ZigZag adatlapja

A Budai Várnegyed központi tere, középen a névadó Szentháromság szobor, vele szemben a Mátyás-templom, mögötte a Halászbástya, jobbkéz felől a régi budai Városháza, jelenleg a Magyar Borok Háza. A Szentháromság tér Budapest egyik legrégebbi tere, és persze a legszebbek között is említhető. Budavár 1686-os ostroma és visszafoglalása után alakították ki. Most voltam itt a napokban, óriási tömegben özönlöttek a turisták, alig tudtam magam átverekedni. A Mátyás-templom bejáratánál sorban álltak az emberek, hogy bejuthassanak. A külföldiek lőtték a fotókat, és őszinte csodálattal néztek itt körbe. Én meg csak egyszerűen nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy itt élhetek.

Egy klasszikus háborús emlékmű, Zala György alkotása, amelyet 1893-ban állítottak fel. Emléket állít azoknak a szabadságharcosoknak, akik 1849-ben Buda várát bevették. A talpazaton az alábbi felirat olvasható: 1849. május 21. Szabad Hazáért. A kezében zászlót tartó Honvéd férfialak mögött egy csinos nőalak libben be, ő az angyal. Talapzattal együtt több, mint 9 méter magas az alkotás. A talapzaton babérkoszorú látható, amely szintén bronzból készült. A hármas szalag feliratai: "Harczuk az igazak harcza volt: Győzelmük a nemzet diadala", "A magyar nők", ill. a harmadik szalagrészre Kossuth Lajos aláírásának másolata került.

Hozzáépített kaputornyával és a szomszédos Buzogánytoronnyal együtt azóta tartozik a budai városképhez. Nekem két régi személyes élményem kötődik a Rondellához, az egyik, hogy ez egy nagyon jó tűzijáték néző helyszín volt, és a Szarvas tér felől ide jöttünk fel, miután a Tabánban meghallgattunk pár szabadtéri koncertet, ami szintén szokás volt a 90-es években augusztus 20-án. Persze órákkal korábban ide kellett jönni, és felváltva "védtük" a pozíciót és a remek helyet. A másik, hogy a régi barátaimmal is felfedeztük a Rondellát, ami a rendszerváltozás utáni években nem volt éjszaka sem lezárva (most nem tudom, mi a helyzet, mert csak nappal jártam erre), itt nagyon kellemes órákat töltöttünk el, világmegváltó gondolatokkal, tervekkel. A napokban egy csodás novemberi délelőttön a Naphegy és a Tabán felől sétáltam erre, látom, hogy nagyszabású munkálatok zajlanak a Várban, nemcsak a déli lejtőn, de a Rondella körül is. Közben készült egy jópofa kis "váras" játszótér is.

Helyben, frissen készült szendvicseket (1300-2000 Ft), salátákat és mártogatós tálakat kínálnak. Ezek nekem nagyon megtetszettek. A fetás lencsesaláta (1790 Ft) és a padlizsán dip tál friss zöldséggel és pitával (1990 Ft) is finom volt, nemcsak egészséges. Vizet önkiszolgáló rendszerben lehetett a kancsóból tölteni, akár étel, akár kávé mellé. A kávéval és sütivel együtt bőven és könnyen el lehet itt költeni egy laza ebédre 5-6000 Ft-ot. Érdekesség, hogy még bort is tartank, igaz, csak mutatóba, fröccsözéshez. Villányi Kakas rozé, illetve Nyakas Irsai Olivér decije 550 Ft a szóda + 100 Ft hozzá. Péksütik, desszertek terén pisztáciás csiga (950 Ft), házi répatorta (1190 Ft), brownie (990 Ft), Chia puding, Cookies kekszek csábítanak az édes bűnözésre. Ha valaki szeret, lehet helyben sakkozni. Érdekesség, hogy egy közös hosszú asztal van a vendégtérben, így az idegeneket is összeültetik, ami szerintem nem rossz ötlet. Egy kicsit steril, rideg a hely, nincs benne vibrálás, élet, de 4 pontot mindenképpen megér szerintem. Az ételkínálatot lehetne bővíteni, mert ami van, az finom.

A páratlan oldalon kb. 1 hónappal ezelőtt nyitották meg az 1994-ben alapított Jókenyér Pékség-lánc új egységét, itt korábban talán órajavító működött. A kínálat megegyezik a Jókenyér másutt már megismert és többször kóstolt termékeivel, a kenyerek mellett édes és sós péksütemények. Az én két kedvencem a meggyes táska (550 Ft) és a gesztenyés táska (690 Ft), ez utóbbinak azért már eléggé megugrott az ára, sajnos a gesztenye már lassan luxuscikké válik. A csigák között a klasszikus kakaós és diós mellett ők sütnek pizzásat (580 Ft) és spenótos-rikottásat is, a sós ízek kedvelőinek kedveskedve. Vannak továbbá helyben készült szendvicsek, vajas kifli párizsival, illetve magvas buciban paradicsomos-mozzarellás, tonhalas, paprikás szalámis. A pékárun kívül kávé, tea, üdítők, ásványvíz kapható. Helyben is lehet enni.

