Tulipán Étterem Simontornya

Itthon szét szedve a combot vettem észre hogy nyers a közepe/fotóztam/, külseje pedig olyan mint a tepertő/száraz/Combhoz illik egy párolt körte, egy kis marmeládé, egy kis narancs szelet,dzsem,de semmiképpen sem szója! ! ! Felszolgálók még meg sem kérdezte hogy mi a gond vele pedig az 5 asztal ami 12 vendéget jelentett, az egész étteremben arra a kiszgáló személyzet 5 fő volt. 2 hölgy ,2 fiú és egy középkorú férfi. Többszőr rám nézték, de senki sem jött oda. Így kerülve a tekintetem nem tudtam szólni! Szerintem a beszélgetés,nevedgélés,ki mit eszik ebédre mellett oda jöhettek volna! A végén odaküldtek egy fiatal kislányt ,aki a tapasztalatlanságából adódóan azt kérdezte hogy csomagolja e! Mire én bele se ettem! Férjem akkor csomagold ,de csak a kacsacombot, kutyák majd megeszik! Jelzem az ő étele hideg volt! A fa tányéroson előbb készültek el a húsok mint a steak burgonya, gondolták a fa tányér melegen tartja a lemaradt köret elkészüléséig,hát nem! A combról pedig az a tippem hogy felülről rá akart pirítani, de ez nem volt szakmailag kielégítő sem a kacsacombot, nem a rutinos vendégnek! A csomagolással együtt hozták a teljes számlát! Ajánlottak az étteremet ,hogy ez a jobb,mi van ha rosszabb helyre megyünk!

Kiválasztunk egy asztalt én állva maradok a kicsivel, gondoltam ha legalább rám néz a 4-5 pincér közül valamelyik megkérdezem a gyerekszéket, mert ha nincs behozom a babakocsit az autóból. Egy perc után feladom és leülök, majd ha jönnek felvenni a rendelést. Jön is a pincér nagy lendülettel majd az utánunk érkezők asztalához megy és felveszi az italrendelést. Semmi gond előfordul, gondolom és próbálom leinteni visszafelé. Ránk se néz! Ez már egy kicsit zavart! Jön a másik pincér gondoltam majd ő, biztos az ő asztalánál ülünk! Elmegy mellettünk és megkérdezi a szomszéd asztalnál ülő férfit hogy kér-e még valamit majd sarkon fordul és ő is elmegy mellettünk. Neki már szólok hogy elnézést! ! ! Semmi megy tovább! A 6 éves kislányom aki már azt is eldöntötte az anyukájával, hogy mit fognak enni közösen kérdően néz rám, apa miért nem szolgálnak ki minket? Nem tudtam válaszolni neki! ! ! Őszinte leszek itt felment a pumpa bennem. Két pillanat múlva az első „pincér” mert már nem tartom annak őket veszi fel a kajarendelést az utánunk érkező pártól, ekkor elegem lett, összeszedtük a cuccainkat és elindultunk kifelé. Senki hozzánk se szólt, az érkezéskor említett pincér nézett furcsán egy kicsit és ennyi, se viszlát, se mi a gond, se semmi! Kérdem én hogy tud egy 4 fős család észrevétlenül bemenni leülni és távozni egy max. 50 m2-es restiből úgy hogy a 4 vagy 5 pincér közül egyiknek se tűnik fel? ? ? 41 évesen elmondhatom életem egyik legbizarrabb és legkellemetlenebb „éttermi élménye” volt. Összegezve a pincérek szerintem amatőrök a pultban álló szemüveges „főpincér” nem volt képben, nem lát a pályán! A kaját nem tudtuk megkóstolni, de ezek után nem is bánom! ! ! Nem ajánlom senkinek inkább menjetek tovább egy rendes helyre, szerencsére abból is van már kis hazánkban!

