szbeli adatlapja

A Duna itt kicsit gyorsabb sodrású, mint Dunakeszin, ellenben a hullámok még szebbek és nagyobbak is. Úgy döntöttünk, hogy itt is maradunk éjszakára a mini kempingben sátorral, így későig tudunk fürdeni. Este a Partifecskében élvezzük a dunai estét:igazi nyári vízparti szabad élet folyik itt, hangulatos élőzene szól, a közönség igen hálás érte. Aztán a sötétben parti sétára indulunk: csak a Hold messzi-sejtelmes fénye világít nekünk, itt-ott tüzeket gyújtanak a parton, a Duna csendes hullámain a túlparti városok fénypettyei ringatóznak. A függőágyakban pihenve élvezzük a lágy-hűvöskés szellőt, a pislákoló fényeket és homályt, az este andalító pillanatait. Már majdnem összeolvad minden hang, elringat a függőágy, ideje aludni menni. Másnap ki korán kel. . . dunai reggelre lel: most nincsenek se lampionok, se zene. Dunai csend és béke, még a parton is csak egy kutyás van. Éppen ideális egy kis könyvolvasásra. Pilismarótról haza sem jövünk, hanem egyenesen Leányfalun a Termálfürdőben állunk meg. Nyár van és semmi baj,
Olvadok, mint a vaj. . .

A természetes környezet került átalakításra, hogy a 2 szabadba visszavadíthatatlan vidra bemutatható legyen. Napi 3 etetés alkalmával megnézhető a vidra cukiskodás: Tomi vidra halat válogat evéskor, Bonnie beéri bármivel, csak hal legyen. A tanösvény rövidke, nem itt dönti meg senki a kilóméter rekordokat. Ellenben a csendes, türelmes megfigyelőnek lesz látnivalója: békésen úszkáló hattyúk, vizen korcsolyázó molnárkák, békák, nagyhal rablása, akár még a 15 vadon élő vidra is látható. A nádkunyhóban Matula bácsi hangulat: csak a csend felel,
vagy leginkább a vízivilág hangjai. A gólyák már indulásra készen állnak, utolsó készleteiket
töltik fel a nagy utazás előtt.

Neonzöldes békalencse mennyország. A mai emberrel sokszor az a baj, hogy hangos-zajos, türelmetlen és folyton rohan. Így lemarad a láp bozótos, kusza-furcsa világáról. Pl. azokról a kis rágcsálókról, amiket ugyan nem sikerült beazonosítanunk, ellenben ha nyugton maradtunk,
ők biztos elkeztek fel-alá futkorászni a lápi labirintus növényei között. Bár az M0-ás zaja megszokhatatlan, valahogy mégis igyekszünk hallgatózni: madárdal, vízbe csobbánosok. A gyerekek biztos élvezni fogják, mert van mini mászófal és kötélmászóka. Én is lógtam rajta. A kedvenc könyvem, filmem jutott itt eszembe: Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek. "Mennyit hajlandó az ember feladni azért, hogy legyőzze a magányt? Elszigetelten élni egy dolog félelemben élni egészen más. Talán vannak álmok, amiknek el kell enyészniük. A mellkasában ott dobogott egy szív nagyságú fájdalom. Semmi sem enyhítette. Sem a sirályok, sem egy ragyogó naplemente, sem a legritkább kagylók. A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő
a vízben és a víz egybeolvad az éggel. Lassan csordogáló patakok kacskaringóznak, elviszik magukkal a napkorongot a tengerig,
- Az meg mit jelent, hogy ott, ahol a folyami rákok énekelnek? A mama is mindig ezt mondta. (. . . )
- Ez csak annyit jelent, hogy messze, kint a bozótosban, ahol még érintetlen a természet. "
A tanösvény végén egy kicsi kis zöld szigetre
lehet kilépni, épp egy ember elfér a kidőlt fa tövében. A láp magánya ideális hely lesz ismételni. Ha nem találtok, ott keressetek: olvasok.

