Pár perc múlva ott is voltunk. Bánatosan szomjas képet vágtam és izzadtam. Egy nagyon kedves, szimpatikus srác jött oda hozzánk, mohón érdeklődtem a sörkínálatról, a dreheres megoldásokat elvetettük, és felmerült, hogy mit is innék, a fiú pedig valami távoli sörözőt emlegetett egyből, hogy ott minden igényemet kielégítenék. Cseh sörökről fantáziáltam, és elő is került a felhozatalból, hogy hopp, van ám itt csapolt Litovel, na, az talán pont jó is lenne nekem. . . és, mivel egy pillanatra elbizonytalanodtam, a fiú sarkonperdült és hozott is egy kétujjnyi kóstolót, Ennyi figyelmességtől ellágyultam, belekóstoltam és azonnal lepantomimeltem, hogy úgy van, ebből egy ilyen nagyot! Közben nejem cappuccinóról ábrándozott, jött az is, szélsebesen, Két nagyon kedves srác vitte a boltot végig, még a ki-be járó kisgyerekekre is volt gondjuk, eljátszottak az apróságokkal, velem meg valami közvetlen kapcsolatot keresve, megkérdezte az egyik, hogy csak nem az énekversenyre jöttem fotózni, szóval, le a kalappal, nagyon jó volt minden, sör, ár, kiszolgálás, köszönöm, éljen a bolt soká!