A bableves egy semmitérő volt, a belerakott tejföl összeugrott, nem lehetett szétkeverni, nem kolbász, hanem debreceni volt benne, durung nagy galuskák ,íztelen lé. A feleségem úgy kérte, hogy a tejfölt külön hozzák, undorító volt a kis edényben, nem is tette bele. Ezért plusz száz forintot felszámoltak. Miért is, Mert még csak nem is kellett a levesbe dobniuk egy kanál tejfölt? Biztosan soha többet nem jövök ide, másoknak sem ajánlom. Tapasztalt, kedvetlen pincérek. Az átalakítások nem váltak az étterem előnyére.

Egy rántottás sem tudtak becsülettel megcsinálni, se díszítés, se savanyú, semmi. Ez egy hiba volt, hogy megálltunk.

Persze akkor fizetnél is, de ellenszenves a pincérnő flegmasága. Összességében több pozitív élmény után, aminek oka kizárólag a séfnek volt köszönhető, még két alkalommal próbáltunk ott enni, de elment az étvágyunk. Ettől még ajánlanám,mert kis szerencsével lehet ott jót is enni.

Az ízletes, szakmailag igényesen, sőt kreativitással elkészített ételek is gyorsan az asztalunkra érkeztek. Az ár-érték arány is rendben volt. Eddig volt hát a JÓ. Ebéd után, már az épületen kívül jutott eszembe, hogy a még megteendő hosszú autóút előtt jó lenne elmenni a mosdóba. A falon kívülről van is egy iránymutató tábla, hogy merre kell menni a WC-be. Követtem az irányt, és eljutottam az épület másik végébe, ahol, azt hiszem, a büfének nevezett részleg üzemel. Másféle környezet, mint az étterem, de itt még nem fogtam gyanút. Bementem a nőket szolgáló legkisebb helyiségbe. Nem kellett volna! Nagyon nem! Én még vendéglátóipari egységben, még ha az büfé is, nem láttam ilyen mocskot, gusztustalanságot, mint ami itt az ajtón volt. Bár az egész kis helyiség nem volt kulturáltnak nevezhető. Nem is írom le, hogy az ajtó belső oldalán, az általános kosz közepette látható folt keletkezéséről mit gondoltam. De fotón megmutatom. Még ha ez itt nem is az étterem mosdója volt, hanem a büféé, akkor is RÉMES! A többi az illetékes hatóság és a takarítók dolga. Kellene legyen. . .

Én úgy láttam, hogy natúrszeletet megkentek egy kis fokhagymakrémmel, meghintették paprikával, oszt jó napot. Az ízt a fokhagymakrém és a szalonna adta. Hatalmas adag volt, két szelet hús sok-sok krumplival. Megettük, mert éhesek voltunk, de nagyot csalódtunk. A káposztasaláta sem volt ízletes. A pincér kedvetlen, azt nem mondanám, hogy udvariatlan, de se egy mosoly, se egy kedves szó. A mennyiség miatt az ár kedvező, de a cigánypecsenye felejtős!

Azt hiszem egy darabig kerülni fogjuk ezt a helyet és ha más is így dönt, akkor el lehet gondolkodni az okán.

A teraszon minden asztal tele volt, ezért hoztam meg életem egyik nagy hibáját. Bent fogyasztom el az ebédem. Kár volt. Az étteremben sivatagi forróság. A forró levegőt egy álló ventilátor keveri fel. Ez akkor tökéletes ha valaki szemben ül vele, ugyanis akkor biztosan nem kell legyek százaival küzdenie és a tányért, mint Dobó az egri várat a töröktől, úgy védeni. Az ételek minősége, íze, a szakácsok és a felszolgálók szakmai rátermettsége mindenképpen említésre méltó, de sajnos csak hűvös időben ajánlom azoknak a vendégtársaimnak, akik nem bírják ezt a forróságot. Minden tiszteletem a személyzetnek, hogy ők naphosszat küzdenek a forrósággal.