A helyszín, a külcsín, a belbecs mit sem változott a legutóbbi látogatás óta, sőt, ahogy levettem, a sütemények kínálata sem, azonban nagyon le volt fosztva a pult. Alig-alig volt valami választék, hétköznap du. az átlag munkaidő vége előtt, de még bőven nyitvatartási időben. 1-1 db volt több fajta sütiből is, amelyeket korábban már kóstoltam, egy csokis fajtából volt talán 5 db, de én inkább gyümölcsöset szerettem volna, vagy valami újdonságot, de ahogy megállapítottam, ezek már az általam korábban is látott, illetve kóstolt fajták voltak. Az áraktól viszont eléggé elállt a lélegzetem, ugyanis a sütik darabárai 2800 Ft, illetve 3000 Ft, amit én nagyon magasnak tartok, még a minőséget és a díjakat is figyelembe véve. Valóban, most már a váci, hasonlóan évek óta a legjobbak között számon tartott cukrászda áraival vetekszenek. Direkt visszanéztem a fotókat, és 2 év alatt majdnem duplájára nőttek az árak (2022-ben 1600 Ft-os darabárak voltak náluk), de legalább 80-90%-os drágulás következett be minden süteményük esetében, amit én brutálisnak tartok, és szerintem ennyit azért nem drágult az élet, illetve az alapanyag árak sem Magyarországon. De nyilván a piacot és azon belül az árakat a kereslet-kínálat határozza meg, s úgy tapasztaltam, hogy bizony ilyen árszinten is van kínálat a Málna csúcskategóriás süteményeire! Folyamatosan érkeztek vásárlók, akik egész tortát és több süteményt is vásároltak elvitelre. Ők már rutinosan előzetes rendelésre. A rózsaszín tükrös berendezés nem változott. Úgy gondolom, ilyen árszint mellett minimum elvárás lenne, hogy kérés nélkül adjanak egy pohár vizet a süti mellé, vagy tegyenek ki kancsóban tisztított vizet a pultra vagy az asztalra. Az is elég abszurd, hogy nincs mosdó/WC, de még kézmosási lehetőség sem. Az általam választott pisztácia-mangó sütemény igazán kellemes, harmonikus ízélményt adott, finom, friss, könnyed, nagyon gyümölcsös, nem gejl, és hát megjelenésre is egy szépség (3000 Ft). Kétségtelen 5 pontos alkotás. Viszont az átlagos hangulat, az érdektelen kiszolgálás, a mosdó/kézmosó hiánya, az ár-érték arány, szóval a körítés közel sem az. S nyilván nem mondjuk egy piaci kifőzdével vagy egy kínai gyorsétteremmel vetem össze az elvárásaimat és az igényszintemet egy ilyen helyen. Itt egészen más a mérce.

A gyerekeknek vettem rizskochot elvitelre, mások rizsfelfújt néven emlegetik, nálunk az egész család egyik kedvence. Mindössze 995 Ft-ba került egy adag, ráadásul jó nagy adag. A kiszolgáló pultos hölgy igen kedves volt, még egy papírzacskóba is betette a dobozokat, nem is kellett kérni. A pultban volt még jó pár étel, főzelékből többféle, így az én egyik kedvencem, a paradicsomos káposzta is. Viszont a kiírással ellentétben paradicsomos húsgombóc nem volt, mint kiderült, az majd másnap lesz. Sajnáltam, mert 1595 Ft-ért az is nagyon megérte volna. Egyébként vannak még ilyen-olyan menü verziók is. Ami még tetszett, libacomb lila káposztával, hagymás tört burgonyával. A téli időszak beköszöntét jelezte a véres és májas hurka, sült kolbász kombó, legalábbis nekem ezek ilyen tipikus téli ételek, talán mert a disznóvágást is télen szokás vidékes tartani. A töltött karalábé tejszínes-kapros mártásban is jól nézett ki, bár a karalábé nekem nem tartozik a liebling-jeim közé. Összességében nekem az itteni piaci átlagnál jobb helynek tűnik, azóta itthon teszteltük a rizskochot és finom, jó az állaga, érezni benne a vaníliát is. Korrekt 4 pont, és fogok még ide jönni máskor is enni.

A felirat szerint: Egykoron ezen a helyen rendezte a Magyar Athletikai Club 1875. május 6-án az európai kontinens első nyilvános szabadtéri atlétikai versenyét. A viadal 125. évfordulójának tiszteletére emeltette az Ifjúsági és Sport Minisztérium, a Magyar Olimpiai Bizottság, Belváros-Lipótváros Önkormányzata, a Magyar Athletikai Club Népstadion. Ezen kívül más információt nem találtam róla.