Barta Kávéház Tata

Fagylalt sokféle van, látványos, kívánatos pult. 450 egy gombóc. Mondtam, pohárba kérem, leülnék. Pisztáciát kértem, sós karamellt és Izabella szőlőt. A menetrend az, hogy a fagylalt átkerül a következő pultra, ott vár. Az előttem lévő arc jópofáskodott, húzta az időt, hangosan szerepelt, hárman is voltak, hol meggondolta magát, hol nem, hogy mit kér majd. Mondtam, hogy ok, értem a tréfát, de olvad a fagylaltom, kifizetem és enném. Juj, erre ingerült lett a fizetős nő, amúgy sem barátságos típus, hogy maradjak már, várjak, látom, hogy dolgozik, mit képzelek. . . nem lettem boldogabb, de igyekeztem fizetni és elhúzódni onnan. Ha nem lett volna ilyen bolondokháza-nap, akkor nyilván jobban is éreztem volna magam, a berendezés kellemes, néha átmenetre megürült egy-egy asztal, a fagylalt sem volt rossz egyébként, csak hát itt most összejött Tata fél kirándulóhada. . .

Jó minőségű, hagyományos, olasz pörkölésű Perté kávét főznek, a cappuccino 550 Ft-ba kerül, a koffeinmentes kávé esetében 50 Ft felárat számolnak fel. Az asztalokon hagyományos fehér kristálycukor van bekészítve abból a típusú szovjet (vagy annak utánzata) cukorszóróból, amiből sehogy sem lehet a cukrot kiönteni. A kávé mellé kis márkázott, csomagol keksz is jár, víz viszont nem. A sütemények választéka széles, jól ismert, hagyományos tortaszeletek és sütik, szinte mindegyiken túlteng a mű-habspray (ami nem tejszínhab, mert a tejhez nincs sok köze). Olyan régi, szinte már elfeledett sütik is felbukkannak, mint a Berliner - itt mákos változatban, a Tátra csúcs vagy a Rigó Jancsi. Szeletárak 300-400 Ft között. A 30+ feletti sütiféle között csak egyetlen menteset találtam, egy ún. diabetikus túrótortát. Úgy látszik, ide még nem tört be a nagy mentes őrület. A személyzet a gyenge pont, totál életunt a pincérhölgy, a kiszolgálás csigalassú. A szomszéd asztalnál már majd kiestek az integetésben, mire észrevették őket. Ezért a 4 pontot sem érdemelnék meg az összesítésben, de a tradíciót mindig díjazom, ezért felfelé kerekítettem. Csak készpénzzel lehetett fizetni, nem tudom, hogy csak éppen akkor, amikor ott voltam, vagy máskor sem lehet.

Sokat álldogáltunk ott, mire sikerült a sok sürgő-forgó kiszolgáló hölgy közül egyet megszólítani. A sütemények ízletesek voltak, de annyival nem finomabbak, mint a Vár alatti kis szerény cukrászda választéka.

Sütiket is próbáltunk már ki, bár volt olyan alkalom, amikor rosszul választottam, mert száraz sütit kaptam, de következő alkalommal semmi panaszom nem volt, jóllaktam! :D És persze jól is esett! Szóval 2 gombóc fagyi és irány sétálni a tó körül! Jó program! ! ;)