szbeli adatlapja

Szinte mondhatjuk,majdnem teltház volt,de szerencsénkre volt számunkra szabad asztal. Van itt sokféle étel. Vannak előételek,levesek,saláták,tészták,tengeri halas tészták és pizzák. A fiam Pizza Arrabbiata pizzát választott,mert szereti a csípőset,de sajnos ez egyáltalán nem volt az. Én Pizza Calzonét választottam. A párom Pizza Ulissét ,a lányom pedig Tortellini Con Panna e Prosciuttot választott. A pizzák széle egy kicsit meg volt égetve és emiatt keserű volt. A tésztája meg hajszál vékony. Egyébként az ízük egész elviselhető volt. Viszont a limonádék eszméletlen finomak voltak,sok gyümölccsel. Volt málnás,epres,körtés és cirtomos is.

Régi emlékek: mikor a mostani büfé helyett roskatag-régi fabódéból vártuk télen a zsíroskenyeret és melengettük fagyott kezeinket egy forró teát szorongatva. Azóta viszont sokminden megváltozott:
Lett egy csinosabb büfé, mellé egy Látogatóközponttal, de zárva volt, így ez kimaradt. Irány a tanösvény az új Várhegy kilátóhoz. Fent körpanoráma, tiszta az idő, így messze látszódnak a Mátra hegyei. A kilátó roppant ötletes. Kis ücsörgőkön időzhetünk a látványba feledkezve, de szintenként kis "erkélyek" adják a "Titanic hangulatú" élményt, mintha egy hajó orránál álldogálnánk. Legfelül hátamat a ferde oszlopnak vetve hagyom: a szél hűtsön, a látvány elkápráztasson. És amerre a szem ellát, vastag erdőrengeteg és hullámzó hegyek terülnek el. Nehezen akaródzik lemászni innen, de menni kell tovább. A tanösvényen haladva a Bajdázó-tóhoz megyünk. Itt aztán megint alaposan leragadunk: vízi béke, csoda élővilág - óriás zöld és kék szitakötők,
vizen korcsolyázó molnár poloskák, törpeharcsa ivadékok bolyban, ééés sok-sok mocsári teknős. Mire odaérünk, már egy csobanással a vízben is van egy faágon sütkérező példány, de a vízből kikukucskálva leellenőrzi, hogy nem mentünk-e el időközben, hogy folytathassa a napfürdőzést. Később a kis sziget egy egyenes faágán legalább 7 teknőst fedezünk fel napozni. Sokat ücsörögtünk a tó partján, csak bámulni, ami előttünk van. Újdonság volt ez is: a Hiúz ház. Egyetlen szobából áll, de komplett élmény. A teremben átlátszó csöveken keresztül mászkálnak a levélvágó hangyák, a méhek kaptárban szorgoskodnak. Tapizunk néhány állati szőrt és vadles felvételeken kukkoljuk az erdő állatait. Királyrét királyabb, mint valaha.

Aztán megy az agyalás, mert kevés a kéz, így jobb híján marad a baseballsapka. A tüskés szeder megvédi magát, a csalán is besegít neki, de mi akkor sem adjuk fel,hiába csíp és szúr már mindenhonnan. Úgy vagyunk, mint maci a málnásban, de ez itt inkább szederrengeteg. A Lom-hegyen régi, felhagyott katonai bázis található, pont olyan, mint a Pilis-tetőn a Boldog Özséb kilátónál. Innen is védték Budapest légterét a háborúban. Felhagyott hangárok, katonalakások,
linoleum és cementlap maradványok idézik a régi időket - retró időutazás. Végül még vulkanikus-bazalt köves terepen felmászunk a Bölcső-hegyre. A 2021-es újnak mondható kilátó a Jenga játékra hasonlít. Ez is fahasábokból áll, ellenben nem dől-borul,
és jó a kilátás a tetejéről: Szentendre terül el előttünk, messze a Boldog Özséb kilátó tornyosul,
a távolban a Visegrádi-hegység vonulata hullámzik zölden, hátunk mögött a Hármashatár-hegy. Pöttyös-fodros gombák, sárguló falevelek, meleg van. A sáros részeken már nyomvadászat indul,
hüvelykujj körömnyi, avarszínű kisbéka ugrabugrál az avarban álcázva, a meleget élvezik a gyíkok
és a lepkék. Nyár és ősz van egyszerre. Végül a Lajos-forrás tiszta, finom, hűs vizétől felfrissülve körbeér az erdei kör.

A porták közt járva letűnt korok, hajdani épületek vesznek körül, a jelenből egyszeriben múlt lesz. Vagy inkább múlt jelen időben. A régi emberek már nem élnek. De a lakodalmas muzsika vidám hangjai és a használati tárgyak között egy kis fantáziával benépesedik a ház, és megtelik újra képzeletbeli emberekkel - élettel. A sajátjaim is eszembe jutnak. Ott az a kredenc, ami olyan, mint a mamáé volt, a színe is pont ugyanaz. Vagy a házakba belépve a "régi szag". Az illatról mindig a dédi régi háza jut eszembe,és a darkedlisütőt nosztalgiázza. De a látnivalón kívül kapunk még: ízeket és illatokat, beszélgetést és kedvességet is. Kóstolót a bodza- és mentaszörpökből, és birslekvárból, ami pontosan olyan, mint az Anyué - íznosztalgia. Margit nénivel, a portaőrrel megbeszéljük, kinek milyen termése volt idén, hogyan készült a télirevaló. A kamrája telistele szemrevaló finomságokkal. A gyertyásnál paraffin gyertyát öntünk,
Gizi néninél mézes sütési tippeket: figyelünk és hallgatunk. Szerencsére nem titkos a recept. Fejben mindent jegyzetelek, mert 32 évnyi mézes sütési tapasztalata - mint neki - ma már csak keveseknek van. Karácsonyig gyakorolni kell. Mindent megkaptam, amiért jöttünk: élményt, nosztalgiát, ízeket és emlékeket.

