szbeli adatlapja

Az első meglepődés akkor ért bennünket amikor kihazták a kiválasztott menüt. Nem volt semmiféle gond vele,mert nagyon finomak voltak. Sőt olyan nagy adagok voltak,hogy nem is tudtuk mindet megenni. Ezt nem is gondoltuk volna,hogy menüben is adnak ekkorákat. Volt itt kakasleves,gulyásleves bográcsban,sertéspaprikás túrós galuskával,pankó morzsában csirkecsíkok hasábburgonyával és tartár mártással és desszertnek nutellás palacsinta. Nagyon ízletes ebédet fogyasztottunk el ebben a hangulatos vendéglőben.

:) Mi bersze igennek válaszoltunk. Amikor kihozták akkor esett le az állunk hogy ezt tuti nem tudjuk megenni és akkor mér el is csomagoltattuk. Mostmár sajnos nem volt ekkora méretben. De azért nem maradtunk éhen. Volt aki sonkás. kukoricás pizzát,volt aki húsmártásos pizzát és volt aki gyrosos pizzát kért. Nem is kellett sokat várni rá. 20 perc alatt el is készültek. Nagyon finomak voltak és vastag tésztával készültel,ami egyáltalán nem hátrány. Jó volt ide visszajönni,persze most már két gyerkőccel.

Már amikor beléptünk az ajtón,leesett az állunk,mert akarva-akaratlanul a már helyet foglaló és étkezők asztalára pillantottunk és csak ámúltunk a sok finomság és a hatalmas adagok láttán. "A fotók majd magukért beszélnek. "
Helyefoglaltunk és italokat rendeltünk első lépésben. Megkóstoltuk a limonádékat,amelyek nagyon ízletesek voltak és tele gyümölccsel. Volt epres,citromos és bodzás. Mi King speciál tálat,Ananászos sajtos mix tálat,Zöldséges csirke tálat és Tejszínes csirkét curryvel választottunk. Nagyon ízletesek és nagy adagok voltak az ételek. Megérte várni a sorunkra ,hogy leülhessünk. Az árak egy kicsit soknak tünhetnek,de még másnap is ezt ettük és akkor is jólaktunk,mert olyan sokat kaptunk ezért az összegért.

Igaz az étterem tábláját nehezen fedeztük fel,ráadásul egy emeletet lépcsőni kellett. De megérte. Ahogy beléptünk az ajtón máris elkapott bennünket az ázsiai láz. Nagyon inpozáns étterem. Olyan érzés uralkodott felettünk,mintha több ezer kilómétert utaztunk volna eme Thai országba. A bútorzat ,az összes berendezés az asztalok megterítése elvarázsot bennünket. Szerencsénkre volt szabad asztal. Az étlap fellapozása után pánikba estünk,hogy mit is együnk,mert számunkra szinte ismeretlenek voltak ezek az ételek. A nevük nem is mondott semmit. Még jó hogy az étel összetétele fel van sorolva és legalább tudjuk,hogy mire számolhatunk. A képek is sok segítséget jelentettek az étlapon. Első ránézésre drága étteremnek találtuk,de amint kihozták a fogásokat már nem is tünk olyan soknak. Mert akkora adagok,hogy innen senki nem távozik éhesen,mégha csak levest eszik is. A levesek nagyon gazdagon vannak szervírozva,telis-teli minden finom falattal. Arról nem is beszélve hogy milyen gusztusosan voltak tálalva az ételek. A személyzet nagyon kedves volt. Az ételek nagyon finomak,mégha nem is ehhez az ízvilághoz vagyunk hozzászokva. Volt aki
Tom Yued,csirkés ételt,volt aki
Koreai sült rizst kimchivel és csirkével,volt aki
Koreai Jin Rament és volt aki
Khao pad csirkével választott. Ajánlom azoknak akik szeretik az ilyen ínyencségeket és azoiknak is akik még nem ettek ilyen finomat. Mindenképpen próbáljátok ki. A desszertre már nem maradt üres hely a hasunkban ezért nem is kértünk. Még másnap is tudtunk belőle enni mert olyan nagy adagok voltak.

Szinte mondhatjuk,majdnem teltház volt,de szerencsénkre volt számunkra szabad asztal. Van itt sokféle étel. Vannak előételek,levesek,saláták,tészták,tengeri halas tészták és pizzák. A fiam Pizza Arrabbiata pizzát választott,mert szereti a csípőset,de sajnos ez egyáltalán nem volt az. Én Pizza Calzonét választottam. A párom Pizza Ulissét ,a lányom pedig Tortellini Con Panna e Prosciuttot választott. A pizzák széle egy kicsit meg volt égetve és emiatt keserű volt. A tésztája meg hajszál vékony. Egyébként az ízük egész elviselhető volt. Viszont a limonádék eszméletlen finomak voltak,sok gyümölccsel. Volt málnás,epres,körtés és cirtomos is.

