Most tudatosan oda indultam, kifejezetten Huszár-látogatásra. Szép, meleg őszi napfény, hétköznap, inkább koradélután, mint csúcsebédidő. Egy kedves felszolgáló rögtön a bejáratnál fogadott, kérdezte, hogy hányan vagyok, mondtam, hogy szálmagam és azonnal mutatott is egy asztalt, kétszemélyes közvetlen a bejárat mellett, igen pocsék helyen, tűző napon. Hogy üljek ide. Nem, ide nem ülök, inkább elmegyek, ülhetek máshová? Igen, persze, az árnyékban, a tető alatt volt is nem foglalt, szabad asztal. Oda húzódtam. Az ebéd tényleg finom volt, bográcsban kapott babgulyás, Jókai bablevesként elnevezve, az asztalon találsz csípős ízkiegészítőt, igaz, ez elég nagyüzemi termék, nem valami házias dolog. Ez így nem annyira illik ide. A leves viszont kifogástalan. Közben nézegetheted a sajkodi öblöt és ez még plusz élmény. A második fogás (magos csirkemell is abszolút rendben van, a hozzá kapott házi káposztasaláta meg egyenesen kiemelkedik a sorból, annyit hibátlanra sikeredett! Meg kell dicsérnem a ribizlis limonádét is! Fizettem kb. 6000 forintot, de ezt így, összességében nem tartom drágának, a hely és az ételek színvonala bőven megéri ezt. A felszolgálók kedvesek, figyelmesek, kommunikatívak voltak, egyedül az volt a főbajom, és ebbe szinte mindig belefutok, hogy mindig, mindenhol megkérdezik étkezés előtt, hogy mit szabad hozni inni. . . én erre mindig, mindenhol azt válaszolom, hogy köszönöm, majd étkezés UTÁN iszom. Ennek ellenére eljön néha az a baki, ami itt is, hogy bemondtam, hogy majd egy limonádét kérek, de csak akkor, ha megettem a fogást, de a limonádét azonnal hozták, a hús előtt. . . ha sörről lett volna szó, hát ilyenért már hagytam ott helyet azonnal! De a limonádéért nem, ezt elnéztem, azért, mert talán valami gyors figyelmesség volt a részükről, nem valami hiba. Egyébként ajánlom a helyet másoknak is, akik szeretnek pl. nagyarcú környékbeli maffiózók között - akik itt tárgyalják meg a Balaton újrafelosztását -, ebédelni. (a bográcsos képen látszik, hogy a kanál úgy van benne az edénytartó fadobozkában, hogy túlér a szalvétán, és te majd azzal eszel. A fatálcát nyilván nem mosogatják el külön-külön a vendégek után)
