Mínusz 10 fok volt aznap, így kifejezetten kellemetlen volt ott üldögélni. Az étlapon sokféle fogás szerepelt, de leginkább csak fantázianevek voltak feltüntetve. Arra esélyünk nem volt, hogy a pincéreket megkérdezzük, hogy mit takar egy-egy név. Finoman szólva sem voltak a helyzet magaslatán. A társaságból ketten kértek levest. Miután végeztek, vártuk, hogy érkezzenek végre a főételek, mire megjelent egy pincér, kihozta ismét a leves kellékeit (gulyásleveshez kenyeret, csípőset és két tányért), majd megkérdezte, hogy ki kért levest. Nagy nehezen sikerült csak tisztázni, hogy már túl vagyunk a levesen, nem kértünk repetát, a főételekre várunk. Nagy sokára megérkeztek. A tálalás kritikán aluli. Kacsát kértem, amit kaptam: egy kevés, tényleg nagyon kevés köretre rádobva egy fél döglött állat. Megláttam és elment az étvágyam. Kértem egy adat köretet pluszban, azt eszegettem. Rajtam kívül még ketten ettek kacsát, nekik ízlett, ők el tudtak vonatkoztatni a gusztustalan és igénytelen tálalástól. A köretként felszolgált burgonya szétfőtt, vizes és ízetlen, a párolt káposzta ellenben finom volt. A kiszolgálás és a pincérek. . . Nem akarok megbántani senkit, ezért csak hasonlattal élek, az egész olyan volt, mint a Stonehearst Asylum, vagy a Psycho című filmekben. Amikor belépsz, első látásra normálisnak tűnik minden, de ahogy telik az idő egyre nyomasztóbb és szürreálisabb lesz a hangulat. Sajnálom, mert a helyből sokkal többet ki lehetne hozni.