Aztán, hogy közben éttermet kerestem, valami vacsora végett, arra szorítkoztam, hogy csak vannak valami nagy kivilágított étteremfélék a Balaton mellett, aztán majd ott valahol megállok. Na, és lett is egy, például ez. Hopp, Anno Taverna, meg is néztem, fent van ez az ittjartamon is, akkor csak jól látok. Visszafordultak, aztán gyerünk be! De azért cukker módon megkérdeztem a kislányt, hogy milyen településen járok, ha már ennyire külföldi vagyok. A felszolgáló nagyon szívélyesen mutatta, hogy kint is, bent is van hely, ahová csak akarok. . . az időjárás határeset volt, de azért a kintet választottam, az országúttól távol. Már az ajtó előtt kinéztem magamnak a kacsacombot párolt káposztával, burgonyával, gyorsan kértem is, aztán azért átböngésztem az étlapot is. Ígéretes hely Balatonszárszón. A baracklé nem lett a kedvencem, vagy híg volt, vagy keserűbb a kelleténél, pedig sűrűnek látszott. Nem kellett sokáig várni a kacsára sem, bőséges, nem csak egy comb, de mellé még egy darab hús is járt, finom volt, a káposzta az első falatra édesebb volt a számomra megszokottnál, a krumpli meg pogácsák formájában és inkább pürekénk volt jelen. De nagyon színvonalas a konyha, minőségi vacsora ez, és jól is laktam vele. Majd kis sétát tettem a főúrral az étteremben, hogy jobban megismerjem, aztán abszolút elégedetten távoztam.