Érkezésünkkor mindössze egy kis asztalnál ülnek. Mi egy négyszemélyes asztalt célzunk meg a párommal, mert tudjuk, hogy egy rendes indiai ebéd mennyi helyet, terítéket igényel. Ránk szólnak, hogy a kétszemélyes asztalkához üljünk. Míg eszünk, több pár érkezik, mindenki a nagyobb asztalok felé veszi az irányt, de mindenkit „rendre utasítanak”. Mikor elfogynak a kis asztalkák, drukkolok, hogy jöjjön még valaki, kíváncsi vagyok, vajon hazaküldik-e, vagy méltóztatnak megengedni neki, hogy kényelmesen, egy nagyobb asztalnál egyen. Sajnos nem jön több vendég. Szóval a kiszolgálás értékelése ezúttal nem a pincér munkáját minősíti, azzal nem volt baj, hanem ezt a csöppet sem szívélyes, fura hozzáállást, miszerint a vendég egy zavaró tényező, és egyáltalán nem fontos, hogy jól érezze magát. Az éttermet egy kuponos cégen keresztül próbáltuk ki, a 6000 Ft-ért vásárolt kupon 8000 Ft-os ételfogyasztásra jogosított. Ez nem túl olcsó, de a jobb indiai éttermek áraihoz képest nem is túl drága. Előételként csicseriborsóliszttel sütött hagymát eszünk, amit mentás joghurttal szoktak kínálni. Itt egy fűszeres mártogatóst adnak hozzá, finom. A főételek közül mindketten bárányt választunk, de nem egyformát. A páromé paradicsomos, hagymás szószban van, az enyém kicsit csípős, kesudiós, kókusztejes mártásban. Mind a kettő nagyon ízletes, a hús omlós, az adag bőséges. Lepénykenyerekkel esszük, még jó, hogy rizst nem kértünk, nem is férne az asztalra. Így se férünk el, a tányérokra tesszük a tálalóedényeket, és azokból eszünk. Ha jó indiai szokás szerint osztozni akarnánk a többféle fogáson, akkor bajban lennénk, mert nem tudnánk az ételt a tányérokra kiszedni. 10 % szervizdíjat számolnak fel, esetünkben csak az 1250 Ft-os italszámlát fejelték meg ezzel, a bónuszos ételfogyasztást nem. Hazaérve megnéztem a neten a kedvenc indiai éttermünk étlapját. Az nem ilyen flancos, nem ilyen hatalmas, kicsit olcsóbb, viszont ott is remekül főznek, és kényelmesen, kedélyesen falatozhatunk még akkor is, ha telt ház van.