Régi emlékek: mikor a mostani büfé helyett roskatag-régi fabódéból vártuk télen a zsíroskenyeret és melengettük fagyott kezeinket egy forró teát szorongatva. Azóta viszont sokminden megváltozott:
Lett egy csinosabb büfé, mellé egy Látogatóközponttal, de zárva volt, így ez kimaradt. Irány a tanösvény az új Várhegy kilátóhoz. Fent körpanoráma, tiszta az idő, így messze látszódnak a Mátra hegyei. A kilátó roppant ötletes. Kis ücsörgőkön időzhetünk a látványba feledkezve, de szintenként kis "erkélyek" adják a "Titanic hangulatú" élményt, mintha egy hajó orránál álldogálnánk. Legfelül hátamat a ferde oszlopnak vetve hagyom: a szél hűtsön, a látvány elkápráztasson. És amerre a szem ellát, vastag erdőrengeteg és hullámzó hegyek terülnek el. Nehezen akaródzik lemászni innen, de menni kell tovább. A tanösvényen haladva a Bajdázó-tóhoz megyünk. Itt aztán megint alaposan leragadunk: vízi béke, csoda élővilág - óriás zöld és kék szitakötők,
vizen korcsolyázó molnár poloskák, törpeharcsa ivadékok bolyban, ééés sok-sok mocsári teknős. Mire odaérünk, már egy csobanással a vízben is van egy faágon sütkérező példány, de a vízből kikukucskálva leellenőrzi, hogy nem mentünk-e el időközben, hogy folytathassa a napfürdőzést. Később a kis sziget egy egyenes faágán legalább 7 teknőst fedezünk fel napozni. Sokat ücsörögtünk a tó partján, csak bámulni, ami előttünk van. Újdonság volt ez is: a Hiúz ház. Egyetlen szobából áll, de komplett élmény. A teremben átlátszó csöveken keresztül mászkálnak a levélvágó hangyák, a méhek kaptárban szorgoskodnak. Tapizunk néhány állati szőrt és vadles felvételeken kukkoljuk az erdő állatait. Királyrét királyabb, mint valaha.

Aztán megy az agyalás, mert kevés a kéz, így jobb híján marad a baseballsapka. A tüskés szeder megvédi magát, a csalán is besegít neki, de mi akkor sem adjuk fel,hiába csíp és szúr már mindenhonnan. Úgy vagyunk, mint maci a málnásban, de ez itt inkább szederrengeteg. A Lom-hegyen régi, felhagyott katonai bázis található, pont olyan, mint a Pilis-tetőn a Boldog Özséb kilátónál. Innen is védték Budapest légterét a háborúban. Felhagyott hangárok, katonalakások,
linoleum és cementlap maradványok idézik a régi időket - retró időutazás. Végül még vulkanikus-bazalt köves terepen felmászunk a Bölcső-hegyre. A 2021-es újnak mondható kilátó a Jenga játékra hasonlít. Ez is fahasábokból áll, ellenben nem dől-borul,
és jó a kilátás a tetejéről: Szentendre terül el előttünk, messze a Boldog Özséb kilátó tornyosul,
a távolban a Visegrádi-hegység vonulata hullámzik zölden, hátunk mögött a Hármashatár-hegy. Pöttyös-fodros gombák, sárguló falevelek, meleg van. A sáros részeken már nyomvadászat indul,
hüvelykujj körömnyi, avarszínű kisbéka ugrabugrál az avarban álcázva, a meleget élvezik a gyíkok
és a lepkék. Nyár és ősz van egyszerre. Végül a Lajos-forrás tiszta, finom, hűs vizétől felfrissülve körbeér az erdei kör.

A porták közt járva letűnt korok, hajdani épületek vesznek körül, a jelenből egyszeriben múlt lesz. Vagy inkább múlt jelen időben. A régi emberek már nem élnek. De a lakodalmas muzsika vidám hangjai és a használati tárgyak között egy kis fantáziával benépesedik a ház, és megtelik újra képzeletbeli emberekkel - élettel. A sajátjaim is eszembe jutnak. Ott az a kredenc, ami olyan, mint a mamáé volt, a színe is pont ugyanaz. Vagy a házakba belépve a "régi szag". Az illatról mindig a dédi régi háza jut eszembe,és a darkedlisütőt nosztalgiázza. De a látnivalón kívül kapunk még: ízeket és illatokat, beszélgetést és kedvességet is. Kóstolót a bodza- és mentaszörpökből, és birslekvárból, ami pontosan olyan, mint az Anyué - íznosztalgia. Margit nénivel, a portaőrrel megbeszéljük, kinek milyen termése volt idén, hogyan készült a télirevaló. A kamrája telistele szemrevaló finomságokkal. A gyertyásnál paraffin gyertyát öntünk,
Gizi néninél mézes sütési tippeket: figyelünk és hallgatunk. Szerencsére nem titkos a recept. Fejben mindent jegyzetelek, mert 32 évnyi mézes sütési tapasztalata - mint neki - ma már csak keveseknek van. Karácsonyig gyakorolni kell. Mindent megkaptam, amiért jöttünk: élményt, nosztalgiát, ízeket és emlékeket.