Halászkert Étterem Vác

A kiszolgálás gyors, udvarias, kissé kimért, de a sok vendég ellenére alig kellett várni. Harcsa halászlevet ettünk, majd cápasteak következett grill zöldségekkel. Finom volt az étel,( különösen a harcsa halászlé ) leszámítva, hogy a grill zöldségek úsztak az olajban, a többiek elégedettnek tűntek a rendelésükkel. Az árak alacsonyabbak mint Budapesten, az adagok nagysága is megfelelő. A Duna parti sétát érdemes megszakítani itt egy ebédre, főleg a halételek finomak.

Hétköznap ebédidőben (11-15 óra között) 2 fogásos ebédmenüt kínálnak elég kedvező, 890 Ft-os árért, ami általában jól ismert magyaros ételeket tartalmaz, de a menüben nem tűntek túl meggyőzőnek, elég "egyenkaja" jellege volt a dolognak és a mennyiség is elég takarékos volt (ottjártunkkor karalábéleves és resztelt máj törtkrumplival). Aki megteheti, sokkal inkább érdemes az étlapról választania, s ezen belül is valami halas ételt, mert ez tűnik az étterem erősségének, amit valójában a névválasztással is próbálnak sugallni. A váci halászlé pontyból és harcsából készül, kiadós, sok halszelet van benne, karakteresen fűszerezett, jól sikerült. Hasonlóképpen, a harcsapaprikás túrós csuszával sem okozott csalódást. Árban korrekt hely, nincsenek elszállva az áraik, a halas főételek 2000 Ft körüli árakon kaphatóak. Az étlap elég hosszú, többségében magyaros ételek szerepelnek rajta. Ami negatívum, bár nem nagy dolog, a plusz tejfölért 290 Ft-ot számítanak fel. Egy kis üveges Cola 360 Ft. A kiszolgálástól nem voltunk elájulva, nem volt semmi negatívum, átlagos, amolyan semleges volt.

Viszont ami igen megdöbbentett, hogy a kiszolgálás kevésbé volt szívélyes: bennünket két pincér szolgált ki, egy fiatal nő és egy középkorú úr - ami borravalót adtam, 10 százalékot, azt csak azért adtam, mert a barátnőmnek ízlett az étel, és nem volt baja a hellyel, de ha rajtam múlt volna csak, nem kapnak sokat. A fiatal lány kedves volt, de szívet nem éreztem, csak rutin, az idősebb úr meg kissé mogorván majdhogynem hozzám vágta a másodikra kikért túrós csúszát, amihez nem kaptam újabb villát, így kanállal ettem azt. . . :)
Ezúton is üzenem: jobbulást nekik.

A megrendelt két személyes haltál az elvártnak megfelelő volt, a halak csalódást nem okoztak. Ár-érték arányával meg voltunk elégedve. A kiszolgálás gyors,kedves és figyelmes volt.

A hal jó, a ragu jellegtelen, elbírt volna kicsivel több fűszert. A tészta viszont elázott, túlfőtt, ami egy kültelki kifőzdében is szégyen. Két kedves, fiatal pincérnő dolgozik össze, felváltva jönnek az asztalhoz, veszik fel a rendelést, hozzák az ételt, italt, a számlát. A végén kérdezi az egyik, meg voltunk-e elégedve. A férjem gyanújára, miszerint a halászlé vegyes halból készült, azt mondja, lehet. (? ? ? ) A tányér szélén sorakozó szálkák láttán csak hümmög, az én tányéromon maradt nagy kupac tésztára olyan szomorúan néz, hogy megsajnálom. Sört iszunk az ebédhez, a párom egy korsó Sopronit, én egy pohár belga meggysört. A számlában ez utóbbiból is egy korsó szerepel. Nem egy nagy tétel, de ez már a sokadik bosszantó apróság. Szóvá tesszük, a hölgy állítja, hogy korsó volt az is. Mutatom a csinos 2,5 decis poharat, ez meggyőzi. Kérdezi, elég-e, ha kézzel javítja a számlát, levonja a különbözetet. Persze, hogy elég. A borravaló sajna elmarad. A szomszéd asztalnál dicsérik a bélszínt, kifelé menet pedig nagyon guszta göngyölt húst látunk egy vendég tányérján. Lehet, hogy nem halételt kellett volna választanunk a Halászkertben?

De a lányom járt legrosszabbul, mert a hallevest megette, bár kicsit savanyúnak érezte, de ezt a benne lévő tejfölnek tulajdonította. Később aztán kiderült, hogy valami mégsem stimmelt, mert alig értünk ki a vácrátóti arborétumba, az első állomás a, bocsánat, WC-re vezetett. Nagyot csalódtunk a halászkert étteremben.