), na, de abszolút jó ötlet volt őt kérdezni, az apácák mindig segítőkészek, nem volt magyar anyanyelvű, bájosan törte a hungárt, de profin és kedvesen elmagyarázta, hogy erre is, arra is, hol van étterem, és, hogy milyen. Na, mentem is a Fekete Macskába, de mintha évek óta nem lett volna nyitva, olyan bepusztult és kihalt, Vár vendéglő halott és passz, aztán a B vagy C tipp a Ristorante Collegno volt, ide már félve mentem, hát nem igaz, hogy egy ilyen szakadt pincelejárat egy éttermet rejt, az apáca figyelmeztetett, hogy csak pizza van, de inkább a pizza, mint az éhhalál, aztán lementem a ronda lépcsőn és láss csodát, tényleg van itt egy egészen pofás kis étterem dongaboltozattal, bokszokkal, nem csak pizza, dehogy. A legények úgy csináltak, hogy minden asztalt foglalt, de azért szorítanak nekem egy kis helyett a pult mellett, később kiderült, hogy a frászt volt foglalt, az ebédem végére szinte kiürült az étterem és minden betérőnek azt mondták, hogy üljön, ahová csak kedve tartja de nem is ez a lényeg. A burgonyakrémleves, kolbászmorzsa, marinált hagyma nagyon jó volt, később a kacsamáj hagymával, fűszeres burgonyapürével szintén pompás, jól is laktam rendesen, az étellel nem is volt semmi baj, azzal talán inkább, hogy egy fokkal közvetlenebb a hangnem a levegőben, mint amit annyira szeretnék, szóval, ne ordítson a fejem mellett a pincér valami haverjának, hogy csőváz bameg! , vagy szintén ne kiabáljon be messziről a pultba, hogy töröld a p**ba! , mert erre nem annyira vagyok kíváncsi. Egyébként hozzám nem szóltak durván vagy rosszul vagy tiszteletlenül, ezt egyáltalán nem mondhatom. Csak hát csak fel kellene kicsit rázni az üdítőt például, ami már régóta ülepedik a hűtőben és az alján ott marad tömören a sűrű anyag, de ez csak a végén derül ki. De ez apróság. Végül is, jót ebédeltem, jóllakottan bolyongtam tovább.