A hotelnél a bababarátság kimerült abban, hogy egy összecsukható utazóágyat tettek be a szobába. Mivel mi vittünk sajátot, kértük, hogy amit beraktak vigyék el, mert a mienk sokkal jobb és már a baba is megszokta. Mikor kivitték, láttuk, hogy az ágy alatt, ahová a picinket fektettük volna, vastagon állt a kosz. Kértem is, hogy takarítsák fel, amit egy olyan seprűvel tettek, amiről csimbókokban lógott a haj, szösz, szőr, amit más szobákból szedtek össze. Hozzáteszem a folyosó úgy nézett ki, mint a nyugati aluljáró. . . A kezdeti megrázkódtatások után eljutottunk az első estéhez, mikor a szoba többi lakója (4 jól megtermett pók) is előbújt. Minden sarok töményen pókhálós volt. Mivel fóbiám van, elég nyugtalanul éreztem magam, pláne, hogy a pókokból 2 a kiságy felett csüngött (a szoba olyan kicsi volt, hogy máshová nem tudtuk volna tenni). Az ágy szétesett, mert abból állt, hogy 2 szivacsot tettek egymásra. Amúgy az éjszakának volt más meglepetése is. Mint minden vendéglátó hely a Balaton parton, tele volt külföldiekkel, ami nem is baj, csak a mi szintünkön az első 2 napon 5 német fiatal este 10-től reggel 5-ig, úgy zajongott, hogy a baba nem tudott aludni. Ordibáltak, piáltak, csapkodták az ajtót, verték egymás ajtaját, és valami lángszóró szerűvel az erkélyen kifelé gyújtogattak. Első este ezt elviseltük, mondván, hogy biztosan abbahagyják, de a második estén elszakadt a cérna, mivel az 5 fiatalból hirtelen 8-9 lett, mert becsempészték a barátaikat is a szobáikba, így már a zaj is a duplájára nőtt. . Hiába szóltunk, hogy alszik a baba, annál hangosabban ordítottak és gúnyosan odaálltak az ajtónk elé énekelni. A férjem olyan ideges lett, hogy majdnem verekedés lett a vége, de nem, mert mi emberek vagyunk nem állatok. Mentünk a recepcióra. Természetesen a biztonságiak sem tudtak sok mindent kezdeni velük, csak csúnyán néztek rájuk és felemelt hangon szóltak nekik. A harmadik éjszaka újabb német fiatalok költöztek a szomszéd szobába, ahol hasonló volt a történet. Ordibálás, piálás, dörömbölés, stb. , csak itt még kiegészült azzal, hogy az erkélyről végezték a kis dolgukat. A babánk persze megint nem tudott aludni. Szóval ez a hely bármi, de nem bababarát. Az, hogy betesznek egy kiságynak nem mondható dolgot, attól nem bababarát egy hotel. Semmibe veszik a családosokat és minden suhancot beengednek a profit miatt. Legalább valahogyan különítsék el a családosokat azoktól, akik nem gyerekkel érkeznek. 3 éjszakából 3 borzasztó volt. Tudjuk, hogy az ott dolgozók nem tehetnek arról, hogy 1-1 vendég hogyan viselkedik, de legalább szortírozhatnának valahogy, vagy a biztonságiak többet járkálhatnának az emeletek között. Mondták az ott dolgozók, hogy a rendőrök sem tudnak mit kezdeni velük, és nagyon sok német turista ilyen. Napközben jó volt, mert nem a szobánkban tartózkodtunk, hanem a sétányon vagy a parton, ami valóban olyan volt, mint amilyennek vártuk. Az ételről még annyit, hogy a vacsora este 6-tól 9-ig tartott, de a kínálat fele fél 8-ra már teljesen elfogyott. Amit ettünk, az finom volt, de szerettük volna kihasználni rendesen a svédasztalos megoldást, ha már ezért fizettünk.