Tornácos Étterem Hegykő

Ettem már itt előételként kínált grillezett kecskesajtot almás zölddió kompóttal, és hát azóta is csak arról ábrándoztam, hogy újra ehessek, így ezt is kértem. Párom fokhagymakrémlevest rendelt. Az étteremben alig voltak holtidő lévén, délután 4-kor. A rendelést követő 35. percben sikerült is kihozni párom levesét, pincér elmondása szerint az én ételem még várat magára. Újabb 10 perc múlva meg is érkezett, minden rajta volt csak a zölddió kompót nem, amit sima dióval próbáltak pótolni. Gyanús volt, mert amikor a pincér lerakta elém a tálat, a többi pincér az ajtóban minket nézett és mosolyogtak. Mikor szólni mertem, hogy kérdezze már meg a szakácsot, hol találom az étel fő alkotóelemét, sikerült egy plusz tálkában kihozni, majd elnézést kért. Majd a fiatal pincérek mosolyogtak, hogy "észrevette". Hát ne nézzenek hülyének. Párom krémlevese egy tubusos fokhagymakrémes paszta volt, a sertés szűzérme 3 db miniatűr husi volt, de ennek hiányosságát rengetek krumplival próbálták ellensúlyozni. Az én harcsám mintha kb vízben főtt volna, íztelen. Az árak a mostani adagokat és minőséget figyelembe véve nagyon durvák. Sajnálom, hogy ekkorát csalódtunk, sokat jártunk ide, de többet nem fogunk. Ha szakács váltás volt, akkor nem volt jó ötlet.

. )Több pincér szolgált ki minket, udvariasak voltak ugyan, de egyáltalán nem barátságosak. . azt például senkinek sem jutott az eszébe megkérdezni, hogy ízlett az étel, valószínűleg nem véletlenül. ami nagy kár egyébként, mert velük is szívesen megoszottam volna, hogy a leves olyan sós volt, hogy majdnem kipusztultam tőle, arról már nem is beszélve hogy hideg is volt. De ténlyeg brutális volt, ilyen rosszat még soha nem ettem! A második fogás ugyancsak felejthető, hideg, sületlen, elsózott töltött cukkini. . Ettünk még egy nagyon érdekes fűszerezésű sült csirkét, ez is gyomorfájósra sikeredett. . volt olyan étel is a vacsora során, ami jól sikerült, de sajnos az nem tudta felejtetni a többi sérelmet. Enyhe gyomorrontással, és a vacsit követő egy napos kényszer koplalással (ételre ránézni sem bírtunk) én azt mondom, fiúk, ez most nem jött össze :(

Előre bocsátom, hogy az átlagos vendégnél talán többet értek az ételek minősége megítéléséhez, mivel főzni tudó, s azt gyakorló ember vagyok. Dolgoztam egy évig szakácsként, sütőipari feltaláló vagyok, értek a húsfeldolgozáshoz és mindenek felett súrolom az enni nagyon szerető inyencek kategóriáját is. Tisztában vagyok vele, hogy egy rántott, vagy bármivel töltött- rántott bordát, sült burgonyát is el lehet rontani, viszont ahol ezen ételek sem jók, az minősítés alatti kategória, tehát ne az ilyen ételek alapján értékeljünk fel egy éttermet! Igazán a többlet odafigyelést, többlet ízlést, többlet szakmaiságot, felelősséget kívánó ételek mérvadóak egy konyha megítélésénél. Vizsgáljuk meg milyen volt a 3800 ft- os, "ropogós" kacsamell és valamilyen fertői tájjellegű névvel illetett göngyölt hús, melyet az ízléses vendéglőben a pincérek kifogástalan szakmaisággal szolgáltak fel. A ropogósnak eladott kacsamell a csupasz felén langyos, a bőrös felén olyan állagú volt, hogy csúzlifára kötve nem egy hegykői ártatlan verebet le lehetett volna vele lőni, de igazából nem rágásra találták ki, nemhogy ízletes vacsorának, melyre erős volt a vágy. Ha az ízére térünk, sajnos az is életünk legrosszabb módon bosszantott kacsamelle volt. Meg is említem, annak ellenére, hogy a családomban, óvatosan, de nekivalókkal mindig fűszerezzük a kacsát is, csak sóval is jobbat lehet készíteni, mert a jól megsütött kacsa önmagában is ízletesebb, mint ez volt. A kacsamell mellé adott savanykás erdei gomba szószt sem lehetett volna jobban elrontani. Ami kifogástalan volt a tálon, az a vörös káposztával töltött rétes. A valamikor párolt, sült, nagyon fáradt hústekercset, melyből minden ízharmónia hiányzott ( csak a nagyon sós füstölt szalonna ordított a töltelékéből, felszelték és a szeleteket az oldalukra fordítva pirították- melegítették, melyhez kissé megfáradt hagymás tört burgonya és sikeres hagymaropogós volt a támaszték. A somlói egy kissé lehetett volna lazább,rumosabb, több, látható pudinggal és az árához méltóan megfelelő mennyiség. Persze, az éhes, békességre, ételre, italra vágyó ember eszik és hallgat, majd álmából felriadva is sajnálja a gyomrát.

