlatos kirándulóhely.

Igaz, hogy az nem volt végiggondolva, hogy ha autóval vagyok és fizetem a parkolást, az az ebéd számláját csak növeli. Na, szóval, nem vágytam valami csúcsra, csak éhes voltam, és azt gondoltam, hogy a Serafina megbízhatóan jó hely. És végül is az. Kellemes, meghitt belső tér, megpróbáltam beljebb ülni, mint régebben is, de kitereltek, hogy az ott bent mind foglalt, menjek csak bátran a fedett, fűtött teraszra. Ott is a sarokba egy kétszemélyes asztalhoz, mivel csak egyedül vagyok. Ez a büntetés. Az a kétszemélyes asztal éppen a bejárati ajtó mellett van, amin, ha ki-be járnak, akkor bizony bejön a hideg is hívatlanul. Viszont, ezt leszámítva, a kiszolgáló srác tényleg mindent megtett, amit megtehetett. Barátságos volt, figyelmes, kommunikatív, ábrándoztam valami régi raviolis levesen, azt mondta, ő nincs olyan régen itt, de beszaladt a konyhába és megkérdezte, hogy tényleg volt régebben, csak hát mot éppen nincs műsoron. . . így aztán tyúkhúslevest ettem, ami jó volt, de attól a raviolistól messze elmaradt, Viszont az étel minőségi, magas színvonalú. Na, és hajtogatva az étlapot, belémállt, hogy mit izélek én itt más kajákkal, ez egy olasz étterem, tessék pizzát enni! De azt nem szeretem annyira, pláne egy étteremben, milyen snassz. . . még az árokparton csakcsak. De legyünk csak bátrak, mondtam, hogy akkor valami karakteresebb, csípősebb pizzát ennék, és lám, felülbíráltam magam, mert tényleg jó volt, egész élvezetes étkezés kerekedett ki ebből. Összességében az étterem továbbra is ötös a véleményem szerint. Tyúkhűsleves: 2250 forint, Diavola pizza 4350, Nektária rostos almalé 1090. Szervízdíj: 1000 forint. Az viszont rányomja a hangulat békéjére a bélyeget, ha besereglik egy nagycsalád apró gyerekekkel és kutyákkal. . . mintha egy másik étterembe kerültem volna hirtelen.

Fából vannak az összetartozók, ezért már most veszélyben van, hogy úgy jár, mint a többi faszobor, amiből megatonnaszámra készült az elmúlt években sok, és a fele már reped, korhad, pusztul is. Középen áll egy nagy törzs, a nemzet törzse, aztán kettérepedt, kidőlt az egyik fele, a katasztrófát jelképezendő. Így viszont lehet ráülni vagy csúszdának használni. Onnan ide vagy innen oda. Egyébként meg szubjektív érzés, de az idei évben gyakorlatilag megszűnt a román határ is. azaz szabadon járható. Ha mindenki ott lakik Európában, ahol akar vagy oda megy, akadálytalanul, ahová akar, akkor ennek az összes régi fenekedésnek tulajdonképpen megszűnik az értelme.

Na, de itt van nekünk ez a Budapest, az ország fővárosa, hát rá kéne látni erre is, mit művelnek azok ott lent a talajszinten. . . Nos a kertváros az kint van a 16. kerületben, én Buda túlsó végén kinézek az ablakon, hétágra süt a nap, na, induljunk, most kell kilátót nézni! Mire odaértem a Reformátorok terére eléggé beborult. Ilyen az én szerencsém. Így aztán láttam, amit láttam, felmásztam a tetejére, és mivel minden ilyen helyen hótegyedül vagyok a legtöbbször és a téren se volt senki, vadul káromoltam a szép beszédet lépcsőmászás közben, mert már alig kaptam levegőt, aztán ott állt egy pasi fent, és nyilván jól szórakozott, amíg hallgatta. Na, ezért ne beszélj csúnyán, még akkor sem, ha azt hiszed hogy egyedül vagy. Egyébként szépen lefújja ott fent a szél az izzadtságot a homlokodról, meg szépen összekócolja a hajad, de hát ezért mászunk, nem? Amúgy a kilátó peremén a körpanoráma szépen dokumentálva van, le van írva, megmutatva, hogy hol, merre, mit is látsz, ha látsz.