Tekergős-kanyargós ösvényen jutunk el eredeti úticélunkhoz: a Spartacus-ösvényre. Az ösvény gyakran "egyemberes" méretű, néhol csúszós, málós talajjal, nagy szakadékokkal az oldalán,
így itt nincs ugrabugra. Csak óvatosan! Az út fénypontja: a hegyoldal mögül előbújó Szent Mihály-hegy és a Duna kéksége. Örök klasszikus, panorámás fotótéma ez. Nem is lehet betelni a látvánnyal. A Jenő kunyhónál újratervezünk: egy hirtelen jött ötlettől vezérelve nem fordulunk vissza
és ugyanarra haza, hanem egészen Visegrádig gyalogolunk helyette, a hosszabb utat választjuk inkább. Az ösvény pont az Apátkúti Vadászház mellett jön le. Onnan már az aszfalton szedjük a lábunk egészen a visegrádi Duna partig. A Visegrádi vár látványával ér véget utunk.

De ahogy Popper Péter neves pszichológus szokta volt mondani:
"Az életben nem kell mindig jól járni", ezúttal a havas szerencse elkerült bennünket. De mi nem csüggedtünk ezen. Hogy legyen benne valami új és szokatlan, lány gyerkőcünk ötletére fejlámpás esti sétára indulunk. Délután 5 óra: sötét és -6 fok. De a lelkesedés és a kalandvágy kitart, így nekiindulunk, ilyet még úgysem csináltunk. Szó szerint nyakig felöltözve, a fejlámpák fényénél lépkedünk. Hosszúra nyúlt árnyékok mindenütt, a Hold és a Jupiter együtt őrködik az égen. Fejünk felett a majdnem telihold sejtelmes fénye világítja az utat. A szélben sodródó felhők sietősen suhannak előtte. A szél időnként vadul feltámad és nekilódul,az öreg fák nyikorgó hangjával megtöri az erdő csendjét. Már szinte krimibe illő a hangulat. Az ösvény, amin még sohasem jártunk: a messzességben Pest és a környező települések imbolygó fényeit mutatja. Másnap ugyanitt ellenirányból jövünk: a nappali fényben más arcát mutatja ugyanaz a látkép. A borús felhők ellenére néhol kisüt a nap az előttünk elnyúló hegyvonulatokra: Kevélyek, Hármashatár-hegy, János-hegy. De a Pilis tetején álló Boldog Özséb kilátó elbújik a felhők mögé. A gombák is az avartakaróba burkolóznak fázósan, szegény őzlábgomba megadta magát, kidőlt, ez bizony a gomba halála. Ha már hószerencse nem akadt, de nem lett állati nagy szerencsétlenség sem a hazaúton: rókakoma sietősen somfordál, még időben ér át előttünk a túlsó oldalra. Köd előttünk, köd utánunk. Kétbükkfa-nyeregről lekanyarodva elolvad a zúzmara világ. Pesten még a Nap is süt ránk. Hova lett a tél
Csak ajánlani tudom ezt a csodás helyet.

Kemence mini kisvasúti napja furcsa kis kuszaság: nem csak a kiindulási állomáson voltak programok, hanem az egyes megállókban is: kovácsműhely bemutatóval, mini vasútmodell kiállítás, veterán autók, régi Csepel tűzoltó autó tetején utazhattak a szerencsésebbek, de kedvezményes jeggyel lehetett bemenni a falu 2 kismedencés stradjára is. Ha ezt tudtuk volna, még fürdőruhát is viszünk. A gyerekek végtelenített járatban ítéletnapig utaznának ezeken a kis masinákon. Ahogy csak megy és csörög, zörög, zakatol ki a világból, mindenkinek ismerős egyhangú ritmusával elandalít: tütü-tütü. A betontenger es panelforróság után frissítő volt a határtalan zöld és az arcunkba csapó hűs menetszél. De a végállomáson nem hagyott sem a patak, sem a sín vége. Elindultunk hát "torony iránt": a sínek mentén vagy inkább: ami maradt belőle. Sajnos a Csarna-patak elmosta a sínek nagyrészét a 90-es évek végén, így a síneket követve megdöbbenve szemléltük a most békésen csordogáló patak egykori pusztítását. Mintha egy bűntény helyszínén járnánk a félhomályos múltban, úgy gyalogoltunk egyre beljebb az erdőbe a sín maradványok mentén. Ha pedig kisvasút rajongók vagytok, akkor
ideje gyűjtögetni a füzetbe a pecséteket.

és egy fürdőszoba, és egy terasz rész volt a miénk. Tudtunk főzni,nagy hűtő van és ami egy nagy családnál elengedhetetlen egy szuper nagy mosógép. Azóta mi is beszereztünk egy ilyet. :) Légkondicionált helységek. Az udvaron bográcsolási és grillezési lehetőség és egy nagy fedett kiülő van. Az udvaron lehet focizni és tollasozni is. Egy kicsit távol van a központtól,de megoldottuk ezt is. Meg voltunk elégedve mindennel. Köszönjük hogy itt lehettünk.