Öreghegy Fogadó étterme Szentbékkálla

Az étel és a köret harmoniájából született büntetést talán már guantanamo-i CIA ügynökök is használják vallatásra - de lehet hogy csak Észak-Koreában vették át ezt a módszert. A pozitív befejezésért szeretném megemlíteni hogy a szódavíz kiváló volt: hűsítő és megfelelően szénsavas :)

A dolog úgy kezdődött, hogy előző nap megrendeltünk 10 rend ételt másnap estére, amit a nem túl kedves pincér feljegyzett. Amint másnap megérkeztünk a vacsorához, az étteremben valami indiai füstölőt égettek, amit két ember nem bírt a tízfős társaságból. Mivel rajtunk kívül nem volt vendég, kértük, oltsák el. Ez mondjuk ízlés kérdése, hogy ki szeret egzotikus illatok között étkezni, de szerintem nem túl gyakori egy nem indiai étteremben. Persze lehet mondani, hogy miért nem fordultunk ki, ha nem tetszik a szag, de mivel előző nap megrendeltünk 10 rend ételt, ez eléggé tisztességtelen lett volna (akkor nem volt füstölő, mert még éppen csak kinyitottak). Utána ahogy leültünk és vártuk a kaját, eléggé hideg volt, és egyikünk (egy nő) megkérdezte, hogy nem lehetne-e feljebb tekerni a fűtést. Erre ez a válasz érkezett, hogy „a hőmérséklet megfelelő” (sic! ). Na ezen teljesen kiakadtunk és ezt tárgyaltuk egész vacsora alatt, ami szintén feledhető volt (köret félhideg, holott mi pontos időre kértük a vacsorát és pontosan érkeztünk, a pincér egy sörrel többet hozott ki, mint amennyit rendeltünk), de az még elment volna ha ez a konfliktus nincs. Amikor végeztünk, egy faszi (aki a tulaj volt vagy kicsoda) remegő arccal, magából kikelve odamegy az asztalunk végén ülő barátunkhoz, szinte ordítva, hogy "Nézze meg ezt a hőmérőt, maga szerint ez hány fokot mutat? ". A barátunk nyugodt hangon mondta neki, hogy hagyja itt, látja, hogy most 22,5 fok van rajta, de nézzük meg, hogy tényleg ennyi van-e az asztalnál. (A hosszú asztalnak az a vége az étterem belseje felé nézett, a másik vége egy teli üveges, nem különösebben szigetelő ajtónál volt, én azon a végén ültem és szerintem is elég hideg volt ott. Én pulóverben ültem végig, az a barátnőnk, aki panaszkodott és alapból fázós, a kabátjában ülte végig a vacsorát. )
Erre a pacák még jobban bepöccent, hogy itt Nincs hideg, itt, kérem padlófűtés van, és különben is én 20 éve vagyok itt és itt még soha senkinek nem volt ilyen problémája. Itt délelőtt gyerekek voltak, (*erre még visszatérek) és ott se volt panasz. Ha akarják visszanézhetjük a belső kamera felvételét, ami tanúsítja! ! ! Ha annyira fáznak, akkor a barátjuk miért ül trikóban? Maga pedig (mondta az eredeti panaszosnak) Bizonyára meg van hűlve, vagy valami! Hallottam ám, hogy végig erről sustorognak! Na most próbáltuk csitítani, hogy a hőérzet az relatív, meg így meg úgy, aztán gyorsan fizettünk és távoztunk. *Na most, ami a gyerekeket illeti, csak feljebb kell itt lapozni, ahol valaki leírja, hogy gyerekkel voltak itt, aki letépett egy szál virágot valahonnan, amire egy "szőrös majomszerű alak" minősíthetetlen hangon leordította a gyermek fejét. Ennyit az ő hivatkozásáról a gyerekekre :-)
Az is érdekes, hogy valaki belső kamerákkal felvételt készít az étteremben zajló eseményekről, nem tudom ez sztenderd eljárás-e a magyar vendéglátásban, de a hab a tortán, hogy a vendéglőben, fő helyen, mint egyfajta oltár, Orbán Viktor portréja (20 évvel ezelőttről, 20 kilóval könnyebben, gondolom, az szerintük megnyerőbb) és Orbán Viktor személyes levele a tulajdonoshoz, hogy ez milyen egy tök jó hely. Hát nem! Végezetül pedig egy másik idézet innen, az ittjártam. hu-ról, amit természetesen nem én írtam, hanem egy másik csalódott vendég tőlem függetlenül három hónappal ezelőtt, de tökéletesen összefoglalja ezt a „csodálatos” élményt:
„Csak olyanoknak ajánlom, akik kifejezetten keresik a konfliktust, erős idegzetűek és szeretik a pocsék ételeket. “

