Háromforrás Étterem Kőkapu Nagyhuta

750 Ft). Sokan mentek be egyszerre az étterembe, hiszen mindenki egyszerre szállt le a vonatról. Volt aki reklamált, hogy régóta vár az ételre. Ahogy az étlapot megnéztem (ld. fénykép), túl nagy választék nincs, ezért egy idő után unalmas lenne, de nyilván olyan rendszerességgel nem jár is senki. Lehet SZÉP kártyával is fizetni. A kiszolgálás udvarias volt, de különösebben nem volt barátságos. A mosdók rendezettek, tiszták, de a WC ajtókon nincs zár. Kézmosók a bejáratnál is vannak elhelyezve, annak, aki csak kezet szeretne mosni. Ülőhelyek kint is, bent is vannak, szerintem elég nagy a befogadóképesség. Kellemes zene szólt. Összességében jó benyomást tett rám a hely.

De akinek gondot jelent kettő teríték asztalra rakása , az ne menjen a vendéglátásba dolgozni. Az ételek minősíthetetlenek , ehetetlenek büdösek savanyúak voltak. Kerülje el mindenki messzire e helyet.

Ami igazán kiverte a biztosítékot az az xy gróf kedvence húsleves gazdagon zöldségekkel és májgombóccal: ebben konkrétan volt 10 karika sárgarépa, egy kanálnyi csigatészta és ennyi. A májgombóc az nem jár hozzá, bár ott van az étlapon, és amikor utánakérdeztünk akkor közölték, hogy jah ahelyett van a tészta. . . :-O :-O. Aki tudja kerülje el!

Nem lehet tehát azt mondani, hogy zsúfolásig megtelt volna a vendéglő. Az étlap láttán és az árak alapján azt gondoltuk, hogy biztosan finomakat fogunk enni. A fogások neve elég hangzatos, az áruk pedig elég borsos volt ugyanis. Néhányan közülünk csak levest kértek, mások csak főfogást. Nem nagyon értettük, hogy pl. a Kőkapu leveshez, a káposztaleveshez,a gyümölcsleveshez , a halászléhez miért kellett több, mint egy óra, hiszen ezek bizonyára nem frissen készültek. A 13 éves unokám a harcsapaprikást kettő, azaz kettő óra várakozás után kapta meg. Mellesleg ő volt az utolsó, aki ételhez jutott. Az egyedüli étel, amiről nem tudok rosszat mondani, az a Hutai sztapacska volt. Persze, ez is másfél óra után érkezett az asztalhoz. Többször feltettük a kérdést a pincérlányoknak, hogy mi az oka ennek a lassúságnak, de a mosolygáson kívül más választ nem kaptunk. Na most ehhez képest az árakat kissé túlzónak találtuk. Az a bizonyos későn jövő harcsapaprikás 2700 forintba került. Az, hogy nem álltunk fel az asztaltól és nem hagytuk ott az egészet csak annak köszönhető, hogy a gyerekek előtt nem akartunk veszekedni és ők nagyon éhesek is voltak. Nem mondom, nehéz volt őket türelmes várakozásra bírni. Lehet, hogy már innen is külföldre ment a szakács? Mindenesetre, ha az étlapon minden nap csak egy-két készétel szerepelne, de jó minőségben, talán kevesebb türelmetlen, bosszankodó vendéggel találkoznának. A személyzetről csak annyit, hogy a kedves mosoly nagyon fontos, de a szakértelem sem ártana.

A vaddisznóragunak nevezett étel egy szelet iztelen vaddisznóhús, a hozzá kapott fehérboros mazsolas mártás vízízü, a rizs csomós, a grillezett libamáj túlsütött, hideg.

Egy perc múlva rohan a pincér, hogy bocs ez nem a maguké és átviszi a tányérokat egy másik asztalhoz. Végül a kihozott pörkölt NAGYON elsózva, a többi elég zsiros. Gesztenyepüré már nincs csak a szokásos palacsinta. Kerülendő hely lett belőle.

A felszolgáló fiatal hölgyek szlogenje "minden megoldunk" nem csak szólam de valóság is volt udvariasak gyorsak kedvesek.

Ennek ellenére a szobakulcs átvétele után még kiszolgáltak bennünket az étteremben. Az árak az átlagos vidéki éttermekhez képest kissé magasabbak voltak, de az étel minősége is átlagon felüli. A várakozási idő megfelelt a frissen készülő ételekhez szükséges idővel. A gombaleves különféle erdei gombákból készült, tökéletes fűszerezéssel és harmóniával. Vegyes tálon szarvas és vaddisznó sültek, vörösboros szaftban, vagy áfonyával, igen kellemes, számunkra több esetben is új ízvilággal. Összességében az egyik legjobb kulináris élmény volt eddigi kirándulásaink során.