szbeli adatlapja

Lehet tüzet oltani, helikopterek zúgnak a fejünk felett, élő bemutatókat nézhetünk. Mindenki nagyon készséges volt. Beszélgettünk a törökországi földrengést is megjáró Hunor csapat tagjával,
aki még mindig kissé elérzékenyülve mesélt a mentési élményekről. Kérdezhettünk, kipróbálhattunk egy térfigyelőkamerákkal felszerelt buszt is. Megnézzük a Városliget néhány nevezetességét:
Hőlégballont bámulunk, az ikonikus Hősök Tere pont kapóra jön töri órára: körbejárjuk,
majd a Vezérek talapzatán ücsörögve azt látjuk, amit
a Hét Vezér: a pazar Andrássy utat és környékét. (Nézd meg a filmet: Magyar Vándor)
Végül a Városligeti Nagyjátszótéren tutijó gyereknek lenni. Közben csodáltuk a virágokat: orgona illata, színes tulipánok mindenhol, feketerigó énekel a fa tetején
Le is jártuk a lábunkat rendesen, de minden lépésért megérte. A Városliget egyszerűen csodás!

Gyönyörű panoráma tárúl a szemeink elé. Megér egy kirándulást ez a környék is.

Az Apátsági Rege Cukrászda finomságai mellől nézzük a tavat. Szerintem ezt mindenkinek egyszer meg kell nézni. Csodálatos.

Csak a szalonna nem akart sehogy se megsülni. . . - Nézd, jól lesz már? - Süsd még egy kicsit. (. . . kis idővel később. . . )
- És most? - Nah, jó, jó lesz az már. . . A tűzön pirított kenyér igen kelendő lett, a sült-olvadós pillecukortól összeragadunk. Csillagos égbolton a Tejút csillagköde csodás, Göncöl-szekér és Nagymedve meg a többiek. Végre: Szabadság, szabadság, szabadság

Római-part:
Némi biciklijavítás elvitte az időt, így a tervezett: megyünk, amíg besötétedik,
aztán vonattal haza programból gyors újratervezés után:
a Római-parton keresztül az Északi összekötő hídnál kiülés lett: nyári sokadalom, bulihangulat,
nagyvárosi vízpart a város szélén
Szigetlakó leszek pár percre: a Duna kis kavics szigetei kukucskálnak ki a víz sodrásából.

A Duna itt kicsit gyorsabb sodrású, mint Dunakeszin, ellenben a hullámok még szebbek és nagyobbak is. Úgy döntöttünk, hogy itt is maradunk éjszakára a mini kempingben sátorral, így későig tudunk fürdeni. Este a Partifecskében élvezzük a dunai estét:igazi nyári vízparti szabad élet folyik itt, hangulatos élőzene szól, a közönség igen hálás érte. Aztán a sötétben parti sétára indulunk: csak a Hold messzi-sejtelmes fénye világít nekünk, itt-ott tüzeket gyújtanak a parton, a Duna csendes hullámain a túlparti városok fénypettyei ringatóznak. A függőágyakban pihenve élvezzük a lágy-hűvöskés szellőt, a pislákoló fényeket és homályt, az este andalító pillanatait. Már majdnem összeolvad minden hang, elringat a függőágy, ideje aludni menni. Másnap ki korán kel. . . dunai reggelre lel: most nincsenek se lampionok, se zene. Dunai csend és béke, még a parton is csak egy kutyás van. Éppen ideális egy kis könyvolvasásra. Pilismarótról haza sem jövünk, hanem egyenesen Leányfalun a Termálfürdőben állunk meg. Nyár van és semmi baj,
Olvadok, mint a vaj. . .