Hosszas tervezgetés után, nem a Mátra meredek hegyei felé vettük az irányt, hanem a Vácrátóti Arborétum lett a célállomás. Bár szűk 20 percet kellett sorba állni, mire bejutottunk, de a bizsergető tavaszi és kiránduló idő, a csodás kert, a színpompás virágok és az üde zöld fák látványa, a friss, tiszta erdő illat kárpótolt mindenért. Jó három órán át barangoltunk a festői helyeken. S bár jól bereggeliztünk otthon, azért fél három tájban, már jelezte a gyomrunk, hogy ideje az ajándék másik felét is átadni az ünnepelteknek. A közeli Veresegyházán néztünk, ki egy éttermet és foglaltunk asztalt telefonon. Előző este megnéztük az étlapot a weboldalon és bár, elsőre foglalt volt a vonal, mégis visszahívtak és lefoglaltuk az asztalunkat. Az árakból és a fotókból ítélve nem egészen erre számítottunk. Kint kaptunk egy asztalt. Hátunk mögött a főút kocsiforgalma brummogott, mellettünk néha a vonat robogott el csattogva és arrébb egy vursli körhintájának zenéje bömbölt. De maga a hely, mégis pont úgy simult bele ebbe a miliőbe és pont annyira ütött el, mint az étterem teraszán található fekete, szabályosan elhelyezett fedett teraszbódék között az egyetlen, ferdén álló piros. A volt malom épülete fölén tornyosulva hirdette, itt lakoma vár Rád. És valóban nem csalódtunk. Mindenki olyan ételt választott, amit nem ehet minden nap. Miután megrendeltük az italokat szóda, házi szörp kézműves sör, limonádék, ismét átlapoztuk, de most már 3D-ben az étekválasztékot. Ki-ki az előző napi döntései mellett kitartva vagy változtatva a következő menüsort állítottuk össze kis családunknak:
Levesekkel kezdtünk:
-Zöldborsó krémleves, kecskesajt hab, füstölt harcsa
-Bivaly erőleves, gyökérfélékkel, pofa szeletekkel
-Csalánleves
Az erőlevest két nagy tálban hozták ki, míg a krémlevest és a csalánomat, egy kis csészéből öntötték rá a megkreált díszítésre. Mint a sivatagban bolyongó, szomjazó vándorok az oázisban a vízre, úgy vetettük rá magunkat a tányérjainkra, hiszen jó fél órát vártunk rá és amúgy is messze volt már a reggeli gondolata is. A kitikkadt felfedezőnek mindegy csak iható legyen, minden folyadék maga a mennyei nedű. Az éhségcsillapító harmadik kanál után, amikor már eloszlik a kajamámor „rózsaszín ködje”, eszméltünk rá, hogy itt a levesek alapból ízletesek. A bivalynak valóban ereje volt, a zöldborsó krémessége simogatta a torkunkat és a csalánt is mindenki csípte, mert persze körbekóstoltuk mindegyiket. Kimondottan üdítően hatottak, a délutáni kellemes, tavaszvége melegben. Nagy izgalommal vártuk a folytatást. Ez már hamar elénk került:
-Pecsenye libamáj, káposztás tócsni
-Báránycsülök, burgonya, paradicsom, koriander
-Pirított laska tészta, gumós zöldségek, zsendice
Nos itt értenek hozzá, hogy fokozzák az ízek harmóniáját, miképpen „emeljék a tétet”. Mert ha a levesek finomak voltak, akkor a főételek mennyeiek. Nem volt egyetlen fölösleges íz sem, minden harmónizált egymással. Titkos összetevőkről gondolkodtunk, mert beszélgetni nem tudtunk, csak élvezkedtünk és ettünk. Haraptunk és nyeltünk. Orrunkon vettük a levegőt, hogy semmit ne szalasszunk el. A fiam még egy „Epres lepény vanília, citromfű” desszerttel koronázta meg étkezését, míg mi többiek kávét ittunk. Eljött az igazság pillanata a számlával. Mivel már előzőleg megnéztük az étlap árait, volt sejtésünk a végösszegről. Az elképzelésünkhöz képest, csak annyiban változott a valóság, hogy a számlában benne van a szervízdíj 12%-a is. És még így sem volt sok! Ha valaki ellátogat a Medveparkba, a szadai szafariparkba, esetleg az arborétumba vagy csak Veresegyházán jár, a Katlan Tóni étteremnél jobb helyet egy fenséges lakomához biztosan nem talál. Csak ajánlani tudom! Köszönjük, hogy egy ilyen ajándékkal lephettük meg családunk ANYÁIT!