Tűzkert Vendéglő Tihany

Az étleap legvégén feltüntetik, hogy az árak tartalmazzák a borravalót, de azt hiszem az óvatlan vendégek között akad bőven, aki megfizeti duplán (az én külföldi barátomtól is megkérdezte a pincér fizetéskor, hogy biztosan jó-e az összeg, amit a kártyalehúzó berendezésbe beírt). Ajánlom a szakácsnak, hogy nézzen körül máshol, hogyan kell egy csirkepaprikást nokedlivel megfőzni.

A tartalmuk szerénységét nem is részletezem. . Majd a főétel biztos jobb lesz. . Sajnos abban is csalódnunk kellett! Kritikán aluliak! ! ! Ugyancsak hideg volt minden, az adag pedig nevetségesen kevés ennyi pénzért (2800)! Ha finom, harmonizáló, minőségi étkeket kaptunk volna, akkor a mennyiség elhanyagolható lenne. . . Az állítólagos angolna borzalmas volt, a hozzá adott krumplipüré ócska, és szánalmas, hogy az olcsó krumplin spórolnak. . (3 falat)
A vadpörkölt egy marék száraz, szaft nélküli hideg húst takart. . . Baráti társaságunkkal arra jutottunk, hogy az új kirándulók közül mindig befog térni valaki, ezért tud csak megélni. . Sajnos ezzel rontva a Tihanyi szép emlékeket :(
Senkinek sem ajánlom!

Életében nem hagyott még ott ételt étteremben, eddig. Én vargánya gombás, diós, spenótos széles metéltet rendeltem csirkeropogóssal. A hús három pinduri épphogy megsütött csirkemelldarabka volt, egy hatalmas halom szétfőtt zöldes tésztakupacon,rágós gombadarabokkal és egy kis tört dióval. Egyáltalán nem tudtam semmilyen ízt felfedezni benne. Leginkább szétfőtt tejfölös tészta íze volt, még a csirkének is. A kiszolgálás viszont teljesen rendben volt. A hely is illett a környezethez.

Majd vissza jött, és közölte pironkodva, hogy elnézést csak ennyi járt. Hát elkerekedett a szemem, mert ilyennel még nem találkoztam. Na, ekkor kellett volna felállni és elmenni. Jérce mellet kértem levendulás szélesmetélt tésztával. Szerintem a szélesmetélthez még köze sem volt. De ez volt a legkevesebb, nem frissen főzték a tésztát, és még nyers is volt, és íze sem volt, és hideg volt. A fizetésnél külön kértük a számlát, nem sikerült megoldani. Majd egy számológéppel újra összeadták. Teljesen elhűltem. Csak két számlát kértünk. Nem voltak udvariatlanok, de különösebben udvariasak sem. Miért nem szóltam? Mert nem akartam a délutánt elrontani egy vitával. A barátnőm és én is szolgáltató rétegben dolgozunk, mint vállalkozók. A barátnőm kozmetikus és kereskedő vagyok. Ha ilyen módon állnák a vendégeinkhez, illetve a vevőinkhez, hát éhen halnánk. És mi csak egy vidéki kisvárosban élünk. Csak szerettünk volna egy kellemes ebédet, jó időben elfogyasztani. Egy kicsit pihenni a mindennapi rohanásban. Ezért mi szabadságot vettünk ki, már egy hónapja erre készültünk. Sikerült egy kicsit elrontani.

Kellett vennünk még kürtős kalácsot máshol, hogy ne maradjunk éhesek. Nem a magyarok pénztárcájára vannak szabva az árak. Pedig már jártunk itt kb 3 éve, nem erre emlékeztünk. . . :( szomoru, hogy csak a haszonra hajtanak, nem pedig arra, hogy a vendég elégedetten távozzon.

Nagyon szerettük a hangulatát, az ételeket, a figyelmes kiszolgálást. Mindig ugyanannál az asztalnál últünk le, két egymás mellé tolt asztal közül az egyikhez. Soha senki nem emelt kifogást ez ellen. 3 éve azonban megváltoztak a dolgok, feltűnt egy oda nem illő, arrogáns, lekezelő pincérnő. Minden alkalommal gyakorlatilag el lettünk zavarva a megszokott helyünkről, mivel "virtuális" 10-12 fős turistacsoportok esetleges érkezéséről fantáziált a hölgy. Nyeltünk, tűrtük, szomorúan néztük hogy a végén mindig egy másik pár ült a kedvenc helyünkre. Szombaton ismét Tihanyban jártunk. Ezúttal fiatal pincér fogadott minket (pont nyitásra mentünk. ). Kiderült hogy neki is víziója van a nagylétszámú turistacsoportokról. ( Egyébként az étterem lezárt bal oldali udvarán megoldható lenne az asztalok összetolása, amit csak a nagylétszámú turistacsoportomnak nyitnának meg. Biztos vannak ilyenek, csak mi 100-szor elkerültük) Amikor leültünk felállított minket. Megkérdeztem hogy biztos nem ülhetünk a kedvenc helyünkre? Nem. Ekkor elköszöntünk és eljöttünk. Nem tűntek sajnálkozónak. Talán át kellene gondolni a dolgokat. Sokszor láttuk hogy betévedő turisták az étlap árai láttán inkább ittak valamit, de nem ebédeltek itt. Tavaly a szomszéd asztalhoz ülő családanya könnyes szemmel, feldúlva rohant ki családostól. Meg kell becsülni a vendéget, aki nem kis összeget hajlandó itt hagyni. Az olyat meg különösen aki ennyire ragaszkodik a Tűzkerthez. Nem különleges elbánást kértünk, csak a szeretett asztalunkat. Nekünk sokat jelentett volna. Persze szombaton sem jött meg a virtuális turistacsoport. Sajnáljuk, de szívből, 19 éves tradíciónk ért véget szombaton. De nem fogunk ezzel kínlódni soha többé. Ettől még jó hely csak nem nekünk. :(

Ez fura ötvözetet adott. Főételnek tepsis lencsét választottunk füstölt csülökkel és fűszeres tojással. Utóbbit kiflibe töltötték, finom volt. De a gerslivel kevert lencse maga túl sós és borsos volt, minden más ízt sajnos elfedett. Desszertek közül a kétszer sült palacsintát választottunk, amit kaptunk az váratlan volt. Úgy nézett ki, mint a csöröge fánk, olajban a vékony palacsinta tészta ropogósra, törékenyre volt sütve, lekvárral, cukorral leöntve. Jó ötlet, csak élvezhetetlen.