Az első meglepődés akkor ért bennünket amikor kihazták a kiválasztott menüt. Nem volt semmiféle gond vele,mert nagyon finomak voltak. Sőt olyan nagy adagok voltak,hogy nem is tudtuk mindet megenni. Ezt nem is gondoltuk volna,hogy menüben is adnak ekkorákat. Volt itt kakasleves,gulyásleves bográcsban,sertéspaprikás túrós galuskával,pankó morzsában csirkecsíkok hasábburgonyával és tartár mártással és desszertnek nutellás palacsinta. Nagyon ízletes ebédet fogyasztottunk el ebben a hangulatos vendéglőben.

:) Mi bersze igennek válaszoltunk. Amikor kihozták akkor esett le az állunk hogy ezt tuti nem tudjuk megenni és akkor mér el is csomagoltattuk. Mostmár sajnos nem volt ekkora méretben. De azért nem maradtunk éhen. Volt aki sonkás. kukoricás pizzát,volt aki húsmártásos pizzát és volt aki gyrosos pizzát kért. Nem is kellett sokat várni rá. 20 perc alatt el is készültek. Nagyon finomak voltak és vastag tésztával készültel,ami egyáltalán nem hátrány. Jó volt ide visszajönni,persze most már két gyerkőccel.

Már amikor beléptünk az ajtón,leesett az állunk,mert akarva-akaratlanul a már helyet foglaló és étkezők asztalára pillantottunk és csak ámúltunk a sok finomság és a hatalmas adagok láttán. "A fotók majd magukért beszélnek. "
Helyefoglaltunk és italokat rendeltünk első lépésben. Megkóstoltuk a limonádékat,amelyek nagyon ízletesek voltak és tele gyümölccsel. Volt epres,citromos és bodzás. Mi King speciál tálat,Ananászos sajtos mix tálat,Zöldséges csirke tálat és Tejszínes csirkét curryvel választottunk. Nagyon ízletesek és nagy adagok voltak az ételek. Megérte várni a sorunkra ,hogy leülhessünk. Az árak egy kicsit soknak tünhetnek,de még másnap is ezt ettük és akkor is jólaktunk,mert olyan sokat kaptunk ezért az összegért.

Igaz az étterem tábláját nehezen fedeztük fel,ráadásul egy emeletet lépcsőni kellett. De megérte. Ahogy beléptünk az ajtón máris elkapott bennünket az ázsiai láz. Nagyon inpozáns étterem. Olyan érzés uralkodott felettünk,mintha több ezer kilómétert utaztunk volna eme Thai országba. A bútorzat ,az összes berendezés az asztalok megterítése elvarázsot bennünket. Szerencsénkre volt szabad asztal. Az étlap fellapozása után pánikba estünk,hogy mit is együnk,mert számunkra szinte ismeretlenek voltak ezek az ételek. A nevük nem is mondott semmit. Még jó hogy az étel összetétele fel van sorolva és legalább tudjuk,hogy mire számolhatunk. A képek is sok segítséget jelentettek az étlapon. Első ránézésre drága étteremnek találtuk,de amint kihozták a fogásokat már nem is tünk olyan soknak. Mert akkora adagok,hogy innen senki nem távozik éhesen,mégha csak levest eszik is. A levesek nagyon gazdagon vannak szervírozva,telis-teli minden finom falattal. Arról nem is beszélve hogy milyen gusztusosan voltak tálalva az ételek. A személyzet nagyon kedves volt. Az ételek nagyon finomak,mégha nem is ehhez az ízvilághoz vagyunk hozzászokva. Volt aki
Tom Yued,csirkés ételt,volt aki
Koreai sült rizst kimchivel és csirkével,volt aki
Koreai Jin Rament és volt aki
Khao pad csirkével választott. Ajánlom azoknak akik szeretik az ilyen ínyencségeket és azoiknak is akik még nem ettek ilyen finomat. Mindenképpen próbáljátok ki. A desszertre már nem maradt üres hely a hasunkban ezért nem is kértünk. Még másnap is tudtunk belőle enni mert olyan nagy adagok voltak.