Várjuk kedves vendégeinket kitűnő konyhánkkal, ahol régi ízek elevenednek meg ötvöződve napjaink gasztronómiai világával, békebeli milliőben. Különtermünk ,a Galériánk , kortárs magyar képzőművészek munkáiból ad ízelítőt.
Étteremnek nem nevezném, inkább egy lomtárnak. Az ötlet egy éttermet régiségekkel diszíteni alapjául véve nem rossz amennyiben ízlésesen van kivitelezve ez itt sajnos nem mondható. Piszkos, túlzsufolt, rendetlen, romos állapotok. A mellékhelység borzalmas állapotú. A terasz mögött belátni egy romos, lomos udvarba ami nem szép látvány.
Az ételek amiket ettünk nem voltak jók, a krokett szinte ehetetlen volt a husos étel ízetlen. A helyszínt es az ételek minöségét nézve rossz minöséget kaptunk drágán. Megerett a bezárásra illetve bontásra. Értékelés: egyes alá! Aki ad a környezetre és az elfogyasztott ételek minöségére annak nem ajanlom.
Nem tudok beszélni a konyha össz teljesítményéről, de az általam rendelt gulyásleves csapnivalóan pocsék volt. Marha pörköltet felengedtek húslevessel ész rotyogtatták össze krumplival és répákkal. Eredmény húsleves ízű híg, tartalmatlan lötty.
Nemzeti ételünket elrontani szentség törés a magyar konyha karakter gyilkossága.
Pár évvel ezelőtt már jártunk ott. Akkor is voltak problémák, de az étel finom , az ár-értékarány megfelelő volt és összességében elégedett voltam. Most ugyan ez nem mondható el. Az adagok megfelelőek, de a frissensültek - nem egyformákat rendeltünk - rágósak voltak. A gyerekek az étlapon szereplő három desszert közül a lekváros palacsintát kérték.
De a válasz az volt, hogy elfogyott. ( Lehet, hogy én rosszul gondolom, de egy konyhán - ha akarnak - kb. 10 perc alatt lehet palacsintát készíteni. ) Számomra fura és rossz érzést keltett az is, hogy a pincér a társaságunkban lévő 30-40 éves embereket kapásból letegezte.
Nagyobb társasággal foglaltunk helyet egy vasárnapi ebédre. A belső teremeben kaptunk helyet, amit a por vastagságából, a koszos, mocskos terítők, asztalok látványából, a hőmérséklet alacsony voltából és az ott tárolt kacatok mennyiségéből következően inkább raktárnak használtak, mint vendégtérnek.
A kiszolgáló ,,hölgy" nem biztos, hogy már nagykorú volt. Az, hogy nem volt a helyzet magaslatán, enyhe kifejezés. Össze-vissza irkálta a megrendeléseket, majd a kiszolgálásnál meg is mutatkozott a trehánysága. A társaság egyik fele már rég megette a levest, a másik még meg sem kapta. Utána a főételnél ugyanez -volt, akinek az ételrendelését egyszerűen le sem adta a konyhán. A pontot az i-re az tette fel, hogy rendeltünk elvitelre is, időben szóltunk, kétszer rá is kérdeztünk, hogy készül-e (persze, volt a válasz), de fizetés után derült ki, hogy még csak akkor kezdték el csinálni. A külső térben bezzeg ontotta a kályha a hőséget, mi meg ott vártunk kabátban 20 percet az elviteles kajára (na nem az egész társaság). Ja, a fizetés is igen nehezen ment, mivel nem minden úgy volt felütve, ahogy azt fogyasztottuk. Komolyan mondom, nem is értem, hogy létezhet egyáltalán ez a hely.
Az étterem nagyon retro hangulatú, s már a betérésünkkor azzal fogadtak, hogy a frissen sültekre kicsit többet kell várni, pedig már nem volt kimondottan ebédidő /3 óra/, de elég sokan voltak. Mivel készételt rendeltünk végül is nem kellett olyan sokat várni. A levesek elfogadhatóak voltak, de a palacsinta hideg volt és a túrós töltelék ízetlen, darabos volt.
Lehet, hogy a többi étel jó, de az árak egy budapesti belvárosi, elegánsabb étteremmel azonosak. Viszont mindkét pincér, aki kiszolgált udvarias és kedves volt. Ha legközelebb Zsámbékra megyek, a másik két étterem valamelyikét fogom kipróbálni.
Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Éppen a Lámpamúzeumba készültem, ami ugyebár az út túloldalán van, aztán akkor itt egy megállással le lehet tenni az autót, és elfér addig, amíg eszem, meg múzeumban nézelődöm. Vegyes összképe van ennek a helynek. Étterem meg galéria.
Magyarosnak magyaros, nem túl nagy, a falon mindenféle régies, rusztikus tárgyak meg festmények, Kint a teraszon sem túl hangulatos dolog, van egy kemence egy asztallal emelt szinten, a többi olyan semmilyen. Egy amolyan nyitott mászkálóudvar. Felszolgáló-társaság is furán vegyes. Egy férfi, ez néha rácsap a lányok fenekére, a lányok telefonon mutogatnak valamit egymásnak, és úgy vihognak hangosan, mint az iskolában a nagyszünetben. De a rendelt húsevesem elég jóízű volt tényleg! Közben nehéz konyhaszag van, a szakács (? ) néha kijön a vendégtérbe, kifejezetten ápolatlan benyomást kelt. A mosdó is elég leharcolt környezetnek tűnik. Valahogy minden és mindenki olyan igénytelen. És mindenki harsányan intézi a magánéletét. Egy pasi a telefonjába qwanyázik, hogy nincs pénze, nem fizet, különben is éppen eszik egy étteremben, majd megadja egyszer a tartozást, takarodjon a hitelező. . . közben váratlanul ismerősökre akadtam a teraszon, a második fogásomat már oda hozták utánam a lányok, nem is volt rossz ez sem. A körülményektől függetlenül rendesen megebédeltem. Szervízdíj nincs a számlában, de szabad hozzátenni.
Zsámbék szívében található a régqi korokat idéző pici étterem. Az étterem alkalmas kiállítások rendezésére is, mert 2 teremben étkezhetnek a vendégek. Míg az a terem, ahová a bejárattól érkezünk, stílusos, régi tárgyak, főképp különféle lámpások vannak a falra elhelyezve, a másik teremben ebből a kellemes hangulatból semmi nem érzékelhető, kissé fantáziátlan.
Az étterembe babakocsival nehézkes bekerülni az asztalok zsúfoltsága miatt. Azonban az ételek finomak, színvonalasan elkészítettek, bár nem magasabb árfekvésűek, és sajnos a kínálat sem nevezhető túl bőségesnek. A kiszolgálás kiváló, a dolgozók odafigyelnek a vendégekre.
A hely kivülről, illetve belülről nem valami mutatós. Az étlapon nem túl sok étel szerepel. Ezek inkább a hagyományos konyhát képviselik. A választott ételek kivétel nélkül nagyon ízletesek voltak. A szarvaspörkölt vajpuha volt. A harcsapaprikás túrógombóccal nagyon finom volt. Kifogásolni csak a hal mennyiségét lehet: nagyon kevés volt belőle a mártásban.
A Lámpás étteremben már voltam valamikor a kilencvenes évek elején, kellemes, barátságos belterű, tisztes fősodratú hely volt, az is maradt. Tavaly decemberben tértem be ide egy kedves ismerősömmel ismét. Tárkonyos jérceragulevest (950) ettünk valamint alighanem a napi ajánlatból (a menüben, amit gondosan lefotóztam, nem fedeztem fel ezt az ételt) sült libacombot törtburgonyával és párolt lilakáposztával.
Ennek árára nem emlékszem, a hozzá legközelebb eső étel az étlapról a kacsacomb, körítéssel együtt 2500 ft. Korrekt, jó ízű ételek voltak ezek, meg voltunk velük elégedve. Jó hely a Lámpás, aki nem irreális elvárásokkal ül be, az elégedetten távozik.
Zsámbékon a fő utcán a világ egyetlen lámpamúzeumával szemben található a lámpás étterem. . Dekorációi miből is állhatna másból mint régi lámpásokból,de ezek mellett több régen használt tárgyak is díszítik az étterem falait. A 30-40 nm es teraszon egy kemence áll ennek falát is körbe a sütéssel is kapcsolatos tárgyak díszítik.
. Az étteremi kiszolgálás tökéletes ,kedvesek az ételek finomak. Lehetőség van hétköznapokon menű ebéd fogyasztásra 1000 Ft os áron. Tiszta kulturáltak a mosdók. .
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
2072Zsámbék, Magyar u. 29
06 23 340 467
Szolgáltatások
• ingyenes WIFI • gyerekmenü • parkolási lehetőség • rendezvényhelyszín
