Matróz Dunaparti Kisvendéglő Győr

A folyó száraz vörösbor gyenge minőségű, az elsőre kért pohár csapot sör sajnos a nem kellően tisztított csap miatt savanykás "zöld" ízű volt. Kérésre rögtön hozta palackos sört, amiben már nem volt hiba. A kiszolgálás szakszerű és figyelmes. Ez a étterem nem a kulináris csúcsokról, hanem a megfizethető árakról és a sajátos kicskocsma-hangulatról szól. Nem véletlen, hogy a helyi bencés diákok törzshelye. Kicsit bohém, kicsit fiatalos. Aki ere vágyik, pontosan azt kapja, amiért jött.

Máskor ásványvízre fogunk hagyatkozni :-)

Helyet kapni elég nehéz, nincs holt idő 4 órakor sem. Viszont gyors az átfutás, a halászlé öt perc alatt az asztalon van. Mire megeszed, a sztrapacska is.

Egy előző hozzászólásban hiányolt túrós csusza már felkerült az étlapra és finom. Legközelebb a sztrapacskát is ki fogom próbálni. Többször jártunk már itt és biztosan jövünk is még. Sajnos kevés az asztal, így előfordulhat, hogy várni kell. Kisebb pénztárcával is lehet választani.

Az étlap egyszerű, de legalább könnyen áttekinthető. Halat kell enni, mert ez a hely jellemzője. Sajnos a minőség nem állandó, mi már jártunk úgy hogy kétszer ettünk halászlevet egy este, mert több órát voltunk, de nem ugyanabból a főzésből kaptunk és a második meg se közelítette az első ízvilágát. Sokszor elfogy a belsőség napközben. A kiszolgálás is nagyon hektikus, a pincérek régi motorosok, de ez nem pozitív, van kivétel is persze, de inkább az unott, udvariatlan, pofavágos fajták. Nem a tisztaságáról fog a vendég ódákat zengeni, de ez még mindíg csak egy "füstös" kiskocsma konyhával. Végül, de nem utolsó sorban remélem, hogy nem lesz már ennél drágább, mert lassan vállalhatalan lesz az ár/érték arány! Hát ennyi, azért egyszer el kell menni, de senki se csodálkozzon, ha rossz szájízzel távozik. . .

Elnézést kért ugyan a hibáért, de ezek után elment a kedvünk, vacsora nélkül távoztunk.

Csodás hangulata van, de azt tudomásul kell venni, hogy itt annak örülhet a vendég, ha nem zavarják el. Ez a sármja. A züllés egyrészt abban áll, hogy rendkívül megdrágult, amit a körülmények nem indokolnak. A ruhája ételszagú lesz a vendégnek, mert ez egy ősi boltíves helyiség, a szellőzése nem megoldott a mai kor követelményei szerint, de ez se lenne baj, csak akkor nem kéne annyit kérni egy ételért, amennyit más olyan helyeken, ahol nem lesz az ember konyhaszagú. Az italok is nagyon megdrágultak, ma már egy deci bor 240 ft, ami nagyon sok, hiszen nem palackból mérik ki, hanem egy pannonhalmi borászat szállítja kannában folyóborként literenként 350 ft-ért. Egyébként jó bor mindegyik. A züllés másik oka az ételek minőségének romlása. Azelőtt elképzelhetetlen volt az olajban úszó cigánypecsenye, a csatakos bunda a húson vagy a szottyadt sültkrumpli. Azért is érthetetlen ez, mert a személyzet változatlan évtizedek óta. Így tehát gondatlansággal, nemtörődömséggel állunk szembe, ami azért elgondolkodtató, mert ha ugyanez megvan pl. az alapanyag beszérzéseknél, akkor az bizony ijesztő és további kérdéseket is felvet. Összeségében fontos tudni, hogy a Matróz nyáron sokkal rosszabb, amikor a teraszára terelik a vendégeket, ilyenkor a belső helyiség zárva van. Szűkített az étlapja, mert a konyha kapacitása kicsi, a terasz viszont szinte mindig tele van. Ilyenkor még kevesebb figyelmet tudnak fordítani az ételek minőségére, télen viszont jó, mert nagyobb az étlap, kevesebb a beférő vendég (kb. negyvenen tudnak leülni s akkor tele van), türelmesebben működik az egész egység. A fő gond az, hogy a tulajdonos nem vérbeli vendéglátós, szinte alig foglalkozik a vendéglővel, a pincérgárda önjáró, ezért az se mindegy, melyik pincért fogja ki a vedég. Óriási lehet a különbség! Ajánlható ez a vendéglő, mert rendkívül hangulatos, csodás a messze földön híres töpörtyűs pogácsája (baromi áron, 450 ft), de tudni kell, hogy valamikor sokkal, de sokkal jobb volt! A halászléje nagyon ismert a városban, tán még a megyében is, de az se olyan kiváló már, mint pár éve. Ára az egekben, háromezertől indul az üres lé. Amit ajánlok, az a túróscsuszájuk, a Matróz pecsenyéjük és Mátrai borzaskájuk.