Beálltunk az árnyéktalan parkolóba, azután a hosszú, kellemetlen sorba a tűző napon. Maga a hely sem egy szimpatikus építmény, daráló módjára működik az egész, zsivaj, a pultból meg sorszámokat ordítanak néha. Azért végigálltuk a sort, közben elmentem a kis koedukált kézmosóba, ha már kenyeret is fogok enni. Nem volt sok köszönet benne, ott is sorbanállás volt, közös a WC-vel, mindkét nem az egy csapra koncentrálhat. Nos, egy halasnál már csak eszik az ember egy halászét is, van alaplé, ponty is, meg harcsa is, pontyot kértem és kérdésre még belsőséget is bele. Becsülettel tele is lett a tányér, de a süllőnkre meg a fogasunkra még várni kellett. Addig nekiláttam a halászlének. Nagyon szoftos alapból, ez rendben is van, ki-ki szórjon bele csípőst a saját kedve szerint. Bolti chili-szóró kisüveg van, azt lehet asztalok közötti kunyerálás formájában megszerezni. A kenyér elég vacak volt. A halászlé leve egész jó, sok halhús és sok ikra is volt benne, abszolút más hőmérséklettel és ízzel. Jó, tudjuk van az alaplé, és ebbe tesznek aztán ezt vagy azt. De ennyire eltérő ízű tartalomra nem számítottam. Azután meglett a süllő is meg a fogas, tudjuk, egy család ez, és egységesen is volt ízetlen. Abszolút semmi örömöt nem rejtett az evés. Kértem hozzá tzatzikit is, sültkrumplit is, szomorú és dögunalmas kaja kerekedett ki ebből, azért leeszegettem a gerincről, ami leeszegethető volt, Közben mások is telepedtek az asztalunkhoz megint mások otthagyták a koszos maradékukat, pont a mi asztalunk sarkán, kutyások kiküldték, hogy csak kint lehetnek, és hát az egyszerű családok egymás hegyén-hátán megeszegették, amit kértek és kaptak. A konyha folyamatosan dolgozik, kiabálások vannak, munkazaj, dől ki a forróság még a pult felett is, előre lesütött halak sorakoznak itt-ott tálcákon. Tizenvalahányezer forintot fizettünk, és nosztalgiával gondoltam közben egy jó kis Kánya Zoli-féle halebédre, vagy a szigligeti strandra. . . itt meg egyen, aki nagyon ráér erre, és ezek az igényei.