Marica Café-Bar & Étterem Veszprém

A hangulatos sétáló utcai teraszon foglaltunk helyet. Finomak voltak az ételek, kedvesek, udvariasak a felszolgálók. Nagyon jól csinálják, csak így tovább!

Lazacszereletet ettem zöldségekkel, rizzsel, friss kevert salátával, hozzá házi limonádét választottam. Minden ízlett, szépen volt tálalva. A kiszolgálás is kedves volt.

Az étterem alsó, felső szintje egyaránt nagyon hangulatos, a megjelenés jó érzést áraszt, kellemes órákat lehet eltölteni e helyen, mint kettesben, mint baráti társasággal. Ezután is visszatérünk!

A pincér is elég tanácstalan volt, nem is próbálkozott megoldani a helyzetet. Így némi családi konfliktus - cukorbeteg párom teljesen kiakadt és inkább megvárt minket a kocsiban - maradtunk a teraszon. Bár ha figyelmes lett volna a pincér, akkor felajánlhatta volna a benti nagyobb asztalt, amit mi is csak később vettünk észre. Az ételek választéka és ára megfelelő. Óriási emeletes burgert és pizzákat rendeltünk. Az ételek ízletesek voltak és a tálalás is megfelelő. A kiszolgálás terén némi határozottsággal és segítőkészséggel lehetne emelni a színvonalon.

Jó és központi helyen van, tervben van , hogy elviszem a kis családomat is ! !

Nem mindegy, hogy ki eszi az étlapon szereplő ételt? Én szinte mindenütt vagy gyerekmenűt, vagy fél a dag ételt kérek, mert nekem elég, de még sehol nem tapasztaltam hogy ezt ne szolgálnák fel. Ilyen alapon megtehetnék (pl. ) hogy húslevest csak nőknek szolgálnak fel, férfiaknak nem (vagy fordítva). De lennének még más ötleteim is :) . Tehát a kiszolgálás csapnivaló, ezek után, hogy mit ettem, és milyen volt, az semmit nem számít, mert ide soha többbé ! ! Ha egyedül lettem volna azonnal felálltam volna, és keresek másik helyet.

A rántott szelet száraz, alig elnyiszálható, a krumpli is elmaradt a jónak nevezhetőtől, és az egy árva savanyú uborka egy darabban kerűlt a tányérra. a látássérültekből, vakokból és kísérőinkből álló csapatból többen megunva a kilátástalan küszködést az evőeszközökkel, végül kénytelenek voltak kézzel fogni a húst meg a fel-alá guruló uborkát. A másik, ígéretes nevű étel, a csirkemell, füstöltsajt mártással, rizzsel, sem volt nagyobb élmény. A rizs ropogott, száraz, alulfőtt volt. A viszonylag finomra sült csirkemell, alig látott itt-ott némi füstöltsajtot, így az egész brutál száraz volt. Ehhez nem járt savanyúság. Volt egy kis közjáték, csak a csapat humorérzékének köszönhető, hogy azon már inkább nevettünk. én utóbbi menüt ettem, és a felénél éreztem, hogy kellene valami savanyúság, különben megfulladok tőle. némileg poénnak szánva kérdeztem fennhangon a társaságot, hogy nem vált-e feleslegessé egy uborka valakinél. Jókat derülve szóltak oda, hogy van egy árva csak repült már egyett, meg kellene mosni. Szintén poénnak szánva, meg is érkezett az asztalomra a "repülős" uborka, az öblös, langyos vízzel teli pohárban. Magam is aliglátó vagyok, így egyík segítőnk súgta oda, hogy a pincér mosolyogva nézte végig a jelenetet. . . Kár, hogy nem jutott eszébe, hogy azért bizony, ha igazi vendéglátós, illett volna minimum megkérdeznie, hogy kérek-e savanyúságot. . . szóval, ide többet nem megyünk.