Ugor adatlapja

Bevallom, nem ismertem minden nevet az ottlátottak közül. Hát, meg azért irigyeltem is őket valamennyire. Milyen izgalmas lehet töretlen csapákon járni, mennyire más élmény elsőként elmenni valahová, ahonnan még semmi információnk nincs, mint az, hogy én felülök egy repülőgépre és elmegyek oda, ahol millió turista van, hömpölyögnek és néha legalább annyira utálom őket a tiszteletlen magatartásuk miatt, mint a helyiek. És akkor arról nem is beszélek, hogy a legtöbb nagy felfedező nem fedez fel, csak hírt ad helyekről, hiszen a helyiek sokszor már ezer éve felfedezték a helyet, csak bölcsen nem adtak hírt róla. Mert nem járt jól szinte senki, akikről megtudták, hogy ott laknak az egzotikus messzeségben. Szóval, látunk itt tárgyakat, melyeket a világ különböző tájairól gyűjtött be sok híres magyar utazó. Az emeleten meg, ami viszonylag független kiállítás, találunk egy kis helytörténeti részt is, meg némi őstörténetet. végül is összességében kellemesen, hasznosan telt az idő, bárkinek szívesen ajánlom ezt a múzeumot.

Hogy mit képzelek, nincsenek is nyitva. De hát hétköznap dél van, ez meg egy étterem. . . akkor sem, nincsenek nyitva és kész. Jöjjek csütörtökön. (? ? ) És lehet itt valahol enni valamit a környéken? Nem, nem lehet, sehol. Hát így kullogtam, mint kivert kutya Pusztaszabolcson, azután az állomás mellett mégis volt egy kis étkezde nyitva, odaszaladtam és megvigasztalódtam. Szóval, ott ettem, aztán még átnéztem ide is, mert ez is van, és itt is lehetett volna enni. Igaz, hogy eléggé visszafogott színvonalon Hát, nem annyira beülős cucc ez, csak olyan odaállós vagy elvivős. A hölgy viszont, aki a pultban állt, elég vidám, jó arc volt, szívesen beszélgetett, meg én is egy szívesen beszélgetős vagyok, szóval, volt miről. . . közben magamba eresztettem egy gyári üdítőt, meggy és alma Toma, olyan, amilyen, és 650 forintba kerül itt. De, ha itt ettem volna, mindenféle kommersz, útmenti gyorskaja lett volna a jutalmam, itt láthatjátok az étlapot, menjetek, egyetek itt, ha már az Ot-tó nem szeret kinyitni, meg a kis kifőzde is korán zár.

Az ázsiai lány jól beszél magyarul, rutinos a szokásos kérdésekre, aztán, ha az ember valamennyire éhes, akkor beválaszt ezt-azt. Tézstát kértem és némileg csípős, mndjuk, hogy fűszees csirkemájat, elég örömtelen volt, de a legrosszabb címet a káposztasaláta vitte el, ez mindig minden kínaian teljesen egyforma, itt most egy hígabb, vacakabb megjelenési formája volt jelen. Az evőeszközök korrekt módon voltak elhelyezve, az ára nagyon kedvező volt, a nagyadag fogás a savanyúval 2100 forint volt, na, hol eszel még ilyent ennyiért? Hát, tulajdonképpen ennyi történt. . .

Azért neki elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a feudalizmus mocsarában tapicskoló elhülyült magyar nemesség felrázhatta magát, új célokat tűzhetett ki, ma úgy mondanánk, hogy "külföldi jógyakorlatok" alapján. Hát Isten áldja a grófot, meg az édesapját is a múzeumért, könyvtárért, szóval az egész családot, hogy az ország szellemi szekerét kiragadták a sárból.

Azaz a romjai, maradványai. Valaha biztos idejártak a torbágyiak, és itt ájtatoskodtak. Aztán egyszer csak lett egy másik, újabb, szebb stb. kálvária máshol és akkor puf, itthagyták ezt az egészet. A stációk oszlopai részben eltörtek, de mind kiürült, nincs bennük se kép, se felrat, semmi. Krisztus is itt maradt, kérdeztem is, hogy hogyan élte meg a mellőzést, azt mondta, hogy biztos azért fordultak el tőle, mert ő ilyen kis zömök, tömzsi, más Krisztusok soványak, nyurgák, nagyobb szenvedést tudnak kiváltani az idelátogatókból. Hát ő így járt, pontosabban így maradt itt az erdőben.

Így jutottam el a Lurdy házig. Itt legalább tudsz parkolni, egy órán belül ingyen is. Bolyongás, fel az emeletre, egyből ott az Ízvilág, régen volt, legyen ez. Meglehetősen népes volt a Lurdy ma déltájt, asztalt alig lehetett találni, ahová leülhetsz. Szóval beálltam, érdeklődtem egy-két élelmiszerből fabrikált étel felől, a lyánynak, aki kiszolgált fél arcát seprő pótszempillája volt, de nem is állt neki rosszul. Utólag elemezve, nem is szolgált ki barátságtalanul, még be is szaladt a konyhába a kedvenmért, hogy maradt-e máj, de nem volt, így aztán valami parmezános panírba kisütött csirkemell lett az áldozat, főtt krumplit kértem, meg valami céklás. káposztás (? ) saláltát. Közel 4000 forint, de nem egészem. Találtam helyet, a krumpli volt a gyenge láncszem, bűnrossz volt, teljesen lenyomta az egész ebéd értéket az asztal alá. Na, egy-két évig megint nem akarok itt enni.