Bolti készételből készül minden, de egyébként is szegényes az étlap. Pocsékul főznek, ehetetlen. A gyerekeinkre egy primitiv ember ráordított, hogy ne tépkedjék a levelet, de kiderült az is baj, ha kergetőznek a kertben. Az volt a szerencse, hogy már a 6 éves lányom verbális készsége is összetettebb, mint ennek az ordibáló embernek (később kiderült a tulajdonos volt), így inkább meglepődött a gyatra nyelvi megnyilvánuláson, és a primitív ordibálásán. további rendeléseket befejeztük, és igyekeztünk minél előbb távozni, borravalót nem adtunk. Jeleztük, hogy minden rossz, gagyi, vacak és emellett a stilusuk is alpári és minősíthetetlen. A hely hangulata is rossz volt. Nem is tudom, éreztem-e valaha ennyire rosszul egy étteremben. Ha valaki kíváncsi a hulladék vendéglátásra, és szemetet akar enni (nem is olcsón), akkor ki ne hagyja! :) Bocsánat az elütésekért, mobilrol irtam.

Az étel minősége ordas gyenge, idézi a '80-as éveket, amikor minden mindegy volt. A limonádéként felszolgált italt csak a vidéki kisboltokban kapható és ismeretlen összetevőket tartalmazó szörp felhasználásával készítették. Vagy ha valóban citromból, akkor fantasztikus tehetséggel sikerült ezt a szörnyű lét előállítani. Csak olyanoknak ajánlom, akik kifejezetten keresik a konfliktust, erős idegzetűek és szeretik a pocsék ételet.

Csak ráadás, hogy a pohár sör ára egy óra alatt is változott. Egy hetet töltöttünk Szentbékkállán, de az első estét kivéve máshol oldottuk meg az étkezésünket.

rendeltünk, de mivel lányunk kicsi, felváltva ettünk. megnéztük az akváriumot vele, majd kimentünk az udvarra. ott sem volt semmi, végül találtunk egy műanyag szélforgót. bevittük (nem törte el, nem akartuk ellopni), mire a pincérgyerek odarohant és kikapta a lányom kezéből. csak néztem, férjem kezéből gondolom nem kapja ki. . . a gyerek persze üvölteni kezdett, ez láthatóan meglepte a tulajt és a pincért is. a többi vendég is csodálkozva nézett, és zavarta őket az ordítás. azt hittem visszahozzák, de nem. . . erre férjem ingerülten kifizette a 2 levest, aminél átvágtak (tálat számoltak, pedig csésze volt). igazi gusztustalan lehúzós koszos hely, ostoba személyzettel.

Miután kihozta, ezt jeleztem, saját magától felajánlotta, hogy kicserélik, majd egy másik pincér visszahozta a kicserélt és a régi ételt is, azzal, hogy a másikra felárat kell fizetni. Ezt azonban nem jelezték előre és közölte, hogy ő csak kihozza az ételt, ezt nem vele kell megbeszélni. Kellemetlen és felháborító élmény volt. Mivel az asztaltársaság által fogyasztott többi étel és a leves elfogadható volt, ezért adok 3 csillagot, de a viselkedésük miatt biztosan nem térek vissza. Ez nem vendéglátás!

Hangulatos, a növények ápoltak. Egy autóra való vendég volt még rajtunk kívül. A pincér lány kedves, készséges. A csapolt sörük elfogott, üveges volt. A cigánypecsenye, amit kaptam pecsenye jellegét elvesztette, száraz volt, sok paprikával, utólag rányomott fokhagymával, és nem fokhagymás pecsenyelével megkenve. Páromnak a rántott csirkamaj ízlett, a köret átlagos. Uborkasalata tejföllel kiadós mennyiség, bár a cigánypecsenye fokhagymás mellett az uborkáé eltörpült. Nem mondom, hogy "újrahasznosított" húst kaptam, de hazudnék, ha azt mondanám, nem merült fel bennem. És már ez is probléma. Kóla valószínűleg gépi. Fizetni Visa kártyával nem lehet. Ezt jó tudni. Árban benne van a Balatonfelvidék is. Nem drága, de a minőséggel nem passzol.

