Roosevelt téri Halászcsárda Szeged

Vannak pincérek, akik már ismerősként üdvözölnek, pedig évenként csak 2 - 3 alkalommal jutunk ide! Szerencse, hogy az unokák görkorcsolyáznak,s mikor Szegeden van verseny, (nem hagyjuk ki soha! ! ) megyünk, drukkolunk, s jókat eszünk! Minőségileg és mennyiségileg is kifogástalanok az ételek! Szeretjük a várost is, mert élhető és szép, tele látnivalóval.

Forró volt és a csípős paprikát is egyből hozták hozzá a kenyérrel. Hatalmas adag volt még a kis adagnak titulált étel is. A csusza is kis adag volt, ahogy a palacsinta is, mindegyik gusztán tálalva. A pincér ugyan sietett, de fejben tartotta a rendelésünket. A számlára várnunk kellett egy jó 10 percet, de addig volt időnk pihentetni a gyomrunkat.

? ! ? ? Persze a pesti bunkó okoskodik. a pincér mindenkivel normálisan beszélt velünk lekezelően! 48 ezerért amit ott hagytunk elvártam volna egy kis kedvességet! De nem baj majd itthon elmegyek a budai egységbe és előveszem az igazi állat vendéglátós oldalam! ! ! ! !

Csak egy dolog mait ki tudnék emelni, hogy ilyen isteni finom limonádét, mint amit ott ittam, nem ittam még soha.

Aki arra jár a nagy szezonban érdemes asztalt foglalni, mert a kerthelyiség foglalt volt és csak a benti teremben tudtunk leülni, ahol nem volt klíma. Elhatároztuk, hogy ennek ellenére is megkóstoljuk az ételeket. A leves nagyon forró volt, de isteni finom azonban a terembe beszorult meleg és a magas páratartalom miatt nem volt kellemes a környezet. Alig vártuk, hogy elfogyasszuk az ételt és menekültünk a szabadba, mert ott jobban elviselhető a volt a forróság. Összességében jó volt, de legközelebb meggondolnánk, hogy ilyen melegben betérünk-e. A kerthelyiségben biztos kicsit elviselhetőbb lett volna, de a hely tényleg népszerű és folyamatosan telt házas. A kilátás kellemes, a pincérek kedvesek voltak.

Igaz, van, hogy sorba kell állni asztalért, ha az ember előre nem foglal, de számunkra ez is csak azt bizonyítja, hogy nem választottunk rosszul, amikor először ide jöttünk. Nekünk még a tisztasággal sem volt soha problémánk, pedig jártunk itt már a borfesztivál, vagy a halészléfőző verseny idején is, amikor 1000 fokon pörögtek a pincérek. S igen, ők sokfélék; vannak tüneményesek és kevésbé azok is. Biztosan nem véletlen, hogy ezen a nyáron már háromszor ültünk az asztaluknál. . . Ha hamarabb nem is, karácsony előtt pedig biztosan jövünk, mert szegedi halászlé nélkül nem igazi az ünnep (bár ahogyan a párom viccesen megjegyzi, én nem is szeretem a halászlét - még szerencse:))