Nem kétlem, hogy lehetnek egyeseknek negatív tapasztalataik, de hogy az emberek csak azoknak örüljenek, az azért egy kicsit. . . na, de sebaj. Ma voltam (sokadjára) a Patakiban, és megint nagyon kellemes volt. Én nem emlékszem rossz látogatásra. Végigálmélkodtam a sütiket, reklamáltam a kávés kardiálisomat, hogy hol van, kiderült, hogy megvolt, csak kisebb lett, és a sor másik végén van. A kiszolgálás nagyon barátságos, türelmes, udvarias. Végül ott helyben fogyasztottam a kardinálist két deci frissen facsart naranccsal, elvitelre meg kértem magammal ország tortáját meg ország mentes tortáját is. Vendég kevés violt és mindkét nő, aki szolgálatban volt, kifogástalanul tette a dolgát. Meg még csupa mosoly is volt mellé. Nézzük, miket vettem és mennyiért: narancslé frissen facsarva 2 dl 1200, kávés kadinális 750, mákvirág (Magyarország tortája 2024) 1590, Zöld málna (Magyarország cukormentes tortája 2024) 1690, szivás pite 590, Eszterházy torta 1350 Ft. Ezek kevésbé neves cukrászdában sem lettek volna sokal olcsóbbak. Estefelé járt már, a pultok részben már ürültek, talán a fényképeken ez látszik is. Továbbra is szeretünk, Pataki cukrászda!

Van egy elég jelentős és szép nagy temploma Zajtának, a Google térképén rá is van írva, hogy katolikus templom, meg az is, hogy Reformed Church na, ezt add össze. Körbejártam, tényleg szép, távol a házaktól. Na, és ott van a német nemzetiségi önkormányzat is. A kerítésén ült vagy 5-6 cigányasszony, biciklik letámasztva. Gondoltam, érdeklődöm. Jó napot kívánok! próbálkoztam. Erre az egyik automatikusan azt mondta, hogy Jó napot kívánok! Erre többen ráförmedtek, hogy hát te meg minek mondod azt, hogy jó napot kívánok? Erre amaz védekezett, hogy azért, mert ez itt (mármint én) azt mondta, hogy jó napot kívánok! Na, erre mindenki azonnal kapta a biciklijét és elhúztak onnan. Én meg ott maradtam a kérdéseimmel. A ház ablakában volt valami kiírva, hogy helytörténeti gyűjtemény. Az oldalán meg állt egy emléktábla, hogy Gaál Lajos meg Huszár Károly és hát nekik köszönhetjük Zajtát visszacsatolva. Történt ugyanis, hogy a Trianoni Szerződés után pár hónapig Romániához tartozott a község, aztán Gaál Lajos kántortanító a homlokára csapott, hogy hopp, nem így kéne ám lennie, aztán szólt is a volt osztálytársának, a miniszterelnöknek, hogy ezt aztán csatolják vissza. Erre puff, visszacsatolták. Mert ugye ez csak így ment. Na, Nagyváradon meg Aradon nem szóltak, hogy hopp, aztán azok maradtak is Romániában. A történet ott sántít, hogy az események idején az egyik főhős, Huszár Károly nem is volt miniszterelnök, De azért csatolt. Na, de nézzük inkább Zajtát. Hát, rángatom ám a Német Nemzetiségi Önkormányzat összes ajtaját, kilincsét, senki nincs ott. Na, menjünk beljebb a faluba. Hoppá, hát ott a Művelődési Ház! Megyek, tépem az ajtaját, semmi. Zárva. Na de önkormányzat csak van? A sarkon túl megvan az is! Megyek ajtót tépni, csengetni, semmi. Egy hölgy, aki elütött a többi helyi lakostól habitusában, viszonylag sietve közeledett. Na, és találkoztunk. Mit keresek, kit keresek? Messziről látta, hogy valaki jön ide községházra. Nemrég zárta be az ajtót. Hétköznap délelőtt? ? Nincs itt senki? Aztán előadtam, hogy mit is szeretnék, mi van itt látnivaló, hová mehetnék be hát, sehová. Nincs itt semmi látnivaló. Az a nagy templom régen zárva van, valami öregember sztrókot kapott és azért. A reformátusok meg nemrég gyűltek össze itt, az önkormányzat épületében. Na, annyi jutott ebből nekem. Bánatosan kiténferegtem a temetőbe, ott behatoltam egy félig rombadőlt kriptába, mert csábítóan nyitva volt az ajtaja, aztán találtam ezt a málenkij robot emlékművet is, itt, a temetőben. Hát, legalább ezt megnéztem.