Kecskeméti Csárda és Borház Kecskemét

:) Könnyen megközelíthető, mégse a város legforgalmasabb helyén van ami ismét elnyerte a tetszésemet. Nekem nagyon tetszett, biztosan ide megyünk legközelebb is, és az itthoniaknak is ajánlottam még aznap!

Recsegős padló,kemence,kékfestő abroszok és minden a régi kort idézi. Nagyon választékos,bőséges,finom ételek. ,mindenki talál magának megfelelőt. Gyors kiszolgálás,pincér készséges. Jó helyen található

Mi a konyhától vártunk többet, gondosan választottunk, végigolvastuk az étlapot. Rendeltünk bablevest, Kondorosi pecsenyét, Göngyölt pulykamellet Chef módra és kávét. Az ételek mennyisége hatalmas volt, inkább négy személyre volt elég, mint kettőre, pedig nem vagyunk kisétkűek. A látvány is csodás volt a tányéron, bár ezekhez alkalmazhatnának nagyobb tányért is, hogy a vágásnak is legyen helye. Az ízek átlagosak voltak, ezt bárhol tudják produkálni, akár egy önkiszolgáló étteremben is, tény, hogy jól volt elkészítve mindegyik étel, már amennyiben ez alatt azt értjük, hogy a tájjelegú és standard receptúrának megfelelt, megfelelően volt megsütve, nem volt elsózva, nem volt puha a hús bundája, stb. , bár a bableves fűszerezése kívánnivalókat hagyott maga után. A kávé kifogástalan volt. A felszolgálás gyors, kedves, kifogástalan! Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a környezet felülmúlja a konyhai teljesítményt, a személyzet is nagyon kedves. Mi viszont a konyhai teljesítményért járunk éttermekbe, ezért fizetünk, és az összes többi ez után következhet. Ezért aztán az "itt is voltunk" kategóriánkba soroltuk.

Ha valaki drágább kocsival érkezik, az sem gond, mert az étterem frekventált helyen van, nem volt eddig semmilyen problémánk. Az étterem egy régi házból lett kialakítva, amivel jól mutatja a nevéhez is illő csárda jellegét. Habár nem csárda, mégis annak néz ki. A tulajdonosok nagyon figyeltek a díszletekre, a gondosan megválogatott szárított gyümölcsökre mint díszlet, paprikafűzérek, szárított tökök, régi bútorok, üvegek, a régi edényekre, használati tárgyakra, régi nagymama korabeli bútorokra, a padlóra, ami szintén úgy kopog mint régen, az ablakok fából vannak, kereszt osztással, nem fehér műanyagból. Az asztalterítő, az evőeszközök, a felszolgálók népviselete,hosszúszárú csizmája, bőujjú ingje, megjelenése , maga az étlap is szintén csárdás hangulatot sugároz. Az ételekről pár szóban: Az ételek minősége kifogástalan. Az ízviláguk nagyon gazdag, az ételek színe és állaga is nagyon szép és jó. A mennyiség még a nagyobb étkűeknek is kielégítő, de aki nem tudja megenni, annak szépen elcsomagolják, amiből még másnap az egész család jól fog lakni. Ha így nézzük, akkor az árak nagyon jók kecskeméti viszonylatban. a csárdában mindenki igényének megfelelő bor és egyéb italválaszték van. A felszolgálás: a felszolgáló kollégák már régóta szinte ugyanazok, így a vendég nem lát mindig új arcokat, amiből arra lehet következtetni, hogy meg vannak becsülve az ott dolgozó kollégák, ami ritka de jó. a felszolgálók szinte zavarbaejtően udvariasak, mindig lesik a kívánságainkat. Amikor bemegyünk néha már a nevünkön szólitanak! ! ! ! , mindig jó asztalt kapunk jó helyen. A felszolgálás sebessége a sok vendég ellenére is maximum 30 perc, de ha azt nézzük, hogy friss alapanyagokból dolgoznak, nem mirelit termékekkel, akkor az is jó. Meghát az ember nem gyorsétterembe megy, ha várni kell, addig is beszélget. Összességében nézve az éttermet csak ajánlani tudom mindenkinek. Amit mindenképp meg kell kóstolni: raguleves, birkapörkölt, halászlé és a végére mákoslütyü. Na azt nagyon jól csinálják.

