Máskor meg. . . szinte semmi. A SióPlázában láttam két nyitott éttermet, de csak nem eszik már az ember egy csodaszép balatoni nyaralóhelyen egy plázában! ! Lent a parton, a Petőfi sétányon végig minden zárva volt! A hajóállomás környékén szintén. . . a Park hotel ugyanúgy. Verőfényes melegben. Végül visszakullogtam a "belvárosba" és jónéhány bezárt étterem után eljutottam megint a Fő térre, ahol aztán, belátva, hogy itt nincs nagy választási lehetőség, beültem a Bella Italiába. Pedig nem erre vágytam. Valami régire, az emlékeimhez illőre. Törtem a fejem, egyáltalán hogyan hívták ezt régen, mert itt mindig étterem volt, sőt, táncos szórakozóhely. . . Nagy, üres terasz, egy házaspár evett az egyik végén. Leültem az árnyékba, étlap, választottam egy húslevest tortellinivel, meg szicíliai oldalast parázsburgonyával. Olyan kis szolid ebédnek tűnt. És elég gyorsan meg is kaptam, nem kellett sokat várni. A húsleves nagyon finom volt! A paradicsomba sütött oldalas sem volt rossz, jól is laktam. Azután kértem egy Radebergert, de miután a fiú elismerte a keresztkérdésre, hogy aznap még senki sem ivott a csapból, óvatosan csak egy pohárral. És tényleg, csőben állt és pangott, annak ellenére, hogy hideg volt. Azért felbuzdultam, és hej, most már ivott valaki (én) belőle, kértem egy nagyobbat is, náluk 4 dl a korsó. És tényleg jobb volt. . . mondjuk, illett volna az étteremnek kiengedni előre egy pohárnyit a lefolyóba. Derűsen ücsörögtem a Fő tér sétálóit nézegetve, De aztán jött a fejtörő megint. Ettem egy ezervalahányforintos levest, meg egy négyezer valahány forintos másodikat. Ittam némi sört. Ez hogyan szökött fel 9000 forint fölé? ? Valahogy úgy, hogy van benne ilyen szervízdíj is, meg olyan szervízdíj is. . . ezzel nincs mit tenni, így kell ránézni az ételre, hogy az ára, meg a járulékos egyéb költségek, ha akarom, ha nem. . .