Most Moór Veronika az egyik séf, a másik séfnek is Moór a vezetékneve a plakát szerint, de a keresztnevét nem tudom. Moór Veronikával a „Hagyomány és Evolúció” nevű, abban az esztendőben a sajtó számára nyitott (az is lehet, hogy más években is nyitott az esemény, őszintén szólva nem néztem utána, akkor szerencsésen összejött, hogy kiutazzak Budaőrsre, a Metró központba) versenyen találkoztam pár éve, akkor még a Kakas étteremben dolgozott. „Segíthetünk”-kel fogadtak, mintha legalábbis nem lenne egyértelmű, hogy egy étterembe enni megy be az ember. A továbbiakban udvarias a kiszolgálás. A zenei háttér kellemes a Beatles „Here comes the sun” külön jól esett. A beltér nagyon hangulatos. A napi leves sajnos elfogyott, pedig egy rament, amit aznap kínáltak, szívesen ettem volna. Egy kacsamáj patét kértem végül (2490 ft) amit kamillás kaláccsal szolgáltak fel. Nekem hiányzott még valami a kompozícióból, valami üdeség, chutney vagy salátaelem, de ezzel együtt jó volt ez a fogás, az adagra sem lehetett panasz. Persze biztos akad, aki felkapja erre a fejét, hogy fine dining étterem esetében adagot emlegetek, de az igazság az, hogy nemcsak a túl nagy adag, hanem a túl kicsi is tud bosszantó lenni. Itt, úgy érzem, eltalálták az optimálist. Ettem még egy narancsos csokoládétortát (990), ami ízletes volt és szépen tálalt, akárcsak az előétel. Szódát ittam, mert vezettem s minek pazarolja az ember a pénzét alkoholmentes italra, ha nem muszáj. Megkérik a szóda árát, 1000 forint literje. Kifejezetten jó hely a Beat, máskor is szívesen ennék itt.