Ez még nem is lett volna ennyire kínos, ha valóban egy családias hangulatú étteremről beszéltünk volna, ám sem az árak, sem a kiszolgálás nem volt barátságos, inkább erőltetett. Véleményem szerint ez a bizonyos kolléga tisztában van a hiányosságokkal és tudásához mérten a legtöbbet próbálja meg kihozni a vendéglátásból, ám a semmiből nem lehet sajnos várat építeni. Az étterem árai számunkra kicsit magasak voltak az ételek minőségéhez képest, de talán még ez az egyetlen pozitívum a panzió elhelyezkedése mellett, hiszen rengeteg túralehetőség áll rendelkezésre a közelben. Egyetlen nap ebédeltünk ott, egy kétszemélyes tálat fogyasztottunk. 4600 Forintért egy szelet töltött húst ketté vágva,két kisebb szelet csirkét Holstein módra, valamint pár darab apró rántott gombát és köretet kaptunk. Nem vagyunk nagyétkűek, ám tényleg apró adagról beszélünk. Sajnos a megrázkódtatások még csak ezek után kezdődtek. Az első meglepetés az volt, hogy a bejelentkezéskor aláírt papíron fel volt tüntetve, hogy tilos máshol vásárolt ételt, italt felvinni a szobákba, ha mégis megtesszük fizetnünk kell érte. Ezután már nem volt meglepő, hogy hűtő nem volt, bár valószínűleg be sem fért volna. Az első éjszaka végig nyitott ablaknál próbáltunk aludni, mivel egész éjjel fűtöttek ezerrel. Ezek szerint a fűtés hiányának problémáját már megoldották. Azonban szörnyű éjszakánk volt, mivel az ágyak matracaiban minden egyes rugót érezni lehetett. Sőt két egyszemélyes ágy volt összetolva francia ágy helyett, így az összebújást is elfelejthettük volna, ha a Párom nem vállalja be, hogy a két ágy közti lyukba félig belógva alszik, az ára természetesen derékfájás volt. A második este még rosszabb volt. Mikor beléptünk a szobánkba eszméleten csatorna szagot éreztünk. Lehűlt az idő is, így az ablakokat már nem szívesen nyitogattuk. Szóltunk a fentebb említett mindenes kollégának, ám pont vacsoráztatott, így háromnegyed óra csatorna szagban való várakozás után, meguntuk és újra megpróbáltuk a segítségét kérni. Feljött, majd közölte, hogy valami biztosan elromlott, hívja a szerelőket, majd lesietett. Gondoltuk, most akkor jön valaki és megoldja a problémánkat, ismét háromnegyed óra várakozás után újra megpróbáltunk segítséget kérni, mire közölte, hogy a szerelők ma már SZERINTE nem jönnek ki. Látszott, hogy nem tetszik neki a panaszunk, egyáltalán nem volt segítőkész. Végül belement, hogy új szobát adjon. Takarítva nem volt az új szoba, pici bogártetemek feküdtek szanaszét a szobában, de már nem is szóltunk, csak pihenni szerettünk volna. Az esti zuhany után, mivel a zuhanytálca nem volt rendesen szigetelve, keletkezett egy kis tavunk is a fürdőszobában, ám már ezen is csak kínosan nevettünk. A tavacska még másnap reggel is bent állt a fürdőben. Arról már nem is beszélve, hogy az összes falra felfúrt kis tartó lötyögött, mozgott. Összegezve, valamikor biztosan szép, új, és családias volt a szálló, mára viszont hagyták leromlani az állapotát, mind műszakilag, mind az emberekkel való bánásmód terén. Utolsó nap reggel, már svédasztalos reggelit sem kaptunk, mivel valószínűleg csak mi voltunk ott. A mindenes alkalmazott fogadott minket és közölte, hogy a kenyeret megtaláljuk az asztalon és mondjuk meg mit szeretnénk enni, elkészíti, a választék rántotta és virsli. Igazából az összes többi reggelen is ebből választhattunk, csak a virsli egyik nap bundás kenyérre lett cseréve,valamint némi olcsóbb párizsi és pár szelet trappista sajt volt még tálalva. Szerencsére a végén már gördülékenyen ment a kijelentkezés, de sajnos szörnyen fáradtan és meggyötörten mentünk haza 3 álmatlan éjjel után. Ha tehettük volna már az első reggelen átmentünk volna a szomszédos panzióba, ám fiatal pár vagyunk, így nem szívesen hagytuk volna veszni ezt a pénzt sem.