szbeli adatlapja

A Nagymarosi Termelői Piacra látogattunk el. Szeretjük ennek a piacnak a "nagybetűs" emberi arcát:
a kis helyi kofák ízletes és ízléses portékai között már otthon vagyunk. Van itt minden, mi kedvünkre való:
enni- és innivalók, kézzel készült csecsebecsék tárháza. Itt nincs tucat holmi. A húsárusnál az illatokkal kígyózik a sor. Kedves "nagymama-forma" nénitől mézeskalácsot vesznek a gyerekek, a vásárlás mellé még ajándék is dukál:
hímzett illat zsákocska. Szívből jövő a mosoly, ahogy a kívánság is. Hideg van, Visegrád is morcos arcát mutatja, szürkébe burkolózik inkább. De a Duna partot nem lehet kihagyni ilyenkor sem. Hatalmas hullámokat vet a víz a szelektől és hajóktól. Hiába nincs nyár,
a kavicsdobálást és gyűjtést nem lehet kihagyni. Szeretjük a hideget is, hogy aztán nyáron még jobban értékeljük a hűsítő hullámokat. Voltunk márciusban és decemberben is. Ezért vannak különböző képek.

Békahadak kórusa énekel, vadrécék bújnak meg a nádban. Lencsevégre kaptam a régóta keresett hóvirágszerű Tavaszi tőzikét.

Útközbeni reggeli után átkompoltunk Visegrádra a Királyi Palotába és a Történelmi játszótérre. Nyájas-kedves kiscicával barátkozunk: Mit is mondhatna egy ízig-vérig macskabarát? P: Anya, hazavisszük Foltikának. A cica végül marad és pulival ismerkedik. Bár úgy tűnik, hogy ebből nem lesz örök barátság. . . . A Palota tele van látnivalóval: Oroszlános-kút és Herkules-kút, szobák, fürdő, konyha, kert, kőtár
Walkie-talkie-val még a felfedezés is sokkal izgalmasabb! A Királyi Palotában ingyenes szombati nap van.

A Rekettyés-tó varázsos erdei vízivilág, a kétéltűek, teknősök miatt még visszajövünk, most még alszanak leginkább. 4 geoládát találtunk meg és cseréltünk kincset: modernkori kincsvadászat. 1 páratlan kilátásban időztünk, csodáltuk a panorámát a Váci kőfejtőtől a Duna kanyarulataival. Kiülök a dombtetőre, s onnan nézek szerteszét. . . Vagy éppen a Vöröskő tetejére. Sokat mentünk felfelé, változatos volt a terep. Az erdő tele madárcsicsergéssel, kis fakopáncsot figyelünk hosszan, sokáig. A bogarak már szerelmesek, neonsárga pillangó röpköd, a gyíkok is élvezik a nap melegét. Hóvirág helyett mindenhol lila ibolya virít, ezért óvatos léptekkel keressük a geoládákat. Bátorságpróba ma is: gyerkőcünk kezdeményezte az egyik meredek oldal mászását, anyuka meg kösse fel a gatyáját, nincs mese. Bár odaát a bozóton túl nem volt semmi. Hazafelé 2 csokor, kertkapuban árusított, sárga nárcisszal viszünk haza egy kis tavaszt.

Gárdonynál a parton ülve néztük a hullámok hátán ügyeskedő vitorlásokat és szörfösöket. Hazaúton már lógott az eső, de megúsztuk szárazon.

A tó mentén strandok, nádasok mellett, és patakparton gurultunk. A kilátóból a nádas élővilágát csodáltuk:
madarakat a messzességben. Nagyon jól éreztün magunkat.

Lehet tüzet oltani, helikopterek zúgnak a fejünk felett, élő bemutatókat nézhetünk. Mindenki nagyon készséges volt. Beszélgettünk a törökországi földrengést is megjáró Hunor csapat tagjával,
aki még mindig kissé elérzékenyülve mesélt a mentési élményekről. Kérdezhettünk, kipróbálhattunk egy térfigyelőkamerákkal felszerelt buszt is. Megnézzük a Városliget néhány nevezetességét:
Hőlégballont bámulunk, az ikonikus Hősök Tere pont kapóra jön töri órára: körbejárjuk,
majd a Vezérek talapzatán ücsörögve azt látjuk, amit
a Hét Vezér: a pazar Andrássy utat és környékét. (Nézd meg a filmet: Magyar Vándor)
Végül a Városligeti Nagyjátszótéren tutijó gyereknek lenni. Közben csodáltuk a virágokat: orgona illata, színes tulipánok mindenhol, feketerigó énekel a fa tetején
Le is jártuk a lábunkat rendesen, de minden lépésért megérte. A Városliget egyszerűen csodás!

Gyönyörű panoráma tárúl a szemeink elé. Megér egy kirándulást ez a környék is.