nem tudom, melyik jutott eszembe, talán amelyik közelebb van, ahová kényelmesen be lehet parkolni. Így lett aztán KFC. Bent a pultnál lehűtöttek, hogy megszűnt a személyes kommunikáció, nincs már barátságos locsi-fecsi meg évődés, oda kell menni a színes táblákhoz nyomkodni, modern ember, ez van. Jó, de hát így mit írjak vagy gondoljak a kiszolgálásról? Hogy gép OK? Hülyén nyomkodtam a felületet, én nem jegyzem meg a gyorséttermek cuccainak fantázianeveit, hanem inkább megbeszélni szoktam, hogy mit szeretnék, hát azért ebből is kihoztam valamit. A vége az lett, hogy nyertem egy NORMSULTBURGONYA 440-ért, EX4HAGYMAKARIKA 550-ért, 5HOTWINGS 850-ért, GRANDER 2500-ért, REFILL 300-ért. . . Ez együtt 4640 forint. Aztán az van benne, ami a képen van. Számom 99, vártam, jött, kaptam. Viszont egészen jól is laktam, nem bántam meg semmit.

Csakhogy ez a monumentális épület a főváros központjában építészetileg nem is bazilika, viszont egyházi rangját tekintve ún. kis bazilika. Ennyit összefoglalóan a talán meglepő tényekről. Nézzük a látnivalót: Előnyös rálátást biztosító, a zsúfolt beépítésből valamikor kinyitott téren áll a hatalmassága ellenére is elegáns épület. Minden elemében annak köszönhetően szépséges, hogy a kezdetek után a kor kiemelkedő építésze, a neoreneszánsz magyar nagymestere, Ybl Miklós vehette kézbe az építését. Külsejében minden az ő terveit, elképzeléseit dicséri. Ilyen szép kupola például szerintem nincs is még egy Budapesten, de úgy hiszem, az országban sem. Belépni csak egy mellékajtón lehet a hatalmas belső templomtérbe, a főkapu nyitogatása miatti levegőmozgás, hőmérsékletingadozás ugyanis nem tenne jót a belül éppen afölött elhelyezett orgonának. És akkor bent elkezd ámuldozni a látogató. Szokatlan elrendezés, hosszanti főhajós latin kereszt helyett tömör alakzatot előidéző görögkereszt alaprajz, benne oszlopnak nem is tűnő, olyannyira robosztus négy oszlop-építménnyel a térben. A templombelső nincs díszítményekkel túlzsúfolva, de annyi azért bőven van belőlük, hogy ünnepélyességet, főtemplomhoz illő gazdagságot sugalljanak. És hát van itt néhány nagyon ismert alkotás és ereklye: A baldachinos főoltáron nem Krisztus, nem Szűz Mária alakja áll, hanem az államalapító király, Szent István szobra néz le a közönségre. A mennyezetre felnézve pedig egy rendkívül ritka kép tárul a látogatók elé: A szentély fölötti kupola körmezejében az Úristen freskóábrázolása látható. És a legfőbb érték azoknak, akik az ilyen értékre adnak: a magyar államalapító, Szent István épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot itt őrzik ereklyeként, innen indulnak vele augusztus 20-án a körmenetre. A Bazilikában viszont olyanok körülötte a fényviszonyok, hogy magát az ereklyét is nehéz szemügyre venni, de az ezüst-üveg tartóját sem lehet tisztán lefényképezni. Ám hogy a fotóimon miért vannak feldíszített karácsonyfák és díszes Betlehem? Mert éppen február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján jártunk ott, és a katolikus templomokban általában eddig a napig tartják kinn a karácsonyi díszeket. Egyszerre, elsőre ennyit láttunk, de jövünk még a Bazilikába.