Külföldi partnereim nagyon szeretik az itt készült vegyestálat, amely bőséges és mindenki megtalálja rajta az ízlésének megfelelő finomságokat. Tettem is fel róla egy fényképet.

Ahhoz képest, hogy a belvárosban van, teljesen átszellemül az ember, és egy faluban érzi magát.

A kerthelység árnyas, szépen kialakított. A Csík zenekar egyik korai, fúziómentes, autentikus népzenei albuma sokat hozzátett az összélményhez. Az árak első látásra magasnak tűnnek, a főételek jellemzően a 4000 és 5000 között kaphatók, nyilván vannak kilengések mindkét irányban. Viszont amikor elénk teszik a tányért, visszahőkölünk. A fősodratú éttermek adagjainak kétszeresét, az ínyenc éttermekben megszokottnak háromszorosát adják, amit akár grammra is lefordíthatunk, húsból, halból a fine dining világában jó esetben 15 dekát kapunk, a main stream éttermekben negyed kilót, itt fél kiló körül volt mind a pacal, mind a harcsa. Egyébként az étlap első oldala az üdvözlő sorok, az üzletvezető és a séf neve mellett (Tóth Zsolt illetve Berki Norbert), azt is jelzi, hogy a teljes ár 70%-ért fél adag is kapható. A konyha a magyar hagyományos vonalat követi, de tartanak néhány nemzetközi fogást is. Kínálnak többek között hideg libamájat zsírjában tárkonyos lilahagyma lekvárral, zöldségekkel, székely húsos káposztát pirított kolbásszal, kakastaréjjal, vákuum alatt készült rozmaringos báránycsülköt ceruza zöldbabbal, fűszeres burgonyával, pecsenyemártással, rozé kacsamellet borókás, almás káposztával, szalonnás burgonyával, kacsamájjal, libacombot magyaros tört burgonyával, párolt lilakáposztával, erdei gombás-kakukkfüves vaddisznóragut polentával, házi krokettel, áfonyával, tejespitét házi baracklekvárral és mákos bobajkát. A sörpaletta szerény és ultrakommersz: a Heineken termékek közül tartanak (az alkoholmenteseket nem számítva) négy tételt. Egy karakteresen magyar csárdában elvárható lenne, hogy magyar sört is kínáljanak, legyen az Csíki, békésszentandrási, de még jobb, ha kecskeméti. A borválaszték sokkal igényesebb, több, mint negyven nemes nedűt válogattak össze a magyar élvonalból, melyeknek kb. harmadát decire is kimérik baráti áron, a palack díjszabásához képest plusz felár nélkül. Indításnak tárkonyos borjúragulevest kértünk, a lé harmonikus, jó ízegyensúlyú, a hús és a zöldségek túlfőttek, ez csárdaszinten részint általános, részint elnézhető. Másik levesünk libamájas tyúkleves lett volna, de rendelésünkkel ellentétben hagyományosat kaptunk, nem kértünk cserét. A leves egy fokkal sósabb volt az optimálisnál, egyébként jó ízű, a hús, a tészta és a zöldség pedig jó tartású. A rántott harcsa friss és ízletes, jól sikerült póréhagymás mascarpone-s krumplit adnak mellé. Nem bántam volna, ha a pacalpörkölt szaftja sűrűbb, de a fogás így is a műfaj büszke képviselője volt, maga a pacal állagra, ízre egyaránt kifogástalannak bizonyult. A mellé adott kovászos uborka és sós burgonya korrekt, élvezhető. Az étlap is jelzi, hogy a túrógombócot hidegen szolgálják fel. Az édesített, citromhéjjal ízesített, a sárga túróval rokonítható nyers túrógombócokat mogyorótöretbe forgatták, természetes ízű, helyben készültnek tűnő epermártással és valódi (sajnos édesített) tejszínhabbal tálalták. Megelégedve álltunk fel asztalunktól. A Kecskeméti csárda bekerült nálam a jó szívvel ajánlható, tisztes, fősodratú helyek közé.