szbeli adatlapja

(A'lá Petőfiesen)
Egész pontosan gyönyörködünk a Sopron környéki körpanorámában: egybeolvadó piros háztetők és színes házsorok vezetik tekintetünket. Átmenetileg megkapom a város hatalmas kulcsát: valahogy majd csak megbírkózok vele pár perc erejéig, de gyorsan tovább is adom másnak. Aztán a Vársétány után kicsit sétálunk tovább Sopron kisutcáin, csodáljuk a tarka felújított-romoskás házakat,
házfalakon is szobrokat, díszeket, ablak-és kaputöredékeket. Végül a Főtéren a Kecske-templomot nézzük meg belülről: szokatlan a barokk és a gótikus találkozása,
az eredetiben hagyott faldarabok fátyolos múlt ködét elevenítik meg a félhomályban, a mennyezeti csillagok becsapják érzékeinket, ugyan csillagok ide vagy oda, de nem a csillagos égbolt alatt vagyunk. Kifelé menet kedves szokásunk szerint gyertyát gyújtunk: ki a hitéért, ki elhunytjai üdvéért. Délután sem maradunk tétlenek: a Ciklámen-tanösvényen elindulva ízelítőt kapunk a Lövérek erdeiből: végre gombaszezon, útközben szelíd gesztenyét szedegetünk, legvégül sikerül erdei cikláment is találnunk.

És ha itt ez van, akkor mi kincsek lehetnek ott: Kismartonban a határ túloldalán. . . Nem kérdés,hogy egyszer azt is meg kell majd nézni. A bakancslista nem fogy, csak gyarapszik. A Rózsák kertjével búcsúzunk innen:
Bár a rózsák java elhervadt, de még akadt bőven szépség és illat, amit bárcsak hazavihetnénk magunkkal
valami illat-időkapszulában.

A vízügyi "szakemberek" ezúttal is bevetésen, patakmeder kotrás, duguláselhárítás:
- Nézd Anya, ott már milyen gyorsan folyik. Maradhatunk még? Halottak napján szeretteink emlékére gyertyát gyújtunk és emlékezünk. Délután a nap megmutatja utolsó erejét, de hazafelé már fázós-homályos ködpára borítja újra az útmenti tanyákat. Jobb is lesz otthon bekuckózni és a Szellemes kincskeresők társasjátékban együtt legyőzni minden szellemet és kísértetet.

Avagy töri óra terepen, elméletben és gyakorlatban is: megismerkedünk Aquincum régi térképével,
épületeivel: két Amfiteátrum, polgárváros, katonaváros. És az elmaradhatatlan ivóvízszállító vezeték rendszer,
amit az autóút között veszünk észre az odaúton, de csak utólag tudjuk meg, hogy mit is láttunk valójában. A Festőházban egy rómaikori rekonstruált lakóépület belsejével ismerkedtünk meg, színtiszta időutazás: szobák, használati tárgyak, padlófűtés, rómaikori életmódi és ételreceptek. No, de hogy kerül ide az égett palacsinta illata? A rómaiak olivaolaj égetésével világították a mécsest, amit ha elfújunk,az illatáról az enyhén odakozmált palacsinta jut eszünk, éééés tényleg. Legvégül egy kis erőpróba a gladiátor iskolában: páros gladiátor harc, ami a gyerekeknél nagyon népszerű volt,de cseppet sem olyan véres, mint hajdanában. A bíró számol, az eredmény élet-halál kérdése:
a vesztes kap-e kegyelmet az elnöki kéztartás alapján. A végén már nemcsak elnökünk van, de egymás mellé ülve okosan megosztják a tisztséget: Akkor én leszek az alelnök! Hogy erre a rómaiak nem gondoltak! Bezzeg a mi gyerekeink igen. Demokrácia level 2. Még csak most épül-szépül, bővül a Múzeum, de mi már nagyon várjuk, hogy tüzetesebben is elmerülhessünk ebben a régen letűnt civilizáció emlékeiben es múltjába. Ez csak a kedvcsináló, bemelegítés volt. Aquincum visszavár. Folytatása következik. . . Felhívnám az ókori Rómából érkező kedves utasaink figyelmét, hogy a jelenkori Magyarország végállomáshoz érkeztünk. Az időutazás véget ért, kérjük szálljanak le. És mivel másodjára is ellátogattunk újabb élményekkel gyarapodtunk. Ősz végi hosszú hétvégén tűz és Halloween ,az Aquincumban kötünk ki újra:Törtük a fejünket: hova menjünk? Hmmm. . . Nincs valami program Aquincumban? De, igen! Samhain Kelta Halloween! ! A program délután kezdődött, de mi kifejezetten sötétedésre akartunk menni, hogy még izgalmasabb legyen. Kicsit szétnéztünk a belső kiállítótérben, tárgyakkal utazunk vissza az ősember korától egészen a római Pannóniáig:pattintott kőeszközök, edények, mozaikpadló, szobrok. Aztán jön még a java: Kelta tűzpárbaj és tűzjáték. A gyerekeket teljesen lenyűgözi a tűzpárbaj és a harcosok nem is kímélik egymást, csattognak a tüzes fegyverek.

Idén egy kis izgalmat csempésztünk bele: sötét sikátorok felfedezése zseblámpa fényével - elindulni onnan,
amit ismerünk és megérkezni valahova, ahol még nem voltunk. Juhász Gyula: Karácsony felé

"Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben. . . . Bizalmas szívvel járom a világot
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben"

Mindenkinek ajánlom,mert télen-nyáron csodálatos város Szentendre.

De haladunk, először is: Kolodko szobrok nyomában, kezdjük: Nyugati téri Skála Kópé. Nosztalgia gépezet erősen bekapcsol:
A fiam: -Nézd, Anya. Van neki szíve. Anya: -Igen, mert ez egy régi reklámfigura anyáék gyerekkorából. Mindig azt mondogatta: Skála Kópé. Szívem a vásárlóké. Aztán Cat Cafe Budapest, cicaimádóknak erősen ajánlott. Már a bejáratnál welcome cica alszik édesen. Puha-bunda földi mennyország
A Deák téren bámuljuk az Óriáskereket. Nem is tudjuk megállni, ki kell próbálni. 5 kör alatt a város felett:felejthetetlen látvány+élmény, kár lett volna kihagyni! További Kolodko szobrokat keresgélünk: a volt Brit Nagykövetségen Mr. Bean maciját, aztán Breki, balta, végül a Hold utcában Holdjáró. Közben idegenként járunk sosem látott pesti utcákon és tereken: lenyűgöző utcák, házsorok. Ebben a szép, napos időben turisták voltunk: Budapesten.

Hadd aludjon, bőven van abból a téli álomból még. Valahogy amolyan Petőfiesen: "kiülök a dombtetőre, s onnan nézek szerteszét". Elláttunk egészen messzire. Ez még nem az Óperenciás tengerig, csak a Hármashatár-hegyig meg vissza. A gellért-hegyi Szabadság szobor környékét éppen sütötte a nap-ablak, miközben vaskos-sötét felhők jöttek-mentek. A vízügyi gyakornokok tavaszi medertakarítást és kotrást tartottak a Kucsera-forrásnál. Már csak a tavasz hiányzik hozzá.