A kiszolgálás miatt azonban egyre kedvtelenebbek vagyunk. Nehezen megközelíthető az átlag, azaz nem autós embernek. A központból kiesik, a főút mentén helyezkedik el. Járda nincs arra, a másik oldalon vasút, az úton nagy forgalom száguldozó autókkal. Az árokparton még elevickél addig valahogy az ember a Lidltől, feltéve ha nem esik az eső, szerencsésen átugrotta a Lidlnél az árkot, a füvet is nyírják és el nem üti addig vmi. Szóval ez nagyon negatív. Lakóházak vannak arra, nem értem, hol a járda? Észrevétlenek. Sokáig nem tudtuk, hogy léteznek, semmi reklám, info. Weboldal, ha az weboldal, jelentéktelen. Egyes éttermeknek nem is tudom, mit nem adnék 1 online étlapért. . . Nyelv: minden német. Vendégek: külföldiek. Úgy érezzük mindig mindenből, hogy előnyben részesítik őket, és lényegesen kedvesebbek velük. Persze gondolom ők nem gyalogolnak, mindegy nekik mit és mennyit rendelnek, és mennyi borravalót adnak. Ahogy ott elnéztem társaságokat. Korábban a 2 személyes haltálukkal kezdtük, hihetetlen finom volt. Tömör fa asztalok és padok, belógó felfutó virágok. . . A palacsintatészta szerű tésztába mártott, kisütött halfalatok-nem tudom, mi a szakszerű neve- nem voltak frissen készültek, ropogósak, tippadt, ehetetlen volt az egész. Többségében rendkívül finomak a fogások. Kísérőm sült kacsát kért egy alkalommal, mert nem szereti a halat, párolt káposztával, én is kóstoltam. Az nagy adag volt, és életemben nem ettem olyan finom, sült, fél kacsát. Azóta is emlegetem. Egy hete: Rántott pontypatkót kértem hasábbal, kísérőm túrógombócot. A túrógombóc hatalmas adag volt, és szépen tálalva, apró hozzá passzoló sárga szilvával, vagy mivel. Tény, hogy tele van az étlap fantázianevekkel, magyarázat nélkül, amit esélyem nem volt végigkérdezni. A kísérőmnek esélye nem volt főételt kérni, mert a pincér olyan szinten sietett minket a rendeléssel. Zárás még a közelben sem volt. Pár percenként odajött, hogy kitaláltuk-e már mit kérünk, miközben próbáltam kibogarászni, mit takarhat a név, mivel szerettem volna vmi újat kipróbálni. Harmadszorra már olyan barátságtalanul jött oda, hogy reméli, már biztosan kitaláltuk, mit kérünk, pofákat vágott, hogy inkább nem mertem megkérdezni, mit takar ez vagy az a név. No comment. Inni nem kértem. Így lett rántott ponty. Ami egyébként kitűnő, és szálkamentes volt. A pincérek itt sem változnak évente, és idősebbeket alkalmaznak. Csak idősebbeket. Ez pozitív, de talán nyitni kéne a fiatalabbak fele, mert ilyen lekezelő, unott, és barátságtalanok még sosem voltak. Nem gond, jövőre ha marad így, jön a pincér-szivatás. :) Most még nem nyitottuk ki a szánkat, csak lestünk, hogy mi a bajuk. De ebből elég volt. Inkább elmegyek magam a konyháig. :)
Zárás előtt fél órával már szedték össze a terítékeket, párnákat stb. Még be sem fejeztük. Az elején alig akartak bent asztalt adni, pedig nem egy volt szabad, és később sem teltek be. Ha a kiszolgálást kizárjuk, és nem jutnak eszünkbe a pincérek, egész jól érezzük ott magunkat. Tavaly is olyan nemkívánatosan viselkedtek velünk, de akkor még próbálkoztak vmi kényszeredett kedvességgel. Hozzáteszem, hogy előtte nap is ott voltunk, de nem tudtuk, mikor zárnak. Pakoltak, azért megkérdeztem, hogy zárnak. . . stb ? Másodszorra, harmadszorra már kiabálva. Aki hátat fordítva szedte a párnát szóra sem méltatott, aki szemben állt velünk kicsit messzebb, és nézett minket, szó nélkül megfordult, és elment. No comment. Hiába, nem németül kérdeztünk, lehet.
