Meglepetést akartam a páromnak, ami nem túl jól sült el, és azt mondta, hogy soha többet ne szerezzek neki ilyen meglepetést. Szerencsétlenségemre az előttem szólók véleményét nem olvastam el, csak azon az estén, amikor oda értünk. . . Akkor kezdem hát. Megérkeztünk a délutáni órákban. Beparkoltunk, nem találtunk először senkit, majd egy idősebb hölgy segített, csengetett, s jött is egy fiatalabb hölgy. Se bemutatkozás, se semmi, menjünk, megmutatja a szobánkat. Választhatunk is. Választottunk egy olyan szobát, amihez tartozik egy fürdőszoba is. Mondta, hogy szűk a tusoló, lehet a párom be se fér. Persze ezt a maga sajátos stílusában, amit nem szeretnék részletezni. Annyit csak, hogy sajnos munkámból adódóan sok ilyen személyiségű emberrel találkozom nap, mint nap, tudni kell velük bánni, így ez nem okozott különösebb problémát! Tanácsoltam, hogy rendezzük le az anyagiakat, majd felpakoljuk a csomagjainkat. Azt mondta a hölgy, hogy nincs most ideje ezzel foglalkozni, odaadta a 2 főre szóló barlangfürdő belépőket, a reggelihez szükséges kupont, ami 2db sárga post-it ( ;) ). Illetve egy müzli szeletet, s egy dobozos sört. Mindent elmagyarázott. És eztán kezdődött a baj. . . Belépve a szobàba. . . Okozott némi meglepetést a higiénia, a szoba berendezésének látványa, a fürdőszoba. . . Az ablakból elénk táruló panoráma. . . Egy fa tákolmány, egy dzsungelben. Az ágy annyira rossz volt, hogy legszívesebben első reggel hazamentünk volna. No nem csak az ágy miatt! Olyan koszos volt minden, hogy borzasztó! Második nap lerendeztük az anyagiakat, inkább a fürdőben és a környéken töltöttük a nap nagy részét. Számlát kaptunk, annyit fizettünk amennyi meg volt beszélve! A reggeli egy másik panzióban volt, ami bőséges és finom volt. A neten látható képek még csak részben sem hasonlítanak ahhoz, ami minket ott fogadott. Nekem is figyelmesebbnek kellett volna lennem, s oda figyelhettem volna jobban a választáskor, s bár voltak árulkodó jelek: csiricsárés ágynemű a képeken stb. Kritikán aluli az egész úgy, ahogy van. . . Na, de így jártunk! Biztosan emlékezni fogunk rá még jó ideig, de mint ahogy kezdtem is. . . Késő bánat. . .