Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Sebaj, kikapcsoljuk, van nekünk régivágású GPS-ünk, na majd az! Bementem a városba, bekapcsoltam. És ugyanoda vitt az is, az állomásnál kerengőbe! ! ! Némi hajtépés után eldöntöttük, hogy ok, akkor legyen a második, a Fehér Rózsa! ! Cím beír és némi kanyargás után meg is találtuk. Sopronban sok helyen kell parkolásért sokat fizetni, itt is. De legalább viszonylag árnyékban állt a kocsi. Az étteremtől csak picit voltam elragadtatva, annyira nem tetszett, a nagy teraszon talán valami nénik tartottak arany- vagy gyémántosztálytalálkozót, de eléggé hangosan próbáltak egymással kommunikálni. Mögöttünk valami feketetrikós suttyók szerepeltek, de ők hamar el is mentek. A pincér sem túl barátságos, sem elutasító nem volt, tette a dolgát. Mindig más jött oda az asztalunkhoz, láthatóan rutintalan fiatalok. Kimentem a mosdóba, hát az szuper, csillog-villog, nagyon tiszta, nagyon automatizált, a csap a szárító is egyben, de még alternatív megoldások is vannak. A terasz mellett meg fehér rózsák is vannak, valóban, az a névadó. Húslevesem májgaluskával jó ötlet volt, utána szarvast kértem vadasan, nejem pedig mézes-chilis csirkemellfilét. Mindebből a mangós limonádé volt legjobb, tényleg az a legemlékezetesebb ízélmény. A szarvashoz feladott gombócok például felemás származásúak voltak, volt közöttük nagyon puha és nagyon kemény is egyaránt. Egyébként viszonylag bőséges adag volt. Feleségemnek egyáltalán nem ízlett az övé. Ő nem evett levest sem. A mindezért kifizetett 9000 forint valahogy nem egészen volt szinkronban a színvonallal. De nem bántam meg, ez is egy tapasztalat volt, istenem, hát azért él az ember, hogy minél több helyről gyűjtsön be ismereteket.
