Tapolcai-tavasbarlang Látogatóközpont Tapolca

azt, hogy a tapolcai barlangrendszernek három része van: az ismert Tavasbarlang, a gyógyítási célt szolgáló Kórházbarlang és a Berger Károly barlang, így 10 km-t meghaladó hosszával az egyik legnagyobb barlangunk). Kiemelem a tudását, és azt a lelkesedését, ahogy a barlangról mesélt. Az előadást egy rövid film egészíti ki, melyet 3D-s szemüveggel lehet végig nézni, illetve az egyes termekben is láthatók csodálatos fotók a cseppkövekről. A barlang látogatható hossza kb. 250-300 méter, a levegő páradús, télen-nyáron 20 fok. A csónakázást sem szabad kihagyni, csodálatos élmény.

Sajnos azonban nem volt érthető a narráció, sokszor éreztem összefüggéstelennek. Kisgyerekek számára ezt semmiképp sem ajánlom! A tavas barlang valóban szép, de önmagában ahhoz túl borsos a belépőjegy ára. Mivel maga a csónakázás max 15 perc, lehetne gyakoribb a beengedés, bár biztos oka van, hogy miért így van, sajnos nem tudtuk megfejteni a miértjét.

Nagyon tetszett az egész! Ez olyan ritkaság, hogy aki még nem járt itt, ajánlom látogasson el.

A családi jegy 5500 Ft-ba kerül. Lehetőség van előzetesen időpontra online jegyet vásárolni, ami a nyári turistaszezonban, főleg egy esősebb napon okos választás. 5 fős családunk egy csónakba szállt be, a felnőttek eveztek, a gyerekek utaztak, csodálkoztak, néha ijedeztek. Van 1-1 olyan része a barlangnak, ahol a magasabb felnőtteknek igencsak le kell lapulniuk és a csónak épphogy átfér a szűk járaton, ha rossz szögben érkezünk, akár el is akad. A tó vize kellemes langyos, és a barlang hőmérséklete is kellemes. A Hunguest Hotel Peliontól pár percnyi sétatávolságra található. A Nemzeti Parknak van egy pecsétgyűjtő akciója, amellyel a látnivalókat kedvezményesen lehet látogatni, ha több helyszínt keresünk fel. A barlang bejáratánál egy kis standnál ásványokat, drágaköveket lehet vásárolni.

Az viszonylag új (nekem), hogy azóta fent az emelten is van egy kiállítás, általában a barlangászattal kapcsolatban, elég jól rávezet a lényegre, jó a csónakázás előtt végigjárni. Aztán lemásztam a lépcsőkön, végigsétáltam a járható termeket, és aztán odaálltam magyarázkodni a csónakosnak (Kharón), ő meg megnyugtatott, hogy ne aggódjak semmit, kapaszkodjak bele nyugodtan. Így aztán beszálltam, és szorgalmasan lapátolni kezdtem a Sztüx folyón. Hál'Istennek nem jött senki mögöttem, nem sürgetett semmi, szép kényelmesen, a saját tempómban nézelődtem, taszigáltam néha a lapáttal a barlangfalakat. Közben elkészül rólam (mint minden látogatóról) egy automatikusan kattintott fénykép, a kijáratnál meg lehetőséged van megvenni vagy nem megvenni, hát persze, hogy megvettem. Nagyon jó program volt ez megint. Kiszállni is segített az úr, de ellentétélezést nem fogadott el. Érdekes volt látni, hogy bejött három japán, két lány meg egy fiú, gurulós bőröndöket hurcoltak, le is cipelték a lépcsőn meg fel, de csak azért jöttek le, hogy szelfiket csináljanak a barlangról meg a vízről, a csónakázást nem vették igénybe. Fura. Én viszont jól éreztem magam.