Cukrászsütemények megtalálhatóak és torta rendelést is felvesznek, így pl. egy szülinap alkalmával nem kell idecipelni a tortát, hanem elég megrendelni és ők a vacsi után szervírozzák :)

Az elvileg két személyes tál hármunknak is sok volt, ami megmaradt, becsomagoltattuk. A krumpli köret úgy nézett ki, mint valami eredetileg főtt krumpli kissé újra sütve, a rizs szemre teljesen fűszerezetlen (az is volt). A malactekercset csak én vállaltam be: tiszta mócsing volt, érthetetlen minek kellett ilyen célszerűtlen módon sütni. A kacsát nejem "rare"-nek minősíttette: egyértelműen nem volt rendesen megsütve. Még a kislányom járt a legjobban a rántott hússal. Nem szeretek kötekedni, nem mondtam a pincérnek, hogy aki ezt az ételt készítette, konyha közelébe se szabadna engedni: úgyhogy kifizettük a nem olcsó számlát (ami a szokásos 10%-nál magasabb szervizdijat tartalmazott), és elmentünk. A kiszolgálást tudom egyedül pozitívumként említeni: tényleg ritka és említésre méltó élmény, hogy szinte semmit nem kellett várnunk a vacsora egyik fázisában sem.

Egy szóval nagyon finomakat ettünk. A párom távozásunkkor ott felejtette a válltáskáját, és Miki pincér figyelmességének koszonhetoen utánnunk szaladt ,és odahozta a parkólóba. Hálás koszonet és dícséret érte. Az éttermet csak ajánlani tudjuk, csalódás biztosan nem éri a vendéget. Gratulálunk. Ha arra járunk, biztosan betérünk oda újból.

A régi, csoportokra osztott (előételek, levesek, sertéshús, marhahús, halak . . . . . ) helyett egy két lapos "étlap" volt (kb 15 étel), idegen ételnevekkel tele. Ez adta a hetven százalékot. Magyarázat, esetleg összetétel, semmi. Mint régi motoros, megpróbáltam olyat választani, amit ismertem, és nem lehet könnyen elrontani (spagettit). A társaim közül sokan valamilyen sült tarját választottak. Az elfogyasztásuk nem sikerült. Fele nyers volt, ami nem volt nyer, az bizony inas, rágós. Egymásnak kínálgatták a szinte érintetlen ételeket. Fogyott a pogácsa rendesen. A négy megpakolt tányérból fél óra múlva egy szem se marad. Valami elromlott! De miért?

Megérkezésünkkor szerettünk volna egy kis meglepetéssel, köszöntéssel élni szüleink felé, így kértük a pincért, hogy kicsit később jöjjön vissza a megrendelésünkért, ezt ő tiszteletben tartva félreállt, s néhány perc múlva vázával a kezében tért vissza, hiszen látta, hogy arra szükség lesz a virágcsokroknak. Az ételekről csak jót tudok írni. Egyszerűen szólva finomak és gusztusosak, nagy adagok, ízviláguk karakteres. A saját magunk által vitt tortának és süteményeknek kért kistányérok kissé sokára ugyan, de az asztalra kerültek. Tele hassal és azzal a gondolattal léptünk ki az ajtón, hogy hamarosan visszatérünk.