Abban a szerencsés helyzetben lennék, hogy többször is jártam már itt, még családostól is, most meg az őszinte érdeklődő öregember képében, aki a múltat vadássza. Egy hete történt talán, ácsorgok a küszöbön, olvasom a kiírást, hogy mikor hogy, egy hölgy meg bentről lendülettel kitárja az ajtót, hogy ne szobrozzak ott az ajtó előtt, kerüljek beljebb, azért van. . . Kiderült, hogy éppen akkor nyitottak, télire zárva volt, és ez az első nyitott tavaszi nap reggele és én vagyok az első tavasztündér. Egyébként rendkívül kedves volt a hölgy, igazi embert találtam alkalmazott helyett, bementünk, végigvitt mindenhol, nem terhelt agyon hülyeségekkel, csak a lényeges információkat adta át, néha rákérdezett, néha megnyugtattam, hogy igen, ezt már tudom, na, de milyen élmény egy intelligens emberrel találkozni, nem? Az ismert Himnusz teremnél kezdtük, a különböző országok himnuszait meg lehet hallgatni fejhallgatókon, meg információkat is nyerhetsz róluk, úgy a magyarról, mint az európairól is, tehát egyteremben szólhat (hál'Istennek) Erkel és Beethoven. . . még, most, és reméljük, örökké! Hopp, közben kiderült, hogy nagyon is azonos nézeteket vallunk. A himnuszok után képzőművészet, volt mit andalogni itt is, aztán elmentem kicsit önállóan "tájházazni", a további termekben a különféle, itt vagy a környéken élő nemzetiségeknek a jellegzetességeit tekinthettem meg. Szépen berendezett kiállítás, adja, vezeti, kínálja magát. Van vadászterem is a környék vadállományával, ezt nem annyira szeretem. . de aztán megint jött alkalmi "barátnőm" és kivitt a házból, hátramentünk és megnéztük a kápolnát is, amit eddig még sohasem láttam. Körbementünk a kertben, van még egy hosszú folyosó, ahol Európa legszebb gombagyűjteményét nézhettem volna végig, de az időm véges volt, és már a fél napomat itt töltöttem. . . sajnáltam, hogy elmentem, komolyan. Mennyi mindent otthagy az ember az élete során. . .