Hát én ezt határozottan cáfolom! A kislányom egy örökmozgó,nem könnyen fegyelmezhető gyerek,de ebből sosem adódott kellemetlenségem. A személyzet segítőkész,van etetőszék és bármiből kérhetünk gyerekadagot. Az étterem nem követi a manapság egyre divatosabbá váló inyencétterem vonalat,de ugy vélem,hogy ez nem is baj,hiszen gomba módra szaporodnak ugyis a környéken. Viszont szükség van az ilyen helyekre is,ahol hagyományos ételeket ehetünk,frissen ,ízletesen elkészítve,mindenféle flanc nélkül. Az étterem mindíg makulátlanul tiszta,ezt külön érdemes megemlítenem. Bátran térjenek be ha erre járnak!

Mikor étkezési szándékunkat jeleztük, kedvesen türelmünket kérték, mert épp egy kb. 25 fős csoport ebédeltetése zajlott le. Fél óra múlva már készült is az étel, amelyhez a szakács a kerthelyiség melletti konyhakertből szedte sietve a friss fűszert! Másnap reggel választékos reggeli várt minket az előre egyeztettet időpontban. 2015 kora tavasszal egy hosszabb utazás közben ejtettük útba a fogadót és kedvesen, emlékezve ránk fogadtak minket egy ebédre. Épp a szezonnyitás kezdetén voltak, de nem tudtunk kifogni az ételkínálaton. Legutóbb 2015 augusztus 20-i hetet töltöttük szintén náluk, immáron biztosra menve, a csillagtúrás bázisnak neveztük ki az Öreghegyet. Három gyermekkel - 6,9,12 - évesek - remekül éreztük magunkat! Akár az étlapról választottunk, akár menüt (990. - két fogás) kértünk, szívesen fogyasztották a srácok, ahogy a fentebb említett - minden reggel más kínálatú - reggelit is. Nem lehetett panasz semmire! A szállás továbbra is makulátlan, a személyzet ha fiatal is, de ügyes, jól összeszokott csapat. Akkor sem jöttek nagyon zavarba, amikor a hosszú hétvégén a napi két étkezéses, 32 fős állandó csoportot, a szálló vendégeket és még majd hatvan folyamatosan betérő, étkezni vágyót kellett kiszolgálniuk a kis, kevesebb vendégre kapacitált konyhájukból egy nap alatt anélkül, hogy a minőség rovására ment volna. Az egy hetet, 3 gyermek, 2 felnőtt, napi két étkezéssel olyan áron kaptuk, hogy a legközelebb szóba jövő szállás került volna ugyanezen időszakban ennél picivel többe Tapolcán, étkezések nélkül! Ez az étterem/panzió nem egy ultramodern dizájnú hely. A konyha nem Michelin csillagokat űz. Nem is akar semmi ilyet betölteni. Ez egy őszinte, jó értelemben egyszerű fogadó, hagyományos ízekkel, kényelemmel, szeretettel. Eképp várja a vendégeit, akik tudják mire, mennyit szánnak, és tudják azt is, mire számíthatnak a pénzükért. Szentbékkála, nem világváros, nincs szüksége fényűző csillogással kecsegtető vendéglőkre, szállókra. Ez egy őszinte, barátságos település, őszinte, barátságos emberekkel, a faluhoz méltó őszinte vendéglátással. A faluban, ahol "amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten". Megszerettem a fogadót, a személyzetét, és rajtuk keresztül beleszerettem a faluba, lakóiba és az egész vidékbe! És ha mégis, fényűző szobákra vágynék, rafinált ételsorokra, méregdrága sztárpincészek boraira, akkor biztos nem ide jönnék, hanem teljesen máshova. És abban is biztos vagyok, jóval komolyabban ki kellene nyitnom a pénztárcám, hogy efféle hedonizmusok árát kiegyenlítsem.